18/11/2024
A magyarfenesi báró Jósika-kastély
Kelemen Lajos 1927 ben a Művészeti szalonban részletesen leírja a Magyarfenesi báró Jósika kastélyt. Megjegyzem, hogy itt, sokkal részletesebb a leírás és fotókat is tartalmazz, mint a Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok című könyvben.
forrás: adt.arcanum.hu
Mivel terjedelmes a leírás, kiemeltem a fő témákat, mint egy tartalomjegyzék.
1. Magyarfenes eredete, elhelyezkedése, fekvése, lakossága.
1332—37 között a „község már akkor római katholikus, tehát magyar falu volt”.
2. 1500 – 1700 as évek: nemesi családok – Kamuthy – Mikola – Csáky – Haller – Jósika.
Barbátfalva = Hasadát/Hezsdát.
3. A kastély leltára/leírása az Erdélyi múzemumban található az 1801 -1817 közötti időszakról.
Przemisli Lengyel Dániel leírást készít a kastélyról az 1820 as évek végén.
4. A kastély külső elhelyzkedése.
5. Jósika Miklós, az író, magyarfenesi kötödése.
6. A báró és a falusiak kapcsolata.
7. 20 évvel korábban világotották a kastély udvarát mint Kolozsvár utcáit, tűzifát árultak a Kolozsvári piacon, nagy pálinkafőző Magyarfenesen.
8. Bodor Péter, a Marosvásárhelyi zenélőkút megalkotója, 1817-ben a kastélyban tartozkodott.
9. A kastély belső részletei.
10. Park. Fák. Tó.Malom. Kőszobor.
11. Csicsal. Jósika Aladár sírhelye. Gloriette, amelyet br Jósika István szeretne helyreállítani.
Üdvözlettel,
László K. Béla
"A magyarfenesi báró Jósika-kastély
Amint a Kolozsvár— nagyváradi országúton Gyalu előtt, Szászlónánál a délnyugatról nyíló völgybe térünk, a falu után hat kilométerre a keskeny völgyet egészen elfoglalja Magyarfenes. Szép, tiszta, rendes magyar falu, hegyes, erdős határral, Kolozsvártól 19 kilométer távolságra. Dereka táján, keletre, egy 60 méternyi magas, feltűnő kerek domb, a Csicsal emelkedik mellette. Tetején finom arányú, pusztuló gloriett mintha egy eltűnt, ragyogó magyar élet síremléke volna. Oldalán néhány díszbokor és egy-egy gyümölcsfa árváskodik, de alatta messziről sűrű, százados fák mutatják, hogy itt drága emlékek élnek még. A falu házai a patak jobb partján félsorba állnak a dombok lábához, a gyakran folyóvá dagadó víz bolond szeszélye elől. Sugár, öreg jegenyék rezgetik karcsú derekukat s mögöttük a patak egy hirtelen hajlásánál alacsony domblépcsön komoly, szürke, lövöréses falak néznek az útra. Olyan ez a zárkozott, hallgatag épület négyszög mintha zárda, vagy valami álmos, kincses keleti udvar volna, mely hátat fordít a külső világnak s befelé éli meleg, belső életét.
A bejárat kaputornya, ha előtte állunk, nem ijesztő, dacos bástya, hanem kedves, szedd lakóház, melyet még szelídebbé varázsol a fedeléből kinőtt kis, fa-harangtorony. Nagy félköríves, egyszerű tagozású, késői barokk kőkapu-bolt vezet be az udvarra. Boltzáró köve fölött rojtosan öntött fe¬kete vaspaláston bárói rangkorona alatt nagyméretű ara¬nyozott J. A. betűk fénylenek. Báró Jósika Andornak, a magyar Főrendiház egykori tagjának (1851 —1900) névbetűi. A ő utódai ma is a kastély tulajdonosai. A család öröklés révén több mint másfél század óta birtokolja ezt az érdekes, regényes épü¬letet és vele a néhány év óta nagyon megcsonkított, egykor többezer holdas birtokot.
Magáról a faluról nagyon régi adatok szólanak. A pápai tizedszedők összeírásában 1332—37 között többször ott van Oláfenes neve. Így a község már akkor római katholikus, tehát magyar falu volt. Neve csak az utolsó százévben változott előbb Ó-, később Magyarfenesre. Románul ma Vlaha- nak nevezik. Részletesebb adatokat csak a XVI. százév második felétől ismerünk róla, mióta a Kamuthyak birtokába jutott.
