Nagy Háború Blog

07/06/2026

Kiss Gábor Ferenc írása az Újkor. hu oldal Lapozó rovatában a Bartók Béla - Pintér Tamás - Rózsafi János - Stencinger Norbert szerzőink által írt, s az alapítványunk kiadásában megjelent Honvédezredek a Komeni-fennsík védelmében 1917 című kötetről.

Ajánljuk az olvasóink figyelmébe!

Kiss Gábor Ferenc a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány új kötetét mutatja be, a Komeni-fennsík térségében folyó harcokról.

07/06/2026

Ismeretlen ezredorvos feleségével Strelisky Lipót budapesti műtermében az 1870-es években.
gyűjteményéből válogatta és közreadta: Kajon Árpád

06/06/2026

Gyukics Lukács (Szabadka, 1886) cs. és kir. 86. gyalogezredbeli népfelkelő harctéren szendvedett sebesülés következtében1916. június 26-án Lembergben (Galícia, ma Lviv, Ukrajna) elhunyt.
Hozzátartozói úgy döntöttek, hogy földi maradványait hazaszállítatják Szabadkára, amihez a lembergi törvényhatóság 1916. november 8-án lengyel nyelvű hullaszállítási engedélyt állított ki.
@ Molnár Tibor, délvidéki tudósító.

05/06/2026

1918 tavaszán egy nagykőrösi vasúti tragédia tizenhat halálos áldozatot követelt, emléke mégis kitörlődött még a helyi köztudatból is. Mai írásunk – nagykőrösi és kecskeméti helytörténeti jelentősége mellett – igyekszik rekonstruálni a múlt e darabkáját, hogy történetük feltárásával fejet hajthassunk és megtegyük azt a végtisztességet, amely az elhunytakat megilleti, kiemelve, hogy a tizenhat áldozatból tizenegy fő a hazáért hősi halált halt katona volt.

Vendégszerzőnk, Blaskovits János írása a blogunkon.

1918 tavaszán egy nagykőrösi vasúti tragédia tizenhat halálos áldozatot követelt, emléke mégis kitörlődött még a helyi köztudatból is. Vendégszerzőnk, Blaskovits János írásával – a nagykőrösi helytörténeti jelentőség mellett – igyekszik rekonstruálni a múlt e darabk...

04/06/2026

A három bácskossuthfalvi (Bács-Bodrog vármegye, ma Szerbia) bajtárs békeidőkben készült fotóját osztjuk meg újra.
A cs. és kir. szabadkai 86. gyalogezredben szolgált katonák közül a bal szélen álló Nemes Lajos (Bácskossuthfalva, 1881) eltűnt a Nagy Háborúban, a hozzátartozói 1969-ben nyilváníttatták halottá. A középen ülő Kasza Károly szintén elesett, őt 1933-ban. Az első világháborút csak a jobb szélen álló Fodor Sándor (Bácskossuthfalva, 1882) gyalogos élte túl.
A háromból kettő odaveszett a Nagy Háborúban. Szimbolikus. Ahogy az ország 2/3-a is, amiért harcoltak, az ő szülőföldjükkel együtt…
A bácskossutfalvi első világháborús emlékmű őrzi a két elesett hős emlékét is. Ahogy mi is itt az ő és társaik fotóit, történeteit. Együtt. S nem csak a nemzeti összetartozás napján.
(A fotó Kotek Szabolcs gyűjteményéből származik a Közös múltunk és sorsunk ‒ A nagy háború emléke Bácskossuthfalván 100 év távlatából című, 2018-ban napvilágot látott kötetből)
@ Pintér Tamás, Budapest ‒ Molnár Tibor, Zenta

03/06/2026

A cs. és kir. zombori 23. gyalogezred III. menetzászlóaljának 1. századának 4. szakasza Zomborban 1914. július 30-án. A képet - mint a felirat is mutatja - Szebellédi Kálmán küldte Budapestre. Ezzel a névvel csak egy honvéd nyilvántartó őrmestert és egy 68. gyalogezredben szolgáló gyalogost találtam.
gyűjteményéből válogatta és közreadta: Kajon Árpád

02/06/2026

Harcias pózban fényképezkedő géppuskások.
Valamelyikük a Tolna megyei Pintér Imre lehet.
@ Molnár Tibor, délvidéki tudósító.

