02/10/2026
Vannak hírek, amelyeket az ember egyszerűen nem akar elhinni. Vannak búcsúk, amelyekre nincsenek megfelelő szavak, és vannak emberek, akiknek a hiánya olyan űrt hagy maga után, amelyet semmi és senki nem tölthet be.
Nehéz szavakba önteni mindazt, amit most érzünk. Nehéz elfogadni, hogy valaki, akivel annyi közös tervünk, élményünk és emlékünk volt, már nem lehet közöttünk. Hogy a közös munka, a beszélgetések, a nevetések és a jövőről szőtt elképzelések mostantól csak az emlékeinkben élnek tovább.
Nemcsak egy barátot, hanem egy olyan embert veszítettünk el, aki szívvel-lélekkel hitt a közösség erejében, és aki idejével, energiájával és elhivatottságával nap mint nap tett azért, hogy valami maradandót alkossunk. Alelnökként együtt dolgozni veled sokkal többet jelentett egyszerű közös feladatoknál. Egy közös ügy, számtalan élmény, egymás támogatása és egy olyan barátság kötött össze minket, amelyért mindig hálásak leszünk.
A legfájdalmasabb talán az, hogy mennyi minden várt még ránk. Mennyi terv, mennyi megvalósításra váró ötlet, mennyi közös pillanat, amelyeket már nem élhetünk át együtt. Mégis, mindaz, amit adtál nekünk, amit a közösségünkért tettél, és amit emberként jelentettél számunkra, nem tűnik el veled együtt.
Hisszük, hogy egy ember valódi öröksége nem csupán abban mérhető, amit hátrahagy, hanem azokban az emberekben is, akiknek az életét megérintette. Te sokunk életének lettél a része, és a hiányod mellett a jelenléted emléke is velünk marad.
Köszönjük, hogy ismerhettünk. Köszönjük a közös utat, a barátságodat, a bizalmat és mindazt, amit együtt átélhettünk. Büszkék vagyunk arra, hogy melletted dolgozhattunk, és végtelenül hálásak, hogy az utunk egy ideig közös lehetett.
Most már nekünk kell továbbvinnünk mindazt, amiben együtt hittünk. A közös emlékeinkben, a közösségünkben és azokban a dolgokban, amelyeket hátrahagytál, továbbra is itt leszel velünk.
Nyugodj békében, Barbi! Hiányozni fogsz. 🕊️🤍
