11/08/2026
Egy felejthetetlen hét a Gyergyói-medencében
33. EKE Vándortábor
Az idei EKE Vándortábor számunkra különleges alkalom volt, hiszen nekem és a családomnak ez volt az első alkalom, hogy teljes egészében részt vettünk egy EKE Vándortáboron. Igaz, az aknasugatagi táborban, amelyet a SZEKE szervezett, már ott voltunk 1 napot, és már akkor megtapasztalhattuk, hogy az EKE Vándortábor mennyire népszerű, milyen nagy rendezvény, és milyen vonzerővel bír az Erdély (és nem csak) különböző részeiről érkező természetjárók számára. Az idei, Gyergyócsomafalván megszervezett 33. EKE Vándortábor azonban minden várakozásunkat felülmúlta.
A Gyergyói-medencében, a Borsika Panzió mellett alakítottuk ki táborhelyünket. Mi kedd délután érkeztünk, és ekkor már javában zajlott az élet. Sokan a korábban érkezők közül már túráztak is aznap, a táborhelyen pedig nagy volt a nyüzsgés: mindenki sátrat állított, pakolt, ismerősöket keresett, beszélgetett, és természetesen már a szerdai, csütörtöki és pénteki túrákra készült.
A mi sátrunk helye érkezésünkkor már kissé szűkösnek bizonyult, hiszen Szatmárnémetiből népes társaság érkezett (Szatmári EKE: 49 felnőtt + 15 gyerek). Ennek ellenére hamar belaktuk a táborhelyet, és nagyon gyorsan otthonosan éreztük magunkat. A gyerekek különösen hamar megtalálták maguknak a Borsika Panzió játszóterét, amely aztán a táborozás hátralévő részében szinte második otthonukká vált – ha éppen nem a túrákon voltak.
Külön szeretném megemlíteni a közösségi sátrunkat, amelyet már jóval korábban kivittek és felállítottak azok, akik hamarabb érkeztek. Ezúton is ezer köszönet érte Szabó Lacinak! Nagyon jó szolgálatot tett egész héten: védelmet nyújtott a tűző napsütésben, pénteken pedig a Gyergyói-medencét elérő jegesőben is. Egy igazi közösségi tér lett belőle, ahol reggelente közösen kávéztunk és reggeliztünk, délutánonként pedig a túrák után kipihenhettük a nap fáradalmait.
Már az első estén éreztük, hogy jó helyre kerültünk. Nagyon jó hangulatban telt az este, és hamar megtapasztalhattuk a méltán híres székely vendégszeretetet. Minden adott volt ahhoz, hogy egy tartalmas, élményekben gazdag hetet töltsünk együtt.
Túrák mindenki számára
Az EKE Vándortábor egyik legnagyobb erőssége idén is az volt, hogy rendkívül sokszínű túrakínálatból lehetett választani. Voltak nehéz magashegyi túrák, családi kirándulások, kerékpáros túrák, honismereti programok és különböző tematikájú túrák is. Így valóban mindenki megtalálhatta a maga számára megfelelő programot.
Az első hivatalos túranapon, szerdán társaságunk nagy része a Gyilkos-kő körüli túrát választotta. Egy kisebb csapatunk pedig a Wild Ferenc Via Ferrata megmászására készült. A mászóút neve valóban nem véletlenül utal a vad, kemény körülményekre – ahogy később kiderült, ez bizony nem gyermeknek való vidék. A via ferratás csapat azonban nem szomorkodhatott sokáig, hiszen a nap további része nekik is tartogatott élményeket.
A népes csapatunk nagyon jól érezte magát Gyilkos-kő, Gyilkos-tó körüli túrán. Jó tempóban haladtunk, a gyerekekkel együtt is élvezhető volt a kirándulás, közben pedig gyönyörű tájakban és a Gyilkos-tó látványában gyönyörködhettünk.
Miután a Gyilkos-kő túrán részt vevők és a via ferratás csapat is csatlakozott hozzánk, a nap végére a Békás-szorost tűztük ki levezető programként. A túra után jólesett egy frissítő és egy fagyi a hűsítő patak partján. Ezután, délután visszatértünk a táborba, ahol következett a jól megérdemelt pihenés: filmnézés, játék, beszélgetés és természetesen az élmények kibeszélése.
Az esték egyébként is mindig jó hangulatban teltek. A napi túrák után fáradtan, de annál több élménnyel érkeztünk vissza, és a közösségi sátorban újra és újra előkerültek az aznapi történetek. Ez egy jóleső fáradtság volt, amelyet mindenki szívesen vállalt.
Újabb nap, újabb kalandok
Csütörtök reggel ismét mindenki a maga által kiválasztott túrával folytatta a napot. A nehezebb túrák résztvevőinek már a reggel is korán kezdődött, hiszen ők indultak a leghamarabb. Mire a tábor nagy része még csak ébredezett és az első kávéját kortyolgatta, ők már úton voltak az aznapi célpontok felé.
Aki viszont később indult, annak sem kellett aggódnia, hiszen a táborban mindig akadt társaság, program vagy egyszerűen csak egy jó beszélgetés. A túrákról délután ismét mindenki élménybeszámolókkal tért vissza. A közösségi sátor újra megtelt élettel, mi pedig kipihentük az aznapi fáradalmakat. Fáradtak voltunk ugyan, de ez az a fajta fáradtság volt, amit jó érzéssel visel az ember: mindenki új élményekkel, ismeretségekkel és történetekkel lett gazdagabb.
