02/11/2025
🕯️1944 november elején, talán éppen itt, a családi mauzóleumnál állt Zselíz utolsó grófnője, Ernestine Coudenhove-Breunner és azon gondolkodott, hogy mit cselekedjen. (SK🇸🇰text⤵️) A közeledő szovjet csapatok fenyegetése is csak nehezen tudta őt rábírni, hogy elhagyja szeretett városát és férjét Kunót, aki 1915 óta itt nyugodott. Az idős, 83 éves “Tante Nestit”, ahogy a rokonai hívták, ekkor már szinte mindenki elhagyta. Örököse és unokaöccse, Karl Auersperg herceg, akit a zselíziek csak “Princ Karcsinak” hívtak már hónapok óta Svájcban volt családjával, a rokonság többi része pedig Ausztriában. Néhány uradalmi alkalmazott és komornája maradt csak vele.
✝️Végül november végén arra a döntésre jutott, hogy mennie kell. A szemműtéten átesett idős nő a visszavonuló magyar és német katonák segítségével, iszonyatos szenvedések árán jutott el Oroszváron keresztül Bécsbe, majd onnan Salzburgba. Amerikai katonai orvosok még sikeresen megmentették az életét, megélte a háború végét, de 1945. október 22-én visszaadja lelkét a teremtőnek.
🪦A háborús körülmények közepette és a közvetlen rokonok hiányában testét egy gyalulatlan deszkakoporsóban, jelöletlen sírban földelték el Niederalm település kis temetőjében. Utolsó kívánsága, amely alapján imádott férje mellett szeretett volna nyugodni a zselízi mauzóleumban, nem teljesült.
☝️A Sacher Polgári Társulás két történésze, Kepka Márk és Csonka Ákos végigutazták a grófnő menekülési útvonalát és eljutottak Niederalm településre, ahol megtalálták a halotti kivonatot a grófnő haláláról, de a jelöletlen sírnak nyoma veszett. Ekkor elhatározták, hogy halálának a családi mauzóleumban egy emléktábla formájában emléket állítanak, hogy ha a teste nem is, de a lelke szimbolikusan szeretett férje mellé kerüljön.
🙏Köszönet Stanislav Illéš esperes úrnak a kezdeményezés támogatásáért, Tóth Gyula és Endre kőfaragó mestereknek az emléktábla felajánlásáért és kivitelezéséért, Mézes Árpádnak a mauzóleum szép restaurálásáért és a tábla felhelyezéséért.
🇸🇰🪔 Možno práve tu, pri rodinnom mauzóleu, stála posledná grófka zo Želiezoviec, Ernestine Coudenhove-Breunnerová začiatkom novembra 1944 a premýšľala, čo urobiť. Aj hrozba blížiacich sa sovietskych vojsk ju len ťažko prinútila opustiť svoje milované mesto a manžela Kuna, ktorý tu odpočíval od roku 1915. Starú, 83-ročnú „Tante Nesti“, ako ju volali jej príbuzní, v tom čase už takmer všetci opustili. Jej dedič a synovec, princ Karl Auersperg, Želiezovčanom známy len ako „Princ Karcsi“, bol so svojou rodinou už niekoľko mesiacov vo Švajčiarsku, zatiaľ čo ostatných príbuzných mala v Rakúsku. S ňou zostalo len niekoľko zamestnancov panstva a jej komorná.
✝️ Koncom novembra napokon dospela k rozhodnutiu, že musí odísť. Staručká žena sa po operácii očí a za strašných utrpení dostala cez Rusovce do Viedne a odtiaľ do Salzburgu s pomocou ustupujúcich maďarských a nemeckých vojakov. Americkí vojenskí lekári jej ešte dokázali zachrániť život, a tak sa dožila konca vojny, no 22. októbra 1945 sa vrátila k svojmu Stvoriteľovi.
Uprostred vojnových pomerov a bez prítomnosti blízkych príbuzných bolo jej telo pochované v nehobľovanej drevenej rakve v neoznačenom hrobe na malom cintoríne v obci Niederalm. Jej posledné želanie – aby mohla odpočívať vedľa svojho milovaného manžela v želiezovskom mauzóleu – sa nenaplnilo.
🪦Dvaja historici Občianskeho združenia Sacher, Marek Kepka a Ákos Csonka, prešli trasu úteku grófky a dorazili do obce Niederalm, kde našli jej úmrtný list, no po neoznačenom hrobe sa už žiadna stopa nenašla. Rozhodli sa preto, že jej pamiatke vzdajú hold v rodinnom mauzóleu formou pamätnej tabule, aby – ak už jej telo nemôže odpočívať tu, tak nech sa jej duša mohla symbolicky vrátiť k svojmu milovanému manželovi.
🙏Poďakovanie patrí pánovi dekanovi Stanislavovi Illéšovi za podporu iniciatívy, Gyulovi a Endre Tóthovým, kamenárskym majstrom, za darovanie a zhotovenie pamätnej tabule, Árpádovi Mézesovi za krásnu reštauráciu mauzólea a inštaláciu tabule.
Želiezovce