Ez a család Magyarországról, Békés megye területéről származott, hol tagjai már a XV. százévben szerepeltek. Ott volt az a nevüket adó falu is, mely a török hódítás alatt elpusztult. Erdélybe János Zsigmond uralma végén, Kamuthy Balázs jött be legelőbb. A török 1566-ban elfoglalta Gyulát. A békési lakosság egy része azóta költözött és szóródott Erdélybe. Kamuthy Balázs azonban először Miksa császár szolgálatában vitézkedett s innen jött át, ma már nem tudjuk, hogy milyen körülmények között János Zsigmondhoz. Valószínűleg részt vett már ennek Miksával 1568-ban viselt háborújában, mert 1569 március 10-én katonai érdemeiért kapta Tordaszentlászlót, kúriájával és házával s Kisfenest; aztán a Kékbikk és Magyaróság határában lévő halastavat, kétkerekű malmával és Barbátfalván a Hesdát vize mellett egy nagy rétet. Ezekhez csakhamar több más birtokkal a kezükbe került Oláhfenes is.
A főjószág a Torda-megyei Szentlászló volt s a Kamuthyak innen írták előnevüket.
Kamuthy Balázs fiai Farkas és Balázs a katonai és politikai pályán mindketten magasra vitték. Mindkettő volt fejedelmi követ, főispán és hadvezér. Balázs, az ifjabb testvér Bethlen Gábornak tett nagy szolgálatot, midőn 1616-ban az ellene bejött hajduhadat Désnél megverte. Farkas kétes erkölcsi értékű pályáján Báthory Gábor alatt ért hirtelen a zenithre s országosan csúfondáros szállóigét váltott ki az az erkölcstelen mód, amellyel Gyalu várát Báthory Gábortól megszerezte. Azonban Kamuthy Farkas nem vette lelkére a gúnyt, Bethlen Gábor alatt is érvényesült, meggazdagodott s midőn 1626-ban meghalt: két fia a következő tavaszon a gyalui és monostori uradalmakon és kastélyokon kívül Oláh- fenesen, Örményesen, Szentlászlón és az ezekhez tartozó harminc falun osztozott.
A két fiú apjuk halála után elhagyta ennek vallását s bár Balázs csakhamar (1628) meghalt, Miklós nagy pártfogója lett a monostori jezsuita pátereknek s felesége Cserényi Er¬zsébet 1640 tájban kápolnát alapított oláhfenesi házánál is.
Ezek fiában Farkasban, 1665-ben aztán a Kamuthyak fiuágon kihaltak.
E Farkas testvérét, Zsuzsát 1649 őszén Szamosfalvi Mikola Zsigmondi, egy ősi nagy nemzetség tagja vette el, aki 1656 körül Tordamegye főispánja lett, de 1657-ben II. Rákóczy György lengyelországi hadjáratában fogságba esvén, onnan csak öt és fél év múlva szabadulhatott. Ekkor egy ideig Magyarországon, Sárospatakon tartózkodott s úgy látszik, hogy innen sógora halálhíre vagyoni ügyei hozták haza. Rend¬tartó, jó gazda volt s megállotta helyét a kolozsmegyei főispánságban is, melyet 1675 óta viselt. Ő maga szamosfalvi kastélyában lakott s fia László, az első erdélyi nyomtatott családtörténeti mű írója följegyezte, hogy nyolc udvarházát építette újra. Meghalt 1679 augusztus 10-én, 57 éves korában.
Két gyermeke maradt: Mikola László, a később báróságra emelt genealogus és Ágnes, aki gr. Csáky Istvánhoz (1667—1721) ment feleségül. Úgy látszik, hogy egy ideig ez a házaspár bírta Magyarfenest s a további birtoklást a ren¬delkezésre álló adatokból nem láthatjuk tisztán. Valószínű azonban, hogy a birtok Csáky Istvánról a fiára, Zsigmondra szállott, s az már bizonyos, hogy midőn br. Mikola László 1742 tavaszán Magyarfenesen meghalt, azt a Csáky Zsigmond gr. Haller Katától született Bordára nevű leányának a férje, gr. Haller György foglalta el. Csáky Borbára testvére volt aztán gr. Csáky Kata az írónő, kinek első férjétől br. Borne¬misza Jánostól való leányát Anna-Máriát Branyicskai br. Jó¬sika Imre vette el s Fenes vele jött Jósika kézre.
