Mikkamakka Műhelye

10/07/2026

Nagyon szuper hogy ilyen gondolkodóink vannak. Ezt a szemléletet követjük mi is

A pedagógus szerepe meg fog változni

A világ folyamatosan változik, és ezzel együtt az oktatás is jelentős mértékben átalakul. A modern technológia, a mesterséges intelligencia és a digitális tanulási lehetőségek egyre nagyobb szerepet kapnak az iskolákban. Emiatt a pedagógusok feladata is meg fog változni a jövőben, és ez a változás már el is kezdődött.

Régen a tanár elsősorban a tudás egyedüli forrása és átadója volt. Ma azonban a gyermekek szinte bármilyen információhoz, földrajzi helyzettől függetlenül, néhány másodperc alatt hozzáférhetnek az interneten. Ezért a pedagógus szerepe egyre inkább az lesz, hogy segítse a tanulókat az információk értelmezésében és rendszerezésében, a hiteles források kiválasztásában, a kritikus gondolkodás fejlesztésében, valamint a mindennapi problémamegoldó és együttműködési készségek fejlesztésében.

A jövő pedagógusa mentor és támogató is lesz. Nemcsak tantárgyi ismereteket ad át, hanem fejleszti a diákok együttműködési készségét, kreativitását, problémamegoldó képességét és digitális kompetenciáit. Emellett fontos feladata marad az is, hogy biztonságos, elfogadó légkört teremtsen, ahol minden tanuló kibontakoztathatja a képességeit.

Összességében a pedagógus szerepe valóban meg fog változni, de a jelentősége nem csökken, sőt felértékelődik, amennyiben olyan ismereteket és készségeket tud átadni, kialakítani, amelyek birtokában könnyebben tudnak boldogulni a jelen és a jövő világában. A technológia számos feladatot megkönnyíthet, azonban az emberi odafigyelést, a motiválást, a személyes példamutatást és a tudatos értékorientációt nem tudja helyettesíteni. A pedagógus jövőbeli szerepe ezért nem a tudás kizárólagos közvetítésében, hanem a tanulási folyamat irányításában, a személyiségfejlesztésben és az értékközvetítésben teljesedik ki.

22/06/2026

A weblapot rendezgetve (újraírtam a bevezető szöveget és egyebeket) rádöbbentem hogy pontosan most tíz éve kezdtem el a mélyszegénység strukturális okainak megértésével foglalkozni.

Amikor elkezdtem, én sem gondoltam volna hogy ilyen sokáig hajt engem ez a vágy. Számtalanul sok fantasztikus emberrel találkoztam az elmúlt tíz évben, márcsak csak ezért is megérte. És csodálatos érzés felismerni hogy ennyi erőt adott nekem ez az út és tudom, érzem hogy menni fogok rajta tovább, egyre nagyobb és nagyobb erővel.

Ide bemásolom a weblapról a frissen újraírt bevezetőt is, íme...

A Mikkamakka Műhelyét azért hoztam létre, hogy legyen egy hely, ahol nyilvánosan gondolkodhatok társadalmi problémákról, szegénységről, oktatásról és közösségi kezdeményezésekről. A gondolatok és tapasztalatok megosztása segít tisztábban látni a kihívásokat, tanulni másoktól, és kapcsolatot találni olyan emberekkel, akik hasonló kérdések foglalkoztatnak.

Munkám középpontjában a társadalmi egyenlőtlenségek, a leszakadás és a mélyszegénység állnak. Hiszek abban, hogy a tartós változás nem pusztán adományokkal érhető el, hanem olyan együttműködésekkel, amelyekben a segítség nem egyirányú. Az érintett közösségek tagjai tudják a legjobban, mire van szükségük, milyen céljaik vannak, és milyen jövőt szeretnének építeni maguknak. Az ő tapasztalataik és tudásuk nélkül nem lehet valódi megoldásokat találni.

