03/10/2026
OKTÓBER 3. - A NÉMET EGYSÉG NAPJA ÉS A ZSIDÓK
Németország október 3-án ünnepli újraegyesítését. Erről a napról legtöbbeknek 1989-es és 1990-es történelmi képek jutnak eszébe: a soproni Páneurópai Piknik, a megnyíló vasfüggönyön átözönlő síró emberek, a berlini fal leomlása, a Brandenburgi kapunál ünneplő tömegek. Mindezek a több mint négy évtizedes megosztottság végét jelentették a német népnek. Kevésbé ismert, hogy ez a történelmi fordulat a németországi zsidóság számára is új korszak kezdetét jelent***e.
1989-ben Nyugat-Németországban hozzávetőleg 28 ezer zsidó élt és 50 hitközséget tartottak számon. Kelet-Németországban - amely meglehetősen ellenséges volt Izraellel - a fal leomlása idején mindössze 400 zsidó élt, öt zsidó hitközségbe szerveződve. Az NDK-ban élő zsidók többsége idős ember volt, a zsidó intézményrendszer pedig évtizedek óta hanyatlott. Az újraegyesítés után, 1990 decemberében az öt keletnémet hitközséget felvették a Németországi Zsidók Központi Tanácsába (Zentralrat der Juden in Deutschland). Ez a kelet- és nyugatnémet zsidó közösségek országos érdekképviseletének intézményes egyesítését jelent***e.
Egy még messzebbre ható folyamat is éppen ebben az időszakban vette kezdődött: a zsidó bevándorlás a volt Szovjetunióból.
1990-től több mint 200 ezer, a volt Szovjetunió területéről érkező zsidó származású ember telepedett le Németországban. Németország sokak számára nem az eredeti célállomás volt: többen Izraelbe vagy az Egyesült Államokba szerettek volna eljutni. Azonban a német befogadási politika sok szempontból könnyebb és gyorsabb migrációt tett lehetővé a volt Szovjetunió zsidó származású polgárai számára. És mivel a káoszba forduló Szovjetunió sokaknak élhetetlenné vált és nem lehetett tudni, hogy a feszültségek nem csapnak-e át antiszemita kampányokba, ezért sokan éltek a német kivándorlási lehetőséggel.
A folyamat már az NDK utolsó hónapjaiban elkezdődött. 1990 februárjában a keletnémet átmenetet irányító Központi Kerekasztal úgy döntött, hogy lehetővé kell tenni a Szovjetunióból érkező zsidók befogadását, amit májusban az utolsó NDK-kormány végre is hajtott. A német egységhez vezető folyamatban az NDK részéről volt még egy fontos történelmi gesztus is: 1990. április 12-én az NDK szabadon választott Népi Kamarája (parlament) egyhangú határozatban kért bocsánatot a világ zsidóságától, valamint Izrael népétől. A nyilatkozatban a képviselők bocsánatot kértek az NDK Izraellel szembeni ellenségességes hivatalos politikájáért, valamint a zsidó állampolgárok 1945 utáni üldözéséért és megalázásáért is.
A német újraegyesítés után a Német Szövetségi Köztársaság sem változtatott a zsidókkal kapcsolatos liberálisnak mondható befogadási politikán. 1991. január 9-én a tartományi miniszterelnökök konferenciája, a szövetségi kancellárral és a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnökével egyeztetve, úgy döntött, hogy a volt Szovjetunióból érkező zsidó bevándorlók eseteit jogilag is humanitárius alapon intézik és a menekültekről szóló törvény (HumHAG) szerint járnak el - úgy tűnik a német precizitás jó dolgokra is használható.
Természetesen voltak visszaélések a németországi zsidó menekült státusz megszerzése kapcsán - naná, mi kelet-európaik minden kiskaput kihasználunk! 2005-ben a német bevándorlási törvényeket átalakították. Az új rendszerben már az is fontos szempont lett, hogy a kérelmezők ne ugródeszkának használják a német kivándorlási lehetőséget. Ezért vizsgálni kezdték a beilleszkedési hajlandóságot és előírták, hogy a menekült egy németországi zsidó hitközséghez kapcsolódjon. Ez az egyéni szinten kötöttséget jelentett, ugyanakkor ezáltal a német zsidó közösség stabil demográfiai többletet könyvelhettek el, ami egyáltalán nem utolsó szempont.
EGY SZIMBOLIKUS AKTUS - KÉT NÉMET PARLAMENT ELNÖKE IZRAELBEN
A német újraegyesítéshez vezető folyamat egyik különösen emlékezetes pillanata volt, amikor 1090. június 25-én Rita Süssmuth, a nyugatnémet Bundestag elnöke és Sabine Bergmann-Pohl, az NDK szabadon választott Népi Kamarájának elnöke háromnapos közös látogatásra Izraelbe érkezett. Ez önmagában is történelmi jelentőségű esemény volt: két német parlament vezetője, két különböző német állam képviseletében, együtt jelent meg Izraelben, miközben Németország újraegyesítése karnyújtásnyira volt.
