A húsz helységet magába foglaló Erdővidék egyik kiemelkedő települése. A múltban széki, kerületi és járási székhely volt, régi vásáros hely. közigazgatásilag Sepsiszentgyörgy központtal Háromszék vármegye része. A megyésítés után Kovászna megyéhez, de regionális szinten Barót városhoz tartozik. Önálló polgármesteri hivatallal rendelkezik, mint községközpont, hozzátartozik még Középajta is. Nagyajt
a első írásos említéséről Orbán Balázs „A székelyföld leírása” című munkájában azt írja, hogy II. András magyar királyunk által a Barcaságra letelepített szászok 1211-es adománylevelében, melyben a német lovagoknak telephelyül kijelölt birtok körvonalazódik, említve van, hogy az északi határvonal Almagei-től (talán Halmágy) a Noilgianti várig terjed, ahol keleti pontként határozza meg Noilgianti várát. A második adománylevélben viszont, 1222-ben amikor Cruceburg (Nyen) is a lovagok által birtokolt területhez csatolódott, az északi határvonal változatlanul megmarad, csak hogy az első adománylevél Noilgiantja helyett már Castrum Noialt szerepel, mely arra utal, hogy abban a korban a helynevek hamar váltakoztak. Akner és nagyrésze a szász iróknak azt határozottan Nagyajtának állítják lenni, mivel Noialt és Noilgiant-ból néhány betű a Nagyajtá-ban feltalálható. Az 1332-es évi pápai tizedjegyzékben Nagyajta AHCH néven szerepel, (talán az olasz dézsmaszedők által elferdített neve – Orbán Balázs szerint) már egyházas helység volt, s a pápai tizedszedőknek Jakab nevű papja 10 régi banalist és 3 garas pápai tizedet fizetett. Az 1567-es összeírásban Nagyajta 61 kapuval szerepel Nagijaijtha néven, így az akkori Háromszék legnépesebb településeinek az egyike. Udvarhely-, Maros-, Csík-, Gyergyó-, Kászon- és Háromszék településeinek 1614-ben Bethlen Gábor rendeletére elkészített katonai lustra szerint a falu lakosságának több mint fele (59,7%) a szabad székelyek közé tartozott, míg 35 %-át jobbágyok és 5,3 %-át nemesek alkották.