A péntek reggel sem indulhatott másképp. A korán kelők már a magashegyi túráikra készültek, miközben lassan átjárta a tábort a frissen főtt kávé illata. Ismét ki-ki a saját választása szerint indult útnak.
Külön említést érdemel a pénteki szekerezés is, amelyen egy szatmári szekér is útnak indult. A szekeret természetesen csordultig megtöltöttük – ahogy azt egy jó szatmári társaságtól el is várhatjuk.
A pénteki túrák fáradalmait aztán egy különleges „program” követte: a Gyergyói-medence egy kiadós jegesővel lepett meg bennünket. A táborhelyünk és a közösségi sátrunk azonban nagyon jól bírta a gyűrődést, így mi is biztonságban átvészelhettük az időjárás meglepetését. A jegeső egyben kellemes felfrissülést is hozott a nagy meleg után.
Kvíz, vetélkedők és tábori esték
Péntek este kvízversenyen is részt vettünk, ahol csapatunk nagyon szépen helytállt. A dobogós helyezésről végül csak nagyon kevéssel csúsztunk le, de a csapatszellemnek és az együttműködésnek köszönhetően így is nagyon tiszteletre méltó eredményt értünk el. Innen is gratulálunk a dobogós csapatoknak!
Az eredmény természetesen egyáltalán nem szegte kedvünket. Az estét a tábor tüzénél zártuk, énekléssel, beszélgetéssel és egy kis iszogatással. Az ilyen esték talán legalább annyira fontos részei a Vándortábornak, mint maguk a túrák. Ilyenkor kötetlenül lehet ismerkedni, történeteket mesélni, együtt nevetni, és olyan emberekkel is barátságot kötni, akikkel néhány nappal korábban még egyáltalán nem ismertük egymást.
A szervezők arra is nagy figyelmet fordítottak, hogy a túrákon kívül se unatkozzon senki. Tartalmas előadások, vetélkedők és különböző programok várták a táborozókat minden nap, így mindenki megtalálhatta a számára megfelelő elfoglaltságot.
Szombat – az utolsó közös nap
Szombatra már hivatalos túrát nem szerveztek, de akiben maradt még energia, az természetesen kirándulni indult. Mások inkább a pihenést választották, illetve családi és ifjúsági vetélkedőkön vettek részt.
Ezeken ismét nagyon jó eredményeket értünk el, sőt egyik csapatunk meg is nyerte a családi vetélkedőt! Másik csapatunk pedig 3 helyezést húzott be. Ezúton is gratulálunk nekik!
Néhányan közülünk szombaton már korábban sátrat bontottunk és elindultunk Szatmár felé, de társaságunk nagy része részt vett a záróünnepségen, a tombolán, valamint a szombat esti táncos-zenés mulatságon is. A tombolán ráadásul több értékes ajándékot is sikerült nyernünk, így ebből a szempontból sem távoztunk üres kézzel.
A szombat esti mulatság méltó lezárása volt a hétnek. Bár mindenki fáradt volt már, a jókedv senkin sem látszott lankadni.
Búcsú a tábortól
Vasárnap reggel, a közös kávé után lassan elérkezett a táborbontás ideje. Mindenki elkezdte összeszedni a holmiját, sátrát, felszerelését. Közös erővel és összefogással hamarosan minden sátor és minden csomag bekerült a zsákokba, autókba. Aztán lassan elindult mindenki hazafelé – ki korábban, ki később –, de végül mindenki épségben haza is érkezett.
Hazafelé már ott volt bennünk az érzés, hogy valami véget ért. Egy olyan hét, amelyre valószínűleg még sokáig emlékezni fogunk.
Nagyon jó volt a szervezés, nagyon jó volt a társaság, és külön öröm számunkra, hogy ismét sok gyermekkel együtt vehettünk részt a 33. EKE Vándortáboron. Volt, akinek ez volt az első vándortábora, és volt, akinek már a huszonvalahányadik. Egy dologban azonban mindannyian egyetértettünk: csodálatos hetet tölthettünk együtt.
Gyönyörű tájakat járhattunk be, új ismerősöket, élményeket és barátságokat szereztünk. A túrák, a közös étkezések, a reggeli kávézások, az esti beszélgetések, a vetélkedők és a tábortűz körüli együttlétek mind hozzátettek ahhoz, hogy ez a hét igazán különleges legyen.
Számunkra ez az első igazi EKE Vándortábor egy olyan élmény marad, amely után már biztosan nem kérdés, hogy lesz-e folytatás. Az aknasugatagi táborban már láttuk, milyen nagy közösség az EKE, de most igazán megtapasztalhattuk, milyen ereje van annak, amikor ennyi természetjáró, család, gyermek és baráti társaság gyűlik össze egy hétre.
Kiváló alkalom volt ez arra is, hogy még jobban összekovácsolja nemcsak a SZEKE közösségét, hanem az egész Erdélyi Kárpát-Egyesület tagságát.
Köszönet a Gyergyószéki EKE-nek a szervezésért, a sok munkáért és azért, hogy ilyen nagyszerű környezetben tölthettünk el egy felejthetetlen hetet!
Most pedig következzen pár statisztikai adat a 33. Eke Vándortáborról:
Résztvevők száma: 1144
Sátorlakók: 619 fő
Választható túrák száma: 27
Szatmári EKE-sek száma: 49 felnőtt + 15 gyerek
Találkozunk a következő Vándortáborban!
Legyejezte: Kürti Szabolcs
