24/11/2025
Idén Szanyi Máriának lett odaitélve a Pogány Erzsébet díj. Szeret***el gratulálunk hozzá!
2025. november 21-én Búcson olyan embert köszönthetünk, akinek egész pályája, szellemisége és munkássága a hivatás iránti feltétlen elkötelezettség. Olyan pedagógust, kutatót és mentort ünneplünk, aki nem csupán tanított, hanem irányt mutatott; nem csupán feladatot végzett, hanem jövőt épített; és nem csupán diákok százait, hanem közösségek egészét indította el az önismeret, a hagyomány és a tudás útján.
Szanyi Mária a magyar és felvidéki tehetséggondozás, a néprajz és a helytörténet meghatározó alakja, akinek élete egyik legszebb példája annak, hogy a tudás szolgálata egyben emberszolgálat is.
Pályája az 1960-as években indult, amikor matematika–fizika szakos tanárként kezdte munkáját Nagytárkányban. Ez a kezdet azonban csak a nyitánya volt egy sokoldalú és kiemelkedően gazdag szakmai életútnak. Később néprajzos-muzeológusként a rozsnyói és galántai múzeumok munkatársa lett, majd ismét a pedagóguspályát választotta, hogy újabb nemzedékek tanításának és nevelésének szentelje magát.
Szakmai pályafutása egyszerre példázza a tudományos igényességet és a tanári hivatás mélységes szeretetét. Néprajzi szakköreit, kutatócsoportjait évtizedeken át lelkes diákok tucatjai látogatták, akik számára ő volt az, aki először mutatta meg, hogy a helyi értékek, a családi történetek, a tárgyi kultúra és a hagyományok kutatása nem csupán tudomány, hanem identitás és önbizalom forrása is. Tanítványai közül sokan országos és nemzetközi diákkonferenciákon szerepeltek sikerrel – és mindegyikük mögött ott állt Marika csendes, de következetes, odaadó munkája.
Szabó Magda szavait idézve: „A tanító nem azt tanítja, amit akar, hanem amit tud, nem azt neveli, akit szeret, hanem aki elé kerül, és akkor is tanít és nevel, amikor azt hiszi, hogy pihen.”
Nemcsak tanított, hanem alkotott is: néprajzi, muzeológiai, pedagógiai publikációk sorát jegyzi, helytörténeti könyvek társszerzője, s másfél évtizeden át a Pedagógusfórum felelős főszerkesztője. 2000-ben kidolgozta az alapiskolák néprajzi tantervét, amely a felvidéki magyar oktatás egyik mérföldkövévé vált.
És van valami, ami talán mindennél fontosabb: a tehetséggondozás iránti rendíthetetlen hite. 2006-tól ő lett a Kincskeresők – helyi értékeket kutató konferenciának szakmai felelőse, lelke és motorja. Évente konferenciák, tehetségnapok, szaktáborok tucatjait szervezte, ahol diákok százai találtak otthonra, támogatásra, inspirációra. Munkájának érdeme, hogy ez a mozgalom 2025-ben megkapta a Magyar Örökség díjat – és mindenki tudja, hogy a díj mögött ott áll Szanyi Mária életműve, embersége és fáradhatatlan munkája.
Marika nem csupán tehetségeket gondozott, hanem embereket épített. Aki egyszer vele dolgozott, az megtapasztalhatta: mellette mindenki több lesz – tudásban, hitben, kitartásban és magyarságtudatban.
Ma ezért a több évtizedes tanári, mentori, szervezői és szakmai tevékenységért, az iskolai és iskolán kívüli tehetséggondozásért, a felvidéki Kincskereső mozgalom megálmodásáért és működtetéséért, valamint a felvidéki magyar közösség építésében betöltött pótolhatatlan szerepéért ajánljuk őt a kitüntetésre.
Személyesen is nagy ajándék számomra, hogy munkatársa lehetek. Először Szádudvarnokon találkoztam vele 2009-ben, ahol olyan közösséget épített, amelyre kevesen vállalkoznának: egy kis faluban, ahol a háború óta nem működött magyar iskola, ő mégis hitt abban, hogy a hagyomány, a kultúra és az összefogás újra képes gyökeret verni. Marika közreműködésével a helyiek megalapították azt a közösségi teret és magyar kisiskolát, amely mára a falu meghatározó értékőrző erejévé vált.
Akkor ért***em meg igazán, hogy milyen ereje van annak az elhivatottságnak, amelyet ő képvisel: a személyes jelenlét, a türelem, az odafigyelés és a hit akkor is, amikor a körülmények ellene szólnak. Marika nemcsak projekteket épít, hanem embereket; nemcsak hagyományt őriz, hanem jövőt formál.
Számomra kivételes megtiszteltetés, hogy tanúja lehetek ennek a munkának, és hogy részese lehetek annak a közösségnek, amelyet ő teremt maga körül – munkájával, szeretetével és szakmai alázatával.
A Pogány Erzsébet-díj valóban a háttéremberek, azoknak a segítő, támogató személyeknek szól, akik az oktatás, közösségépítés és kultúra területén végzett munkájukkal hozzájárulnak mások sikeréhez, de soha nem a reflektorfényben, hanem a háttérben dolgoznak. Ez a díj egyfajta elismerés a csendes, de annál fontosabb munkát végző pedagógusok, szervezők, mentori tevékenységet végző szakemberek számára.
Szanyi Mária pályája és tevékenysége tökéletesen illik a Pogány Erzsébet-díj célkitűzéseihez. Ő az a pedagógus, mentor és közösségépítő, aki valóban „háttérben” dolgozott, de munkája nélkül nemcsak a tehetségek nem bontakozhattak volna ki, hanem a közösségi és kulturális értékek sem maradhattak volna fenn. Marika nemcsak egy tanár, hanem egy olyan ember, aki egész életét a felvidéki magyar közösségek szolgálatának szentelte, és az ő munkájának eredményei a jövő generációi számára is meghatározóak lesznek.
További munkájához erőt, egészséget, és sok örömet kívánunk, különösen unokáiban, akiknek szeretete és figyelme újabb és újabb erőt ad számára. Kívánjuk, hogy a következő évek is ugyanolyan sikeresek és gazdagok legyenek, mint az eddigiek, és hogy Marika továbbra is olyan példát mutathasson mindannyiunknak, ahogyan eddig is t***e.
Tiszta szívből gratulálunk, és köszönjük, hogy munkájával mindannyiunkat gazdagabbá tett.