Br. Jósika Imre és felesége után fia ifj. br. Jósika Miklós s tőle Róza leányával gr. Kendeffy Ádám, ennek újra Róza leánya révén br. Wesselényi Farkas volt a kastély és birtok ura. Az utóbbi leányát, Annát, br. Jósika Andor vette el s az¬tán e birtokot az ő fiai és unokája, István örökölték.
A közbeesett hosszú perlekedések és az öröklés történetének XVIII, századi, adatai minden jel szerint br. Jósika család volt hitbizományi levéltárában vannak. Az ezekhez lehető hozzájutás minden valószínűséggel nem csak az örök¬lés egészen hiteles XVIII, századi rendjét tisztázhatja, hanem a magyarfenesi érdekes kastély építéstörténet is.
*****
A magyarfenesi Jósika kastélyról különböző időkből néhány érdekes leltár és leírás maradt, amelyekből magunk elé állíthatjuk a kastély és környezete régi képét. Egyik egy 1806-ból való összeírás id. br. Jósika Miklós részére. Ez az Erd. Múzeumba elhelyezett br. Jósika levéltárban van. Ugyan¬itt nehány leltár 1801 és 1817 között az ingóságokról tájékoztat. Van aztán Kolozsvárt, Herepey János tulajdonában Przemisli Lengyel Dániel orvosnak és tanárnak (1815—1884) egy kéziratos önéletrajza, melyben ő kedves időtöltéseivel kapcsolatban úgy írja le a fenesi kastélyt, amilyennek a gyer¬mekkor friss benyomásaival az 1820-as évek végén és a har¬mincas évek elején találta.
Ma már sok eltűnt a régiből, viszont a régi belső kas¬télyt br. Jósika Andor a feleségével, Hadadi br. Wesselényi Annával 1879-ben kelet felől egy modern új épületrésszel bővítette ki. A külső épületövön azonban, főleg kívülről alig van változás. Olyan az, mintha a körbe épített csendesség nőtt volna ki, egy másfél százéves szép álomvilágból, csodaként, előnkbe.
A kastély külső épülete három oldalról téglalap alakú udvart zár be. Ennek az északi falsora közepén van a kapu¬épület, melyen a szóhagyomány szerint régebb a kistoronynak barokk hagymasisakja volt. Előtte néhány ódon udvari épület maradt kívül a falakon. Közülük egy óriás méretű birkaistálló kő- és tégla anyagát most hordják el a kastély délnyugati oldala elé, a vad hegyi patak pusztításai ellen épülő parttöltésbe. A bejárat elől rég eltűnt az a díszes, farostélyos festett filegória, mely nyolcszögletű asztalával és nyolc székével sokszor fogadott csendes várakozókat, vagy vidám, beszédes társaságokat. Most a csendet csak egy-egy madár zavarja meg, amint fölrebben a törpe kőfal mögül, a bodza érett gyümölcséről; arról az egyetlen kiadós gyümölcsről, mely a tavaszi fagyok után virágozva, legalább a madaraknak jó ter¬mést hozott.
A kapuszárnyak és a közre alkalmazott kis kapu gombosfejü vasszeg veretével olyan, amilyennek a százhúsz éves leltár írja le. A nagy kapualj balra eső fülkéjét azonban akkor fenyőajtó zárta el, hogy a kapuház tornyocskájából oda lecsüngő harangkötelekhez csak felelős kezek nyúlhassanak. Itt állott, ezzel szemben, a boltozat alatt a csapópad, az öreg deres is, mely rég eltűnt, a régi idővel.
Benn a hosszúkás négyszögü egyenes udvart egyetlen óriási finom gyepszőnyeg zöld bársonya fedi, melyen a fő¬épület följárójáig széles kocsiút, s a kaputól egy szembeeső ajtóig keskeny ösvény vezet. Ennek a közepén jámbor három- sziní macska heverész. Jó emberekhez szokott szelíd állat, mely akkor is ott marad, ha a vendégek feléje, vagy az udvar közepén, a hatalmas fenyő és több szép juharfa óriás csokra alá húzódó rácsos kút felé közelítenek.
Ha körültekintünk a tágas udvaron, nyugatra csak a havasok tetejére, keletre a park egy darabjára és a háttér¬ben a gloriett-koronás Csicsal hegyre van kilátás. Az épüle¬tekről új piros cserépfödél mosolyog le s kereken szép tiszta fehér falak derűje ragyog Csupán a csend az, ami itt is éppen úgy zárdára emlékeztet, mint kivül s a kapu épület közvetlen környezetével olyan festői, mintha Jósika Miklós valamelyik régi erdélyi regényéből tették volna ide.
