21/08/2026
„Ó, Szent István dicsértessél, menny és földön tiszteltessél!
De főképpen nálunk ma, mint Országunk Oszlopa!
Kérünk, mint Apostolunkat és az első Királyunkat!
Szent István, nézz Mennyből le a szép magyar népedre!”
István élete és munkássága példaértékű nemcsak a magyar, hanem az európai történelemben is. Számtalan írás bemutatja az életét, a tetteit, és a kort, amelyikben élt és alkotott. Én azt gondolom, hogy a fiához, Imre herceghez írt intelmei azok – bár nem személyesen ő maga írta őket, s mintaként a korabeli Királytükrök egyike szolgálhatott – amelyek kiállták az idő próbáját, és még ma is fontos üzenetet hordoznak számunkra, hiszen ebben a néhány oldalas írásban annyi modern gondolat van, hogy azt jó szívvel ajánlhatjuk a XXI. század emberének figyelmébe is.
István király intelmei fontos és megszívlelendő gondolatok, amelyek ma is időszerűek, mert a megmaradásunk és a tovább erősödésünk érdekében nekünk, magyaroknak békésen kell együtt munkálkodnunk itt, Európa szívében!
Nekünk, anyaországi és külhoni magyaroknak felül kell emelkedni az ideológiai különbségeken, a pártérdekeken, és fel kell számolnunk a köztünk lévő megosztottságot. Valljuk, hogy csak így maradhat meg a nemzetünk, és csak így haladhatunk előre! Csak így tehetjük jobbá ezt az országot, de ezt a régiót és ezt a községet is.
Nemzetünk sorsának egy nagy fordulópontján így fogalmazta ezt meg a legnagyobb magyar, Széchenyi István: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.”
Mit jelent nekem és talán Önöknek is a mai ünnep? Mindent, ami ennyi év alatt beépült az életünkbe, főleg itt, falun: a búzatermést és a gondolatokat érlelő nyár befejeztét, a melegen illatozó új kenyeret, az erős és független magyar államot, Szent István nemes alakját, és szűkebb lakóközösségünket.
Augusztus 20-a olyan ünnep, amelyik összeköt bennünket. Olyan kötelék, amelyik megmutatja, hogy sokkal több bennünk az, ami összekapcsol, mint ami szétválaszt. Erősítsük ezt az érzést, és emlékezzünk rá az ünnepet mellőző mindennapokban is!
Augusztus 20-a van, államalapító Szent Királyunk ünnepe. Szerte Magyarországon és a határokon túl fellobogózott városok és falvak jelzik: egy nemzet ünnepel és emlékezik. Mert az ünnep egyben emlékezés is. S ha közösen emlékezünk, akkor összetartozunk. Én hiszem, hogy összetartozunk, akár itt Tiszabökényben, Budapesten, Erdélyben vagy ha a tengerentúlon is élünk. Mert valamennyien a magyar nemzethez tartozunk…
Tisztelt Ünneplő Közönség, Hölgyeim és Uraim!
Hogy az államalapítás lényegét egyszerűbben megértsük, két szót, két fogalmat érdemes használnunk. Mindkettő görög szó, de valamennyien ismerjük, sőt esetenként használjuk is azokat.
Az egyik a kozmosz, ami azt jelenti: rend. Van világrend, államrend, közlekedési rend, tanrend, s a sort lehetne még folytatni. Egyértelmű, hogy szervezettség, azaz rend nélkül nem működik semmi, sem a világ, sem egy ország, de még egy iskola sem.
A másik szó ennek az ellentéte, a káosz. Úgy vélem, ezt meg sem kell magyaráznom. Talán sokan átélhettük már életünk folyamán, hogy a káoszból kozmoszt sikerült teremtenünk. Akár a családban, akár a munkahelyen, akár a lakásban vagy a kertünkben, bármilyen kicsiny dologban. A rendetlenségből, a zűrzavarból, a szervezetlenségből, a fejetlenségből rendet, nyugalmat, azaz normális helyzetet vagy állapotot sikerült csinálnunk.
És ilyenkor örültünk és megnyugodtunk, mert ez a természetes.
