03/09/2026
~ Dr. Donáth Árpád munkatársunk elköltözésére ~
Árpi önmagát örökös lázadónak nevezte, aki tettre kész volt, szívügyének tekint***e a közjó szolgálatát és pörgő életet élt. Egyszer azonban közel kellett engednie magához a gondolatot, mely szerint szenvedélybeteg és szüksége van segítségre. Ott, a magyarózdi Terápiás Otthonban, egy átvergődött éjszakán – saját vallomása szerint – Isten kezébe t***e le az életét. Ami akkor megfogant benne, azt Isten gondviselésének és kegyelmének tulajdonította. Azóta mindenben Isten vezetése lett számára a mérvadó.
Örömmel és reménységgel beszélt családjáról, álmairól, szakmai tanulmányairól. Készségesen vállalta a nyilvánosság előtt a függőségekből való szabadulása történetét és a Szabadítóba vetett hitét, életével testesít***e meg a reménység üzenetét. Küldetésének tekint***e függőségekkel küzdő sorstársainak a szolgálatát, amelyet előbb önkéntesen, majd az idén tavasszal a Református Mentő Misszió / a Bonus Pastor Alapítvány munkatársaként is hálával, elkötelezetten és alázattal végzett. Folyamatosan képezte magát és – amint szerette fogorvosként a precíz és minőségi munkát, tanácsadóként is szakszerűen, együttérzéssel, tisztelettel igyekezett jelen lenni a sorstársak között.
A múlt csütörtökön tartotta – akkor még nem tudhattuk – utolsó tematikus szemináriumát a Terápiás Otthonban. Mint korábban is mindig, személyes életútjából vett példákkal illusztrálta és a jelenlévőkre testálta, hogy miképpen mondjanak nemet a szerre és igent a kegyelemre. Élő hitű emberként „tudatosan épít***e új életét”, amint azt nemrég nyilatkozta, beleszőve terveit Isten terveibe, megtapasztalt szeretetébe.
Hálásak vagyunk Istennek Árpiért (Dokiért), akiben egy igaz barátot, testvért, empatikus és szakmailag is nagyszerű munkatársat kaptunk ajándékba. Nem értjük és nehéz nekünk felfogni Isten döntését, hogy – emberileg szólva – ilyen korán és hirtelen vette ki őt ebből a világból, szerettei, tisztelői, munkatársai köréből. Elköltözése fájdalmas űrt hagy mindnyájunkban. Ugyanakkor élő hittel hisszük, hogy ő ott van, ahova az Úr Jézus Krisztus viszi mindazokat, akik benne és általa új életet nyertek.
Istenhez menekülve, együttérzéssel imádkozunk felesége és gyermekei vigasztalásáért, békességükért.
„De én rád tekintek, én Uram, Uram! Hozzád menekülök...” (Zsolt 141,8)
Isten veled, Isten velünk, viszontlátásra!
- a Bonus Pastor Alapítvány munkaközösségének nevében,
ThDr. Szabó István, intézményi lelkész