A látogatás célja az izraeli közvélemény és politikai elit megnyerése volt, ami a rendkívül terhelt német történelem miatt különösen érzékeny kérdésnek számított. Az izraeli társadalom Németországról alkotott képét a holokauszt határozta meg. Amit tovább terhelt az NDK ellenséges fellépése Izraellel szemben, a palesztin terrorszervezetek kiképzése és támogatása. Sok izraeli, különösen a túlélők számára a német újraegyesítés gondolata korántsem volt magától értetődő.
A látogatás egyik legmegrázóbb epizódja talán Dov Shilanskyhoz, a Kneszet akkori elnökéhez kapcsolódik. Shilansky holokauszttúlélő volt, családja nagy részét a náci üldöztetés során veszít***e el. Korábban kijelent***e, hogy soha többé nem fog kezet némettel. A két német parlamenti elnök hivatalos fogadásán ezért kezdetben nem is vett részt.
A történet azonban itt nem ért véget. Shilansky később személyes találkozón fogadta a német politikusokat, és csaknem kétórás beszélgetést folytatott velük. A találkozó végén kezet nyújtott nekik. Sabine Bergmann-Pohl későbbi visszaemlékezése szerint Shilansky a békés keletnémet forradalom és a német társadalomban érzékelhető változás miatt döntött úgy, hogy korábbi fogadalmát megszegi. Ez több volt egyszerű diplomáciai gesztusnál. Megalapozta a zsidó állam és az újraegyesülő Németország szoros szövetségét.
HELMUT KOHL TÖRTÉNELMI ÜZENETE
A német újraegyesítés nem jelent***e a múlt lezárását. Éppen ellenkezőleg: az egységes Németországnak újra és még hangsúlyosabban szembe kellett nézzen a holokauszt örökségével és a zsidó néppel szembeni történelmi felelősségével.
Ennek egyik különösen fontos dokumentuma Helmut Kohl szövetségi kancellár 1990. szeptember 21-én közzétett üzenete volt, amelyet a zsidó újév, Ros Hásáná alkalmából intézett a németországi zsidó közösségekhez.
Kohl az üzenetben kifejezetten összekapcsolta a közelgő újraegyesítést Németország történelmi felelősségével. Kijelent***e, hogy az egyesült Németország is tudatában lesz a zsidó néppel szembeni különleges felelősségével, és soha nem felejtheti el az európai zsidóság ellen elkövetett népirtást.
Az üzenetben azt is hangsúlyozta, hogy Németország a jövőben is szoros és bizalmi párbeszédet kíván fenntartani Izraellel, és az izraeli emberek béke törekvései számíthatnak Németország szolidaritására és támogatására. Kohl külön kitért arra is, hogy a német társadalomnak kompromisszumok nélkül kell fellépnie az antiszemita előítéletek és a zsidó vallás gyalázása ellen.
Ez az üzenet nem egyszerű újévi jókívánság volt. A kancellár világossá t***e: a német egység helyreállítása nem írja felül a német történelemből következő felelősséget, hanem annak tudatában kell felépíteni az új államot.
Alig egy héttel később, 1990. október 3-án Németország hivatalosan is újraegyesült.
A ZSIDÓ ÉLET ÚJJÁÉLEDÉSE NÉMETORSZÁGBAN
A német újraegyesítés és a volt Szovjetunióból érkező bevándorlók együttesen alapvetően változtatták meg a németországi zsidó közösségek jövőjét.
A korábbi, viszonylag kis létszámú, elöregedő közösségek helyén egy sokszínű, kiterjedtebb intézményhálózatú zsidó közösség alakult ki. Új hitközségek jöttek létre, régi közösségek erősödtek meg, zsinagógák és közösségi központok épültek vagy újultak meg, és jelentősen bővült a zsidó oktatási és szociális intézményrendszer is.
A Németországi Zsidók Központi Tanácsához 100 zsinagóga és 33 imatermet tartozik Németország 17 tartományában. Az országban 11 zsidó általános iskola és hét középiskola működik. Emellett több mint húsz zsidó bölcsőde és óvoda biztosítja a gyermekek nevelését és a zsidó hagyományok továbbadását. A hitközségek emellett könyvtárakat, ifjúsági központokat, idősotthonokat, szociális szolgálatokat, kulturális intézményeket és temetőket is fenntartanak.
A németországi zsidó közösségek tehát ma már nem csupán a holokauszt utáni túlélés intézményei. Az ország kulturális, vallási és társadalmi életének aktív szereplői.
Fotó: Maccabi Deutschland hokisai a Siratófalnál (2017)
