13/05/2026
Gondoskodás tudással és szívvel címmel tartott előadást a szellemi leépülésben szenvedő betegek ápolásáról Borzási Angéla idősgondozó május 11-én, hétfőn, az e havi Alzheimer Café találkozó keretében, melynek ezúttal is a Caritas Catolica székháza adott otthont.
Az interaktív találkozó során a szakember beszélt arról, hogy az intézményes idősgondozásban a napi rutin és a pontos keretek milyen fontos támpontot adnak a szellemileg leépült betegeknek, és milyen fontos szerepe van kinetoterapeutának, aki mozgásban tartja őket, hogy minél hosszabban megőrizzék finom motorikus mozdulatokra való képességet.
A kommunikációban sokszor az a legjobb ha, meghallgatjuk a beteget, és ráhagyjuk ha valamit rosszul mond, nem igazítjuk helyre feltétlenül, mert még a súlyosabb eseteknek is nagyon kifinomult érzékük van arra, hogy tudják ha a gondozó feszült vagy ingerült. Sokszor inkább érdemes belemenni a beteg gondolatvilágába, játékaiba, ahelyett hogy ellentmondanánk neki, amikor valótlan dolgolat állít. A gördülékeny ápolásbab nagyon sokat segíthet a humor is - hangsúlyozta.
Kérdésekre válaszolga beszélt a kiégés elkerüléséről is. Mint rámutatott, ahogy az előadás címe is jelzi, szívvel és tudással egyszerre kell csinálni az ilyen jellegű munkát. Nagyon sokat segít, ha az ember szereti amit csinál, mivel nem csak ad, hanem kap is, rengeteg hálát, szeretetet, családi közösséget. Jó ha az ember meg tudja látni az értéket a demens betegekben is - fogalmazott Borzási Angéla.
Az előadást követő kötetlen beszélgetés keretében a szépszámú résztvevő megosztotta egymással tapasztalatait, ötleteket és megerősítést adtak egymásnak a mindennapos kihívások teljesítéséhez.
Az résztvevők különböző hátterekből érkeztek. Jelen voltak idősotthonokbban és házi gondozói szolgálatokban, és napközi programokban hivatásszerűen dolgozó szakemberek, és olyan magánszemélyek is, akik családjukban vagy ismeretségi körükben gondoznak szellemileg leépült időseket, sőt eljöttek a találkozóra olyan diagnosztizált betegek is, akik rokonaik körében készülnek az előttük álló megpróbáltatásokra, és ezzel párhuzamosan páratlanul érdekes bepillantást engedtek saját szemszögükbe, vagyis a beteg megéléseibe ebben az egyirányú és visszafordíthatatlan folyamatban, amelyet sajnálatos gyakorisága ellenére sokszor még mindig tabu témaként mellőz a társadalom.
