28/06/2026
A teljesség igénye nélkül, de reménykedve abban, hogy sikerült lencsevégre kapni a kézműves-lovas-íjász tábor legszebb pillanatait, jöjjön még egy fotósorozat, hálával és sok-sok köszönettel mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy termékeny, vidám hetet töltsünk sok munkával, játékkal, nevetéssel, miközben tanultunk egymásra figyelni, türelemmel, kitartással igazodni egymáshoz és a kezünk alá simuló anyaghoz.
Bár két helyszínen, két merőben ellentétes foglalkozással telt a hét, a tábor végére bebizonyosodott, hogy szükség van a szelídekre és a harcosokra is ahhoz, hogy értéket tudjunk teremteni, és képesek legyünk azt meg is őrizni, óvni, védeni. Végső soron erről szól a nevünk: Strázsa.
Köszönjük az oktatóknak az áldozatos munkát:
Erzsébet Balázs, Erzsebet Kotro, György Zsófia, Andrea Aczél, Szász Bence, Miclo Alexandra, Vetró András, Veress István, Burista Zsófia, és a Kerecsen Lovasíjász Egyesület oktatóinak, a Vackorok panziónak, Okos Denes és Franciska Okosnak a teret és hogy főztek reánk, támogatóinknak: a feltízi, altízi impéri és újfalvi közbirtokosságoknak, Kászon község polgármesteri hivatalának, a Communitas Alapítványnak, és minden jóbarátnak, családtagnak, hogy segítettek a logisztikában, ami néha meghaladta a táborszervezők képességeit.
Most búcsúzunk, de ahogy azt a gyerekek ígérték: "visszajövök én egyszer még" 🙃😉, legyünk résen, s üljünk kicsit hátrább, másképp megégeti a tűz az ember lábát! 😅
