19/05/2026
Két alkalommal is volt nálunk az Uppsalai Magyar-Svéd Egyesületben s tartott az Uppsalai s a stockholmi magyaroknak előadást… buliztunk is együtt itt Uppsalában, biztos többen emlékeztek…ő .. Magyarország film-és színházvilàg egyik legnagyobbja…
már nincs köztünk…😢 ( túl korán… 64 évesen) … Nyugodj békében, Scherer Péter 🩶 köszönünk mindent.
Vid två olika tillfällen gästade han oss i UMSE med sina pjäser och gav då uppsala
och stockholms ungrare minnesvärda föreställningar… som han regisserade själv..vi festade till och med ihop här i Uppsala, flera av er kanske minns… nu har han .. en av Ungerns främsta namn inom film och teater .. gãtt ur tiden. 😢Vila i frid Péter Scherer, tack för allt.
Han blev 64 ãr.
https://www.facebook.com/share/1PBddBAT3L/?mibextid=wwXIfr
Na, fiaim, leányaim…
Na, vannak azok a hírek, amiknél az ember nem kezdi el rögtön kommentelni a világ dolgait… csak ül egy kicsit némán a konyhában.
Őszintén mondom nektek… keresem a szavakat, de nem igen találom. Teljesen lesokkolt a hír, hogy elhunyt Scherer Péter.
Tudjátok, vannak színészek, akik eljátsszák a szerepet. És vannak olyanok, akik valahogy beköltöznek az ember életébe. Ott vannak évekig a tévében, a filmekben, a színházban, egy-egy mondatban, egy mozdulatban, egy furcsa félmosolyban… és észre sem vesszük, mennyire hozzánk tartoznak. Na, szerintem Ő ilyen volt.
Sohasem az a fajta embernek tűnt, aki harsányan kérte volna a figyelmet magának. Mégis, ha megjelent egy jelenetben, egyszerűen odanézett az ember. Volt benne valami nagyon emberi. Olyan, mint mikor a faluban van egy ember, aki nem a leghangosabb a kocsmában, mégis mindenki figyel rá, amikor megszólal.
És tudjátok, mi jutott eszembe? Hogy mennyire furcsa az élet… Reggel még rohan mindenki. Veszekedünk politikán, árakon, ki mit mondott a tévében, ki kit sértett meg az interneten… aztán egyszer csak jön egy hír, és hirtelen minden jelentéktelenebbnek tűnik egy pillanatra.
Mert a jó művészekkel nem csak az történik, hogy meghalnak. Hanem az is, hogy ott marad utánuk egy csomó érzés, emlék, jelenet, nevetés. És valahol addig nem is mennek el teljesen, amíg emlékezünk rájuk.
Nyugodjon békében. És adjon az élet sok erőt azoknak, akik szerették, ismerték, együtt dolgoztak vele, vagy egyszerűen csak évek óta ott őriznek magukban egy-egy jelenetet, mondatot vagy emléket tőle. Mert vannak emberek, akik után csendesebb lesz egy kicsit a világ. Szerintem ő ilyen volt.
Ég veled, Művész Úr!
Maradok tisztelettel a kerítés mellől:
Dezső bá’
(Fotó: Mediaworks archív)
