Nagybodak, a Duna -menti kisközség, amely a Csallóköz déli részén,az északi szélesség 47° 55´ 30" és a keleti hosszúság 17° 27´ 30"-e mentén, 119 m tengerszint feletti magasságban található.A települést a bösi vízlépcsö felvízcsatornája és az Öreg-Duna medre veszi körül. Keletkezése egyes leírások szerint a 13.századig vezethető vissza. Szájhagyományok szerint az "Ezer szigetek" egyik akkori magas
latán épült Bodak vagy Bodajk nevű halásztelep, amely szláv eredetű helyet jelentett. A nyelvtudomány visszont azt vallja,hogy Bodak helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Ez persze nem zárja ki a név szláv eredetét. Háborús veszedelmek a vizek védelmében akkortájt aligha érték, a víz visszont valószinüleg többször elpusztította. A Duna medrének állandó változása a falut kettéosztotta, s a 15.században Wámosbodakból, Kis- és Nagybodak keletkezett. A középkorban szegény község volt. Egy 17.századi leírás szerint parasztházikók sorakoztak egymás mellett, de nem voltak ritkák a piramis formájú nádfedeles halászkunyhók sem. A lakosság fő foglalkozása a mezőgazdaság, állattenyésztés és a halászat volt. Egyes említések szerint a bodakiak gyümölcse mellett messzeföldön híres volt a káposztájuk is. A korhoz visszonyítva eléggé fejlett volt a malomipara. Még a múlt század végén is vagy 14 vízimalmot számlálhattak a sebes Duna-ágokon. A falu ismert birtokosa Temesközy Bálint pozsonyi várkapitány volt, majd 1647-ben Amadé Lóránd bősi gróf özvegyének tulajdonába került, aki később a falut elzálogosította. E függőségi viszonyból 1716-1718 között gróf Pálffy János nádor váltotta meg a falu lakosait, s családja egészen a 20.század elejéig a település urává vált.
1960-ban Nagybodakot közigazgatásilag Felbárhoz csatolták, 1990-ben nyerte vissza önállóságát.
1991-ben megépült a falu római katolikus temploma. Napjainkban a lakosok száma 290 fő. A község vízvezeték-és szennyvízcsatorna-hálózattal rendelkezik. A településen sem óvoda,sem általános iskola nem működik, a gyermekek a vajkai, illetve a bősi iskolát látogatják. A faluban több szórakozási lehetőség is van,ezek egyike a többfunkciós műfüves pálya. A falu környéke gazdag természeti értékekben,a Duna mellékágaiban horgászni és csónakázni lehet. Na pravej strane prívodného dunajského kanála leží akoby odrezaná od sveta obec Bodíky / Nagybodak 272 obyvateľov/. Prvýkrát sa spomína v roku 1245 v podobe Bodak. Neskoršie pomenovanie Wamosbodak poukazuje na skutočnosť, že v jej blízkosti bol brod s mýtnym miestom. Obec bola v minulosti poddanskou dedinou. Prešporského hradu, neskôr až do rozpadu rakúsko-uhorskej monarchie patrila Pálffyovcom. Miestni obyvatelia sa zaoberali chovom hovädzieho dobytka na okolitých salašoch, rybárstvom a mlynárstvom. Pestovala sa chýrna kapusta a ovocie. V roku 1881 na hlavnom prúde rieky pracovalo 14 mlynov. Zanikli pri veľkej ľadovej triešti v roku 1926, po ktorom roľníci využívali parné a elektrické valcové mlyny v Bake a Šamoríne. Lodné mlyny sú charakteristické technické pamiatky podunajskej krajiny. Prvé vodné mlyny sú doložené z roku 1379na Dunaji v Bratislave, no pravdepodobne tu boli už skôr. Najviac vodných mlynov v tejto oblasti existovalo v druhej polovici 19. Známy uhorský polyhistor Matej Bel o činnosti lodných mlynov napísal: „ Kedže tieto mlyny pripútané v dlhom rade k brehu ustavičným otáčaním mlynských kolies víria vodu na spôsob krútňavy, stáva sa , že toľkonásobným rozvírením vody, koľko je tu mlynských kolies, spôsobujú vlnobitie. Kedže sa to deje s náporom a so silou, nevyhnutne sa podmývajú brehy a koľko zeme sa tu uberie, toľko sa jej naplaví na protiľahlom brehu.“
Do roku 1965 bola obec známa stavbami ľudovej architektúry z 19. Stáli tu hlinené domy, omazané a obielené, s murovanými štítmi a so sedlovými strechami. Pre domami boli homoľovité pece na pečenie chleba postavené na techlovej podmurovke, pri Dunaji zasa kužeľovité rybárske chaty z trstiny. Veľká povodeň v roku 1965 tieto objekty poškodila a mnohé úplne zničila. Jedinou sakrálnou pamiatkou v obci je kostol postavený v roku l996. Slovenský názov sa používa od roku 1948, v rokoch 1960 až 1987 bola obec pričlenená k Hornému Baru. Neďaleko Bodík sa nachádza prírodná pamiatka Kráľovská lúka, ktorá chráni zvyšok mŕtveho ramena Dunaja s vodnými, močiarnymi a lúčnymi spoločenstvami. Na ostrovoch s lužným lesom sa medzi spleťou dunajských ramien rozprestiera národná prírodná rezervácia Ostrov orliaka morského. Okrem orliaka morského, ktorý tu má jediné hniezdisko v strednej Európe, v nej žije kormorán veľký, haja tmavá, volavka popolavá, volavka purpurová a iné vzácne druhy vtákov.