Itt minden lépésnél az ő gyermekségének kedves em¬lékei lebegnek körülettünk. Ide hozta öt árvasorsa, midőn derék jó édesanyja, gr. Lázár Eleonora, 1799 ben, fiatalon, 28 éves korában meghalt. Az öt Jósika árván akkor a két nagy¬anya osztozott s így került a kis Jósika Miklós hat éves korában két testvérével ide, nagyanyjához, özv. br. Jósika Imréné br. Bornemisza Anna Máriához. Ezen az udvaron és a park százados fái közt játszadozott testvéreivel. Ebben az épületben látogatta meg őket koronként édesatyjuk. Itt tanult már hat éves korában lovagolni. Csak annyi nevű egérszörü, gyors, kis paripáján. Itt érte a vidám Rozália napokat, melye¬ket nagyanyja, a mostoha testvére gr. Bethlen Róza tiszteletére tartott. Itt kezdte a tanulását is a kapubejárattól nyugatra, a negyedik szobában, az úrfiak házában, melyben külön testetlen fenyődeszka rekesz különítette el tanítója, az udvari pap, Mihálcz Ágoston minorita páter szobarészét.
A vidám, jószívű, vendégszerető, jó nagyanya azonban, ki a kis Jósika Miklóst itt kényeztette s akinek ez angyali jóságáról öreg korában oly szépen emlékezett meg, három év múlva meghalt. Ekkor a többi birtokokkal együtt Fenes is az id. Jósika Miklós br. kezére jutván, itt még többet tartózkodott.
Anyja halálával nagy birtokok ura lett s nagyúri módon élt. Erre mindig megvolt a, hajlama s neje életében anyósa, gr. Lázár Antalné, Torma Éva nem egyszer intette ezért mérsékletre s nem egyszer volt ezért kellemetlensége vele. Fia említi fényes kolozsvári szánkázásait, egyenruhás muzsikus cigányait. A régi leltárak és számadások tanúsítják, hogy ko¬lozsvári udvartartásának is Fenes volt egyik alapja és pénz¬tára. Főleg nagy erdői hajtottak jövedelmet s itt tartotta a báró egy részét jó küküllömenti borainak is.
Lengyel Dániel önéletrajza írja, hogy id. br. Jósika Miklós nevezte el Oláhfenest Ófenesnek s úgy tekintette itteni jobbágyait, mint saját gyermekeit. Különböző mesterségekre taníttatta őket, aminek aztán maga is hasznát vette, mert Ko¬lozsvárt és Fenesen kisebb építkezéseit velük végeztette és saját haszna mellett ezekét is gyarapította. De szerették is őt a fenesiek mint atyjukat, s mikor meghalt, mind bementek Kolozsvárra és kezükben zöld ággal kettős sorfalat állottak a gyászkocsihoz, midőn az őt örök nyugvóhelyére, Szurdukra szállította.
Az ifjú Jósika Miklós már 1804 óta benn lakott és ta¬nult Kolozsvárt, a piaristáknál s csak a szünidőkön látogat¬hatott ki Fenesre, de azokat is a legtöbbször Mihálczfalván, a Küküllő mellett töltötte; 1811-ben pedig a katonai pályára lépve, úgy elszakadt innen, hogy aztán alig fordult meg többet itt. Fenes a testvérének, Rozáliának jutott, majd ennek halála után (1825) férje, gr. Kendeffy Ádám, Erdély akkori legelső gavallérja örökölte. Az ő képe ma is ott van a fenesi kastély két különböző részében.
ld. br. Jósika Miklós és gr. Kendeffy Ádám idejében a kastély lövőréses, külső épülettövében népes, zajos élet folyt.
ld. Jósika Miklós br. korában a bejárótól nyugatra a számtartó s mellette az udvarbiró lakott. Azután jött a mosóház s az úrfiak háza, a gabonás, a szalonnás kamra. A nyugati oldalt az istállók, szerszámkamra, hintószin, a déli oldalt túlnyomóan újra különböző lakószobák foglalták el. A kapu épület emeletén volt a kisasszonyok háza, a földszinten a kaputól keletre a kertig az udvarbiró és a legények szobái, a konyha és a sütőház. Jellemző, hogy itt már akkor a udvart is világították. Húsz évvel előbb, mint Kolozsvár utcáit.
