01/10/2026
És van-e olyan dolog, amit megtarthatnátok?
Mindenetek, amitek van, egy napon odaadatik; ezért most adjatok, hogy az adakozás időszaka a tiétek legyen, ne pedig az örököseiteké.
Gyakran mondjátok: ‘Hiszen adnék én, de csak az arra érdemeseknek!’
Gyümölcsöseitekben a fák nem így vélekednek, sem a nyájatok a legelőkön.
Ők adnak, hogy élhessenek, mert megtartani annyi, mint elpusztulni.
Bizony, aki megérdemelte, hogy megérje a nappalt és az éjszakát, érdemes mindenre, amit ti adhattok.
És az, aki megérdemelte, hogy az élet óceánjából igyék, megérdemli azt is, hogy megmeríthesse poharát a ti kis csermelyetekben.
És lehet-e annál nagyobb érdem, mint ha valaki bír az elfogadás bátorságával, bizodalmával és bizony mondom, irgalmával is?
És kik vagytok ti, hogy az emberek felszaggassák előttetek keblüket és letépjék a fátylat büszkeségükről, hogy mezítelenül láthassátok az érdemüket és elfogódás nélkül az önérzetüket?
Arra vigyázzatok, hogy ti legyetek érdemesek arra, hogy adakozókká és az irgalom eszközévé lehessetek.
Mert valójában az élet az, ami ad az életnek – ti pedig, akik azt gondoljátok, hogy adtok, csupán csak tanuk vagytok.
/Kahlil Gibran: A Proféta/
