30/09/2026
Van egy furcsa szó, amit nagyon gyakran használunk.
„Majd.”
Majd ha kevesebb lesz a munka, többet fogok pihenni.
Majd ha több pénzem lesz, végre nyugodtabb leszek.
Majd ha túl leszek ezen az időszakon, több időm lesz a családomra.
Majd ha lefogyok.
Majd ha rendbe jönnek a dolgok.
Majd ha elértem, amit kitűztem…
…akkor végre élvezni fogom az életet.
Csakhogy van egy apró probléma.
A „majd” elképesztően gyorsan tud évekké változni.
Egyik reggel felkelsz, megiszod a kávéd, válaszolsz néhány üzenetre, rohansz a dolgaid után, megoldasz három problémát, közben keletkezik öt újabb.
Este pedig arra gondolsz:
„Na, majd holnap egy kicsit nyugodtabb lesz.”
Aztán jön a holnap.
És meglepő módon… annak is van saját problémája. 🙂
Közben pedig történik valami, amit könnyű nem észrevenni.
A gyerekek nőnek.
A szüleink idősödnek.
Barátságok változnak.
Évszakok jönnek-mennek.
Mi magunk is változunk.
És azok a teljesen hétköznapi pillanatok, amelyek mellett ma gondolkodás nélkül elsétálunk, egyszer talán pontosan azok lesznek, amelyekre a legszívesebben emlékezünk majd vissza.
Egy közös reggeli.
Egy értelmetlen nevetés valakivel.
Egy séta, aminek semmi célja nem volt.
Egy este, amikor mindenki otthon volt.
Talán ezért veszélyes mindig egy következő állomáshoz kötni a boldogságot.
Mert az élet nem akkor kezdődik, amikor végre minden a helyére kerül.
Ez már az élet.
Ez a hétfő délelőtt.
Ez a kissé kaotikus időszak.
Ez a félbehagyott terv.
Ez a mostani éned.
Persze, legyenek céljaid. Fejlődj. Építs valamit. Menj előre.
De néha érdemes körülnézni menet közben is.
Mert miközben a „jobb élet” felé tartunk, könnyen lehet, hogy éppen elsétálunk néhány nagyon jó pillanat mellett.