A beosztás, kevés változást leszámítva nagyjában ilyen maradt Kendeffy Ádám és utódai korában is, s csak a kastély főépületének kibővítése után történtek lényegesebb változások.
Gr. Kendeffy Ádám birtokai legnagyobb részt Hunyad- megyében terültek el, s ezért ha Kolozsvárt tartózkodott, az itteni háztartását is Fenesről látták el. Hatalmas szekerek hordták be a tűzifát innen az udvarhoz és eladni Kolozsvár piacára. A gróf Fenesen nagy pálinkafőzőt állított, melynek moslékján marhákat és disznókat hizlaltak. Ott tartotta ménesét is s mellette külön lóorvost, aki akkor a kapubejárat fölött lakott. Innen látták el a kolozsvári háztartást zöldséggel, virággal, kenyérrel és tejtermékekkel s itt dolgozott és innen vitte be minden szombaton a tiszta fehérneműt Kolozsvárra az udvari mosóné is.
Mint érdekességet említjük meg, hogy 1817 elején Bodor Péter, a marosvásárhelyi zenélőkútnak, a kerlési diszkrét berendezései egy részének, az oltszemi kastély falfestményeinek s orgonák, hidak és sok minden más műnek legendás székely ezermestere, mint udvari mechanikus, a külső épület¬övnek egyik szobájában lakott, közel az udvari káplánhoz.
Ma jóval kevesebb a használatban levő helyiség. A kaputól nyugatra az intéző lakik, keletre a konyha van. A kapubejáró emeleti része lakatlan. Ebben a festői épületrészben állott egy ideig a levéltár is, melyet ma Kolozsvárt, az Erdélyi Múzeumban őriznek.
*******
A kastély belső főépülete két különböző korszak emléke.
A nyugatra eső része magas földszintes, nagy Mansard- tetős, öreg épület. Keleti oldalától még 1806-ban kőkerítés húzódott a külső épületöv keleti végéig, de Lengyel Dániel leírása későbbről, már itt csak rácsos kerítést említ. Úgy látszik tehát, hogy ezen az oldalon a XIX. század első negyedében bontották le a kőkertet, mely így akkor előbb a kastély főépületét is a külső épület négyszögébe kapcsolta. Azonban a főépület nem volt összeépítve a külső épülettővel s annak déli vonalától néhány méterre bennebb esik. A park felől nem védték falak, sőt a külső épületöv és a főépület közt néhány méternyi tér maradt. Ebben a közben egy több százados kőrisfa-óriás áll, mely még a Kamuthyak birtoklása ideje óta élhet itt.
Úgy látszik, hogy valamelyik tiszteletben tartott régi tulajdonos kedves emlékéért és talán a hozzá fűződő hagyo¬mányokért a későbbi építkezések alkalmával is megkímélték. Ma aztán egy méternyi magasságban a kerülete 670 cm. Óriási ágai majdnem húsz méternyi körzetbe nyúlnak szét s ez a felséges király-fa díszére szolgál az árnyékába jutó környezetnek is.
A főépület bejárása az udvar felől, csinos lépcsős ambitusról nyílik, melynek homlokzatáról a br. Jósika és a Wesselényi házassági címer pár néz le. Itt, a pincelejárat fölött találjuk a kastély egyetlen feliratát, márványtáblán, latin nagy¬betűkkel, aranyozott nevekkel. Ennyit mond:
ÚJÍTTATOTT
BRANYICSKAI BÁRÓ JÓSIKA ANDOR
ÉS NEJE
HADADI BÁRÓ WESSELÉNYI ANNA ÁLTAL 1870. ÉVBEN.
Ez az újítás azonban bővítés is volt. A kastély keleti részét hét kisebb-nagyobb világos, modern szobájával és hat kis bástyaszobácskájával ekkor építették a régihez, melyhez tágas folyosó kapcsolja, tele vadászemlékekkel. A bástyaszobácskákból kettő az új épületrész egy-egy sarokbástyájának az emeletére jut. Ez az új épület szaggatott kerti homlokzatával és nyugtalan vonalú fedélzetével élénk ellentétet képez a régebbi, öreg, nyolc szobás, komoly, nyugodt hatású épülettel. A park felől mindkét résznek tágas verandája nyújt kellemes benyomást.