01/06/2026

1918 októberében az őreiknek kiszolgáltatott hadifoglyok a cenzúrázott sajtó híranyagát böngészve hiszik is, nem is a katonai összeomlást, és a vereség egyértelmű jeleit. Ismét felmerül keletre szállításuk kérdése, így a rokkantként való hazajutás is kútba esik. Beköszönt az első téli fagy, a silány barakkok képtelenek megtartani a meleget, a táborparancsnokság nem tud elég tűzifát biztosítani, a foglyok kizárólag a Vöröskeresztre támaszkodhatnak. A zavaros híranyag alapján elképzelt európai politikai átrendeződés ügye lassan eltörpül a túlélésért vívott, fagyoskodással, verésekkel és fosztogatásokkal járó, mindennapos élethalál harc mellett…

Folytatjuk a blogunkon Roób József naplóját Szoleczky Emese gondozásában.

Roób József kohómérnök emlékei a Nagy Háborúból – 37. rész 1918 októberében az őreiknek kiszolgáltatott hadifoglyok a cenzúrázott sajtó híranyagát böngészve hiszik is, nem is a katonai összeomlást, és a vereség egyértelmű jeleit. Ismét felmerül keletre szállításuk k...

31/05/2026

A Magyar Hősök Emlékünnepére ma egy különleges és régóta keresett fényképpel emlékezünk. Az „elmúlt ezredév magyar hősei” között tarthatjuk számon az 1878-as bosznia-hercegovinai harcok magyar hősi halottjait is. Közéjük tartozik Budapest egykori házi ezrede, a cs. és kir. 32. gyalogezred 1878. augusztus 13-án a Stolac és Lubinje közötti úton, Ravnice település mellett csapdába csalt és lemészárolt 74 katonája is. Az elesettek maradványai fölött a bajtársaik kezdetben fakeresztet, majd Gerstenbrein Tamás kolozsvári kőfaragó mester, a harcok egyik túlélője által egy emlékművet emeltek, amit 1904. június 12-én ünnepélyes körülmények között avattak fel.

A HM Hadtörténet Intézet és Múzeum támogatásával Bosznia-Hercegovinában folytatott kutatásaink során megtaláltuk az emlékmű maradványait, amiről itt is hírt adtunk. Az elmúlt hetekben pedig az Országos Széchenyi Könyvtárban sikerült a nyomára bukkanunk az avatásról készült, most megosztott korabeli fotónak. A ravnicei harcok és emlékmű történetét Bartók Béla állandó szerzőnk évek óta kutatja és a blogunkon is hamarosan részletesen megismerhető lesz az elesettek adataival együtt. Bízunk benne, hogy meg tudjuk menteni az emlékmű maradványait.

A Magyar Hősök Emlékünnepéről Stencinger Norbert által korábban írt cikkünk kommentben érhető el.

@ Pintér Tamás alapító főszerkesztő

30/05/2026

2026. május 8-án két új kötetünket mutattuk be az olaszországi San Martino del Carso településen, másnap pedig az olasz barátainkkal tartottunk közös megemlékezést a 110 éve a település határában zajlott események emlékére. Az 1915-1916-ban az egykori isonzói fronton a Doberdó-fennsíkon zajló harcok középpontjában fekvő falu napjainkra az olasz‒magyar‒szlovén első világháborús kutatások, szakmai eszmecserék és megemlékezések egyik meghatározó helyszíne lett. Ezt a két évtizede elindított folyamatot erősítették a május második hétvégéjén zajlott rendezvények is. Beszámoló a két napról.

Pintér Tamás alapító főszerkesztő írása a blogunkon.

2026. május 8-án két új kötetünket mutattuk be az olaszországi San Martino del Carso településen, másnap pedig az olasz barátainkkal tartottunk közös megemlékezést a 110 éve a település határában zajlott események emlékére. Az 1915-1916-ban az egykori isonzói fronton a Doberd...