12/09/2025
❗Közlemény az Új Szó napilapban megjelent cikkel kapcsolatban:
👉Akik még mindig nem értik, mi a probléma Albert Sándor cikkének néhány bírálatával:
Albert Sándor 2025. szeptember 9-én, az Új Szóban megjelent cikke számos ponton (főleg az utolsó évtizedeket tekintve) félrevezető, alaptalan, téves, manipulatív, felületes és torz megállapításokat tett az Ipariról. Fontosnak tartjuk, hogy a nyilvánosság számára a valós helyzetet és a tényeket is rögzítsük.
▶️1. Az igazgatóválasztás és az iparista tanári kar kérdése: Amikor Matej Éva átvette az iskola vezetését 2008-ban, három egymást követő ciklusban egyedüli pályázóként indult. Nem azért, mert a hagyományokat nem tisztelt volna, hanem mert egyetlen volt iparista tanár sem vállalta a jelöltséget, ahogy 2023-ban sem. A tantestület feltöltése ma rendkívül nehéz feladat, különösen a szaktanárok esetében – hiába élveznének előnyt az iskola volt végzősei, iparista jelentkezők évtizedek óta nincsenek.
▶️2. A 2008-as „vízválasztó év”: Albert úr 2008-at jelöli meg fordulópontként, ám Matej Éva nem hagyományból, hanem munkája és rátermettsége alapján került az iskola élére. Lepusztult épületeket, elavult eszközöket, taneszközhiányt örökölt, és ő indította el az Európai Uniós projektekhez való csatlakozást, amelyek nélkül ma az iskola aligha működne. Több millió euró értékben volt felújítva az iskola és a kollégium. Pontosítás képpen: a mechatronika szak 2006-ban indult, nem 2008-ban. A gépészet és elektrotechnika szak megszűnése pedig nem Matej Éva vezetésén múlott, hanem még az igazgatónő vezetése előtti minisztériumi nyilvántartás hiányán.
▶️3. Az iskola nevének megváltoztatása: az Ipari hivatalos neve 2009-ben nem az igazgatóság döntése nyomán változott meg, hanem törvényi előírás következtében, a megyei önkormányzat és az oktatási minisztérium rendelkezése alapján. A kereskedelmi akadémia szak beillesztése miatt a név módosítása kötelező volt. Az állítás, miszerint a névváltozás az iskola ismertségvesztését okozta volna, egyszerűen hamis. A magyar közösségben, az iskolai környezetben, a diákok körében és a városban mindmáig „Ipariként” ismert és emlegetett azi ntézményről beszélünk.
▶️4. A diáklétszám alakulása: a jelenlegi tanulói létszám összehasonlítása az 1970-es évek 800 fős adataival szakmailag megalapozatlan, és szakszerűtlen. Akkor hatszor annyi magyar gyermek járt alapiskolába, négyszer kevesebb középiskola működött, és nem volt alternatív magyar nyelvű ipariskola az ország más részein. Ma az óriási demográfiai visszaesés, az asszimiláció, a családok anyagi helyzete és a közlekedési lehetőségek teljesen más körülményeket teremtenek. Az országban több helyen működnek magyar nyelvű műszaki középiskolák, így ma már senki sem utazik több száz kilométert Kassára, ahogy ötven-hatvan évvel ezelőtt, ráadásul Magyarországot is választhatják középiskolai tanulmányuk helyéül a diákok (és nagyon sokan választják is, ami 2010-es éveig egyáltalán nem volt jellemző).
▶️5. A hagyományok és az iparista szellem: Albert Sándor kijelentése, miszerint az iskola nem ápolná hagyományait, félrevezető, hamis. A mai iparista diákok ugyan olyan büszkék arra, hogy ebbe az iskolába járnak, mint a régi iparista tanulók. Minden éven büszkén veszik kézhez az elsősök az iparista nyakkendőt, és viselik utána az ünnepségeken a többi tanulóval együtt. Az utolsó évtizedekben végzett diákok között is örök barátságok születnek, sokan egy helyen dolgoznak, osztálytalálkozókat tartanak. Évről évre átadjuk az arany- és gyémántdiplomákat, minden márciusban megrendezzük a volt iparista tanároknak és nevelőknek és munkatársaknak a nyugdíjastalálkozót (ezt is kevés iskola mondhatja el magáról), továbbra is megjelenik az Acéltoll (ma már online formában), rendszeresen szervezünk találkozókat a volt iparista tanárok és diákok számára, sőt az utóbbi években össziparista találkozókra is sor került. Az iskola aktív a közösségi médiában, nyílt napokat tartunk, toborozunk az alapiskolákban – olyan kommunikációs és közösségépítő formákkal élünk, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna. Albert Sándor szerint az iskola népszerűsítésének egyik fő eszköze az újsághirdetés lenne. Ez a javaslat azonban figyelmen kívül hagyja a mai valóságot: a 30 év alatti fiatalok körében a papíralapú sajtó fogyasztása megszűnt. A mai diákok és szüleik már az online térben, közösségi médiában, digitális platformokon tájékozódnak. Ezért az iskola kommunikációs stratégiáját nem a múlt hirdetési szokásaihoz kell igazítani, hanem a jelen médiafogyasztási szokásaihoz.
▶️6. Az iskolamúzeum: az iskolamúzeum megszűnése nem Matej Éva igazgatósága alatt történt, hanem még előtte, a múzuem megszűnésének az oka az akkor még rossz állapotban lévő helység volt, amelyet elárasztott a víz, és ami épen maradt benne, azt mentették meg. E téren is fontos a tények tisztázása.
▶️7. A jelen és a jövő: Albert Sándor bírálataiban rendre olyan korszakokra utal vissza, amikor teljesen más demográfiai és társadalmi környezetben működött az iskola. Az elmúlt 28 évben Albert Sándor nem vett részt az intézmény mindennapi életében, nem tart közvetlen kapcsolatot sem a diákokkal, sem a tantestülettel. A jelenlegi valóság azonban egészen más: digitális világban felnövő Alfa-generációról, ösztöndíjprogramokról, új tanulásszervezési módszerekről beszélünk. Az iskola – minden nehézség ellenére – magyar jellegét megőrizve képes évről évre két osztályt megnyitni, ami önmagában is kiemelkedő, már-már emberfeletti teljesítmény, amit Albert úr is megsüvegelhetne.
▶️Zárszó
Tiszteletben tartjuk az elődeink múltbeli munkáját, de a mai helyzetet nem lehet, sőt képtelenség a 60-as vagy 70-es évek mércéjével mérni és értékelni. Az intézmény fennmaradása, fejlődése és modernizációja azoknak a vezetőknek és pedagógusoknak az óriási érdeme, akik az utolsó két évtizedben vállalták a valós kihívásokat, és akiknek munkáját az Albert Sándor kijelentései méltatlanul kérdőjelezik meg. Albert úrnak tudatosítania kellene, hogy Az Ipari nem a múltban, hanem a jelenben és jövőben él – és itt és most kell helytállnia, amit minden erejével meg is tesz.