A régi, tipikus XVIII századi épületnek nyolc szobája van. Ezeket az 1806-i összeírás így sorolja föl: 1) a nagy palota, 2) ettől jobbra, vagyis nyugatra a külső nappali, 3) mellette délre a belső nappali ház. Ettől keletre volt 4) a báró Jósika Miklós fegyveres háza, melynek 1816-ból érdekes leltára maradt s mellette keletre 5) a báró hálóháza. A fegyve¬res szobából egy ajtó a már lebontott kápolna karzatára nyílt, mig a nagy palota és a hálószoba közt a kammerdieneri szoba, égy boltozatos szoba és az előszoba foglaltak helyet. Ezek régi alakjukban az 1848-i forradalom gyújtogatásának estek áldozatul. Fedelük és mennyezetük azután épült újra.
Ma a kilenc méteres hosszú és széles nagy palota ebédlőül szolgál. Tőle nyugatra a tágás nagy szalon, délre az u. n. fekete szalon s a kettő közt a délnyugati sarkon a hálószoba van. Feltűnő mindezekben, hogy az 1806-ban megvolt régi tölgyajtókból csupán egy maradt meg eredeti formájában. Egyszerű, de tipikus barokk-diszítménye a XVIII, százévre mutat. Egy testvére még kisebb kiadásban, a kapuépület emeletén is épen áll. Ma már a régi szűkebb és néhol rácsos ablakok helyett mindenütt tágas, nagy ablakok világítják meg a szobákat és termeket s ha széttekintünk, mindenik szobában találunk szép bútorokat, képeket vagy más érdekes műtárgyakat.
******
A nagy ebédlőben néhány kép vonja magára a figyelmet. Ezek közül az ebédlő nyugati falán függ a legdíszesebb. Egy 100x140 cm. méretű nagy olajfestmény ez, a XVIII százév második felének erősen rokokó izű magyar viseletében. Nyestprémbe szegett meggyes-violaszin mentében és hasonló színű nadrágba öltözött, hajporos, borotvált férfi, olaszos árkádháttér előtt, jobbjában levelet tart, melyre Br. Henter Antal neve van fölírva. Jó mester munkája. Kár, hogy jelzése nincs Ugyanott a keleti falon egymás mellett néz reánk szép régi rámáiból br. Henter Antal kamarás, a későbbi udvarhely¬széki királybíró és felesége gr. Haller Borbála egyszerűbb képe, empire divatú magyar viseletben, 1799-ből. Közelükben ugyanakkorról hat éves József fiuk nyújt kedves látványt, kardosán, korának főnemesi öltözetében. Neki az északi falon is van egy csinos, barna arcán megrongált katonaképe, ezzel a hátfölirattal: „Br. Henter József, ki e házat építtette. 1820. 27 éves korában.“ A felirat azonban nem a magyarfenesi, hanem a Kisküküllö melletti Kelementelkén épült udvarházra vonatkozik, ahonnan a Henter képeket hozták. A sepsiszentiványi br. Hentereknek ez volt egyik főfészke s a bárók fiúágon épen e br. Henter Józseffel haltak ki 1867-ben, mig a nemesi ág ma is él. Kőváry László a millennium századában kihalt főúri családok utolsó tagjairól írva, az Erdélyi Múzeum 1901. évfolyamában (551—52 1.) erről a br. Henter Józsefről ad érdekes jellemképet. Az ajtó mellett feltűnik még két régi gyümölcs csendélet kép, melyek egy XVIII, századi szomorú életű, br. Dujardin-leány csendélet képeire emlékeztetnek. A kastély egy igen jó, napfényes képe pedig Epstein nevű bécsi festő munkája.
Három fali ebédlő tálast 1829-beli egyszerűbb, ízléses bécsi porcellán tálak és tányérok díszitenek, melyeknek szép vázája a nagy kályha tetején áll.
