10/17/2026
Hazaút Kentuckyba! Part1
Majdnem egy hónapot voltam Európában. Csináltam neketek reptér látogatásokat, az összes hétvégém elment rá, de nagyon nagy öröm volt találkozni azokkal akik eljöttek. Tervezek újabb időpontokat, ha szeretnétek jönni, kérlek figyeljetek rá majd.
A reptérlátogatások után elindultam Lapalisse-be. Az úton kicsit lerobbantam, majd egy “gyors” kocsi csere után sikerült megérkeznem Franciaország közepébe. Ajánlom a képeket az útról ha még nem láttad volna. Visszafelé is kaptam feladatot, amit azóta megoldottam. Kapott új Millers olajat a kocsi és elment téli álmot aludni a Pásztos Classic garázsban.Utána még átgyalogoltam a Margit hídon az esti naplementében.
Másnap még hajnal elött keltem, mert a kiszemelt járat amin potyautaskodtam reggel 6:45 kor indul. Én mindig 2 órával az indulás elött szoktam kiszállni a kocsiból, mert sose lehet tudni mi vár rám😅. Egy biztos, ha nem én vezetem a repülőt, akkor a repcsi nem fog rám várni…. 🤣 Hatalmas sor fogadott. Na nem a BA sorban, az gyorsan ment, az ott dolgozók mindig profin kezelik a becsekkolást. Hanem az eddig simán működő reptéri átvilágítás valamiért bedugult, vagy egyszerre túl sokan akarták igénybe venni. Voltak akiket kiküldtek az utcára hogy hátulról támadjanak, de ugyanoda értek a végén, csak a báramló néptömeg volt ketté osztva. Sajnos elvették a kis tubosos majonézemet, ezért a késöbbre szánt kolbászos zsemle csak 80% volt élvezhető🤣 Amiután bejutottam, jött az újabb sor. Mivel a UK európán kívüli sziget, ezért ügye Pesten hagyom el az EU határait, ezért át kell mennem útlevél vizsgálaton. Mivel Magyar állampolgár vagyok, ezért tudom használni a ritkán működő de akkor is leginkább akadozó autómata ellenörző gépeket. Na itt is egy hatalmas embertömeg volt. Volt egy ott dolgozó úr aki nagyon ügyesen kérdezte hogy ki megy ide-vagy amoda a szerint hogy épp melyik repcsi próbálta már épp becsukni az ajtaját. Ilyen ügyből kifolyólag kiabálva kérdezte hogy megy e valaki Shalalába😅
Na ez egy kicsit elgondolkoztatott. Ilyen számról hallottam a 70-es évekből, de ez a hely hol is van?!!!! Elő a térképet… van egy Texasban, egy Californiában is, de ez a gép tuti nem oda tartott😅 Jaaaa hogy a hormuzi szorosban van ez az állam. Akkor lehet hogy ezek az utasok sem tudják hogy épp hova tartanak? Mintha ott most letabyázott volna a US Navy apraja nagyja és épp Iránt próbálják jobb belátásra bírni. Gondolom mindegy, csak legyen meleg a tenger😅 Ide eljutnom az autótól 55 percbe tellett. Ha a budapesti reptérről indultok, erre számítsatok! Beszálláskor mindig be szokatam jelentkezni a cabin crew-nak hogy tudják hogy szükség esetén számíthatnak rám. Nálunk ez kötelező, és gyűjtő néven “able body” a nevünk. Ez lehet orvos, pilóta, cabin crew vagy profi bírkózó is. A pilótákkal jól eldiskuráltam, előző nap későn értek be, ezért reggel késve kellett indulnunk hogy tudjanak eleget aludni. A légiutas kísérő (nem Styui😵💫) adott egy új helyet. Jó kilátásom nem volt, de nem is baj. A minap még itt jaszkariztunk a veterán Ikarus busszal, és néztük ahogy elgurulnak a gépek az orrunk elött! Alig 2 óra volt azút és landoltunk LHR (azaz London nagy repterén)!
Na most jött az átszállás öröme. Ezúttal nem siettem, mert délután indult a repcsim CVG be. De volt egy anyukám korabeli hölgy aki már a pesti becsekkoló sorban állásnál bizonytalankodott amikor (gondolom) a fia elhozta. Gondoltam én is örülnék ha valaki segítene az én anyukámnak átszállni egy elsőre nagynak és bonyolultnak tűnő reptéren. Szóval bevártam a hölgyet és elvittem a kapujáig. Ő épp San Diegoba tartott a fiához. LHR-n az első kihívás az az hogy ne próbáljunk meg belépni a UK-ba. Kövessük a lila színű feliratot “transfare” ami elvisz az útlevél vizsgálat mellett, mert ügye nem London a végcélunk ha át akarunk szállni egy amerikába induló gépre.
A második feladat az, hogy kitaláljuk hogy melyik terminálból fog a repülőnk indulni. A kaput titokban tartják hogy ne a kapunál tébláboljunk, hanem a jóval szórakoztatóbb központi átriumban.Mivel a repcsi a 3.-ik terminálba érkezett, nekünk át kellett buszozni az 5.-ik terminálba. Nagyon könnyen meglehet találni a buszmegállót, csak nézni kell a feliratokat!
Aztán beértünk az 5-ös terminalba (Terminal 5). Itt is követni kell a lila feliratot, a sárga felirat akkor játszik be ha valaki Londonba érkezik. Ez esetben a sárga felirat elirányítja az útlevél ellenörzéshez, majd a poggyász felvételhez (baggage claim).
Mi egy újabb kis mertó fizetős kapunka kinéző szerkezeten mentünk át, ami azért van ott hogy csak az mehessen át rajta aki valóban onnét indul majd. Azután egy újabb átvilágítás következett. Na itt már nem kell kidobni a 2 liter alatti vizet, unikomot vagy bort… Aztán beértünk a hatalmas átriumba ahol meg kell várni azt az időt amikor megmutatják a kapu számát. Ez egy kicsit átverős volt, mert a hölgy repcsijéhez egy busz vitte volna ki, aminek a kapuját nem mutatták, ezért megkérdeztem… amikor odaértünk a fent nevezett kapuhoz, hatalmas öröm ért! Épp ott dolgozott a Magyar származású hölgy akivel a múltkori utam alkalmával találkoztam!!!! Na mondtam is a hölgynek akinek segítettem hogy innen már tiszta ügy, mert itt már beszélnek Magyarul! Ezután búcsút intettem mind kettőjüknek, és elmentem kolbászos szenyót enni sajnos ugye tubusos Univer majonéz nélkül… Rengeteg márkás shopping lehetőség van, gazdagon díszített boltokban. Volt pár érdekes étterem is ahol persze nem árultak Ercsiből származó kolbászos zsömlét ezért annyira nem vonzott a dolog! 😁 De mostmár van egy kedvenc boltom!! Egy tea bolt! Igazi “echte”(😅) angol tea bolt!
Jó sok óra várakozás után eljött az én időm, de nem mutatta az a fránya kijelző a kapumat…. Ezért megkérdeztem a service centerben és mondták 10a azaz ugyanaz a hely ahonnan a San Diegoba tartó repcsi buszai is indultak.