Mert ez a jó. Ezért természetes. Mert minden ettől való eltérés más. Sokszor még az apró dolgokban sem könnyű mindez. De milyen nehéz lehetett akkor, amikor egy egész nemzetről volt szó. Ez történt Szent István akaratából, ez az államalapítás lényege: a káoszból kozmoszt teremteni. Ez a rendalkotás persze az ő korában a szó szoros értelmében vett teremtés volt, hiszen ő előtte egészen más jellegű törzsi struktúrák, bizánci és pogány ősh*tek éltek.
Ezért a már fejlettebb, 2–300 éve működő nyugati modelleket vette alapul, gondosan ügyelve arra, hogy átvételük ne szolgai másolás, hanem a magyar szokásokat és jellegzetességeket figyelembe vevő megoldás legyen. Hogy mindezeket látta, azt bizonyítja, hogy nagy gondolkodó volt. Hogy mindezeket meg is valósította, pedig azt, hogy nagy politikus. S mivel politikai, vallási és társadalmi értelemben lényegében ő teremtette meg Magyarországot, ő jelölte ki népének a jövőbe vezető utat, nyugodtan kijelenthetjük, Szent István a legnagyobb államférfi az egész magyar történelemben.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma 2026-ban, a harmadik évezred harmadik évtizedében és Ukrajna Európai Uniós csatlakozásának küszöbén mi Szent István királyunk öröksége számunkra, kárpátaljai magyaroknak? Most, mikor a gondviselés úgy igazíthatja sorsunkat, hogy mi, ma élő magyarok is megragadhatjuk a lehetőséget és szülőföldünket mindannyiunk közös otthonává tegyük. Olyan otthonná, ahol: „Istenhez méltó, és az embernek felette jó, ha minden egyes ember szabadságban éli le életét.” – ahogy Szent István ajánlotta nekünk.
Magyarnak lenni sohasem volt könnyű feladat, nem lesz ezután sem. Az Európai Unióban sem. Egy magyar fiatalember, akinek a szülei a XX. század elején vándoroltak ki Amerikába, így emlékezett: „Apám úgy hitte, ott arannyal vannak burkolva az utcák. Ott aztán három dologgal kellett szembesülni. Az utcák nem voltak arannyal burkolva. Az utcákon egyáltalán nem volt burkolat. Ő tőle várták el, hogy lerakja a burkolatot.” Ahogy egy bölcs ember mondta: a szótár az egyetlen hely, ahol az eredmény megelőzi a munkát. A helyzet nem változott. Továbbra sem lesznek arannyal burkolva az utcák, és a munkát is nekünk kell elvégezni. De saját utcánkért dolgozhatunk. Úgy hiszem, készen is állunk erre, hiszen a mai nemzedék ugyanazt akarja, mint mindegyik a maga idejében. Azt, hogy értelme legyen az életnek. Azt, hogy itthon is értelme legyen a világnak. Azt, hogy legyen valami rend, ami felé törekedhet. Ezt is üzeni nekünk ma Szent István.
Augusztus 20-a nem csupán egy nap a naptárban, hanem egész nemzetünk számára egy szimbolikus pillanat. E nap alkalmából emlékezünk meg államalapító királyunkról, Szent Istvánról és emlékezünk azokra az eszményekre, amelyek több mint ezer éve összekötnek minket: a hitre, a kitartásra és a közös jövő iránti elkötelezettségre. Augusztus 20-a az új kenyér ünnepe is, amely a föld termékenységét és a közösség erejét jelképezi. Az új kenyér szimbolizálja mindazt, amit közös munkánkkal elérünk, és emlékeztet minket a megújulás fontosságára.
Ma is azok az értékek vezérelnek minket, amelyek ezer éve is erősítették népünket: a kitartás, a bátorság és a közösség iránti elkötelezettség. Ma, amikor a világ kihívásai egyre nagyobb próbatételek elé állítanak bennünket, fontos, hogy megőrizzük és továbbadjuk Szent István örökségét.
Legyen ez a nap az összetartozás, az emlékezés és a jövőbe vetett hit ünnepe minden magyar számára!
(Elhangzott Tiszabökényben, 2026. augusztus 20-án).