A nagy tágas, világos szalonnak régi bútorai a főékességei. Északnyugati sarkában finom, nagy intarziás barokk íróasztal áll, melynek berakásai olasz hatásúak. Kétségtelenül a szalon legszebb darabja volna, ha finom bájában még ezt is túl nem szárnyalná a délnyugati sarok ma is használható százados spinétje, melyen a gyári jelzés: Franz Lautterer v. rer. in Wien, mutatja jó eredetét: A kis kerek székek és egy tolófalu fiókos cseresznyefa íróasztal-szekrény újra bidermayer emlékek s valószínűleg azok közé a kolozsvári készítmények közé tartoznak, amelyeknek ma is megvan a nyugtája a Kolozsvárt őrzött magyarfenesi levéltárban. A spinet közelében függő tigrisképek bécsi és londoni színezett rézmetszetek a XVIII, század utolsó évtizedéből, mig a nyugati fal két szép vadászképe, egy medvezsákmányán ülő, derült arcú öreg román paraszt s a másik, egy fiatalabb román fajdkakas-vadász Melka Vinczének, Rudolf osztrák és magyar trónörökös és sok erdélyi magyar nagyúri ház kedvelt festőművészének értékes olajfestményei.
A hálószoba szép sárga bútorai a XIX. század közepének Ízlését tükrözik. Egyik ruhaszekrény tetején két aranyo¬zott faszobrocskával díszítve régi empire óra nyugszik. Mutatólapján az Anton Deitel in Clausenburg jelzés bizonysága kolozsvári származásának. Az ágyak fölött szép régi kép alvó nőt ábrázol, alvó gyermekével.
Az egykori fegyveres házban, a mai fekete szalonban amint a neve is mutatja aranyos fekete bútorok uralkodnak. Két garnitúrából az egyik a III. Napoleon korabeli Ízlés emléke, a másik régebbi empire és bidermayer darabokból áll Az utóbbiaknak különösen kedvesek nyílvessző motivumos foteljei és székei s két szép öreg állóórája. Egy nagy nehézkesebb fekete, tükrös vitrin az egyik sarokban izmos hengerded oszlopaival bizonyára szintén a kolozsvári készít¬mények közé tartozik. A képek közül egy rézre festett kis kép öreg szerzetesével falán még a kápolnából maradt. A kö¬zelében álló, hasonló nagyságú, fára festett alchymista képpel együtt legalább két százados darabok.
Néhány szép bidermayer bútor van a szomszéd szobábán is s a falon egy régi virágcsendélet kép, szunnyitó macskával, ismeretlen jó művész emléke.
Az újabb épületrészben a könyvtárszoba nyújt a legtöbb érdekességet, főleg képeivel. Egy leeresztett hajú, piros ruhás női nagyobb szentkép csak középszerüségi emelkedik. Egy öreg úrnő s egy diófalevelek közé festett kis leányka családi képek lehetnek. Két hatalmas, nagyméretű olajkép pedig, amint látszik Sámson és Jób életéből ábrázolnak jele¬neteket. A többi kép s köztük Kleopátra a kígyóval már gyengébb darabok. Maga a nagy könyvtári üveges szekrény azonban talán még az a bútordarab, melyből valaha a gyermek Jósika Miklós, a későbbi író használt már könyveket.
*****
A könyvtárszobából és a fekete szalonból a parkba juthatunk, melyet másfél százév előtt br. Bornemisza Anna Mária alapított.
Százados kőris, juhar, gyertyán és hársfák temploma ez, melyek előtt toronyként áll néhány hatalmas, százados fenyő. Előttük a kastély felől üde, zöld gyeptér virul, melyet egyetlen, kis virágdombocska színez. Kétfelől patakok csör¬gedeznek át a parkon, melyek közül egyik mélyen bevágta medrét a Csicsal aljába. A másik ág ebből egy gát mögül kivezetve, egykor a park szép nagy tavát látta el vízzel. Két sziget is volt ebben a tóban, híddal, remeteházzal s a vízen csolnakok járhattak. Idővela tavat feltöltötte az iszap s ma már a mesterséges patakárok csak a kerti fürdőházhoz és a malomhoz szállít vizet. A közelében, a park sétaútjai mellett több csinosan faragott, csonka, fejetlen, női kőszobor az emléke az 1848-i őszi forradalom ostoba és barbár pusztításainak.
A sűrű, csendes, lombos faóriások közt mind hátrább jutva, egy palló vezet át a patakon a Csicsal oldalára. Festői kép nyílik a falura, midőn az oldalon fölkapaszkodunk s a tetőről tágas kilátás gyönyörködtet. Egy völgy végén Románrákos, egy másikból Tordaszentlászló faluvége látszik s az utóbbi fölött egy ültetett fenyves haragos szine képez éles ellentétet a fölmagasló havasok ködfátyolos zöldjével. A Lóna patak keskeny völgye tekintetünket a Szamos felé csalja, honnan újra kopár, agyagos hegyek és szürkészöld széna füves oldalak látszanak. Majdnem a tetőn, néhány fenyő között, fehér márvány síremlék alatt br. Jósika Aladár pihen. Egyike a legdélcegebb erdélyi férfiaknak, ki életcélját nem találva, fiatalon, épen akkor költözött el a megunt világból, midőn 1914-ben, a néhány hét múlva kitört nagy világháború érvényesülésének hatalmas pályatért nyitott volna meg.
A sír fölött a tető bomladozó gloriettje gyászol. Közelről látszanak meg teljesen finom, nemes arányai. Igazán méltó arra, hogy a kastély fiatal ura, br. Jósika István szép terve szerint helyreállítása ezt a kedves épületet s megkoronázza vele a múltnak ezt a festői és költői emlékművét, amelyet a magyarfenesi kastély és környezete képvisel.
A kastély részletes megismerésével újra felmerül az a kérdés, hogy ki és mikor építette ezt a kívülről oly rejtélyesen érdekesnek látszó épületet?
Lengyel Dániel a kastély építését kétségtelenül tévesen tulajdonítja id. br. Jósika Miklósnak. Ő legfennebb a főépületen javíttatott és módosíttatott. Ellenben az író Jósika Mik¬lós emlékirataiból bizonyos, hogy ő már nagyanyja kastélyát „inkább zárdához, mint kastélyhoz hasonlító épületnek“, tehát külső épületövével ismerte meg. Bornemisza Anna Mária férjével csak pár évig élt s ennek halála után 1777-től, 26 évet mint özvegy lakott itt. Helyzetéből következtethetjük tehát, hogy a kastélyt ő sem építtette. Viszont az is megállapítható, hogy a XVII. százév első felében itt a Kamuthyaknak nem volt terjedelmesebb, kastélyszerű lakása, csak kisebb udvar¬háza s így Mikola Zsigmond is 1679. előtt legfennebb ezt építtette újra.
Ezekből aztán az következik, hogy a kastély mai formájában csak 1679 és 1775 között épülhetett. Ezt a föltevést építési rendszere is támogatja.
Egészen ilyen, de még csak feltűnően hasonló párját sem ismerjük Erdélyben. Magán az épületen sincsenek olyan jellegzetes építészeti részletek, főleg díszítések, amelyek az építés korára megbízható adatul számíthatnának. Egyetlen kéményaljon látható a régi főépületben egy olyan erősen bemeszelt kőajtókeret, melynek tagozása a XVIII, százév elejére vall s ugyanott az egyetlen magmaradt régi barokk tölgyajtó szintén a XVIII, századra mutat. De ennek a kornak felel meg a kastély főépületének egész alakja s tágas szobái is.
A külső épületöv zárkozott, lövőréses építkezése csak első tekintetre nyújtja a régi erősség hatását, de összbenyo¬mása mégsem a fenyegető, mord várkastélyé, hanem zárkózott úri lakásé, hol az úr egy kastélyban, de külön épületben él a személyzetével. Ez a kor Erdélyben társadalomtörténetileg is a XVIII, százév. És az építészettörténet nehány analógiája is erre az időre mutat. A közeli Szászfenes kisebb méretű XVIII, századi gr. Haller kúriájának a kapuépület elhagyásával kicsinyben teljesen hasonló rendszere és beosztása volt s a külső épületöv épen úgy csak az udvarra nyíló ajtókkal és ablakokkal, s padlása éppen úgy lövörésekkel volt ellátva, mint a magyarfenesi kastély. Ezek azonban tulajdonképpen csak formá¬jukban lövőrések. Lényegükben világitó és szellőző nyílások a félfedeles rendszerű épületeken, melyeknek aztán más pad¬lásablaka nem is volt. E rendszert s a világítórések ily alkal¬mazását több XVIII, századi kúriaépületnél megtaláljuk. Ilyen elrendezésű többek közt kisebb méretben a Thorotzkay-család nemes ágának XVIII, századi torockószentgyörgyi udvarháza, sőt városon így épültek még 1802-ben a marosvásárhelyi gróf Teleki könyvtárnak az utcára hátat fordító melléképületei. Mindezekből ismét csak azt lehet következtetni, hogy a kastély építése idejét 1679 és 1777 között kell keresnünk, s a br. Jósikák volt hitbizományi levéltárában az építési időre és az építtetőkre nagy valószínűséggel meg is lehet találni a pontos feleletet.
KELEMEN LAJOS."