Én pénzzel, tudással, kapcsolatokkal és szervezési tapasztalattal tudok hozzájárulni ezekhez a folyamatokhoz. Cserébe rengeteget tanulok azoktól az emberektől, akikkel együtt dolgozom: a történeteikből, gondolataikból, kultúrájukból és életbölcsességükből. A legfontosabb pedig az, amikor a támogatásból később újabb segítség születik, és azok, akik korábban segítséget kaptak, maguk is továbbadják azt másoknak.

Ez a műhely ennek az útnak a dokumentációja: projektek, tapasztalatok, kérdések, sikerek, kudarcok és gondolatkísérletek gyűjteménye. Remélem, hogy mások számára is hasznos vagy inspiráló lesz.

www.mikkamakka.com

26/04/2026

Az oktatás az egyik legfontosabb eszköz a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére. Most végre jó kezekben lesz Magyarországon 🥰

Új irány az oktatásban: Lannert Judit a leendő TISZA-kormány gyermek- és oktatásügyi miniszterjelöltje.

Több mint 30 év tapasztalat, nemzetközi szintű kutatói munka, és egy világos cél: olyan oktatási rendszer, amely minden gyereknek esélyt ad.

Az oktatás nem lehet kiváltság, ez a közös jövő alapja.

Köszöntjük Juditot a csapatban! ❤️🤍💚

17/03/2026

We don’t know what changes AI will bring to our lives in the years ahead, but we definitely do know that those years will be defined by constant change. And the most important quality we can nurture in ourselves to navigate change is resilience.

02/03/2026

"The world needs a balanced life with money, humans and nature"

-- a seven year old kid

14/02/2026

I have a new hero: Esther Duflo. In 2019, Duflo, Banerjee, and Kremer received the Nobel Memorial Prize in Economic Sciences for their experimental approach to alleviating global poverty. At 46, she became the youngest recipient in the prize’s history and only the second woman to receive the award.

At 46, she became the youngest Nobel laureate in economics by challenging how the world fights poverty.

Esther Duflo was born in Paris in 1972 into a family that valued ideas and debate. Her mother was a pediatrician, her father a mathematician, and intellectual curiosity was part of daily life. As a teenager, she read about global inequality and the realities faced by people living in extreme poverty. She wanted to help but not through slogans or assumptions. She wanted to know what actually worked.

After studying at the École Normale Supérieure, she pursued a PhD in economics at MIT. There, she grew increasingly frustrated with the state of development economics. The field was filled with sweeping theories about aid, credit, education, and growth, yet much of it lacked rigorous testing. Economists debated passionately about solutions to poverty, but rarely subjected their claims to the kind of experimental scrutiny common in medicine.

Duflo, along with Abhijit Banerjee and Michael Kremer, introduced randomized controlled trials into development economics. Instead of asking broad ideological questions such as whether foreign aid works they focused on specific, testable interventions. Would providing deworming medication improve school attendance? Would free mosquito nets reduce malaria more effectively than subsidized ones? Would textbooks raise average test scores? These were measurable questions, and they designed field experiments to answer them.

The results often challenged conventional wisdom. Deworming programs significantly increased school attendance at very low cost. Free mosquito nets were used more widely than expected, contradicting the belief that people only value what they pay for. Textbooks, assumed to be universally beneficial, had limited impact on average students. Microfinance, widely celebrated as a transformative tool, proved helpful in certain contexts but far from a universal solution.

In 2003, Duflo co-founded the Abdul Latif Jameel Poverty Action Lab (J-PAL) at MIT. The organization became a global network conducting hundreds of randomized evaluations across education, health, governance, and financial access. Its research informed governments, NGOs, and international institutions, shifting development policy toward evidence-based decision-making.

Beyond methodology, Duflo reshaped how economists think about poverty. Her work emphasized that people living in poverty are not irrational or deficient; they operate under severe constraints. When barriers such as lack of healthcare access or unreliable services are removed, behavior often changes in predictable and positive ways. Policy, in her view, should be grounded in careful observation and testing rather than ideology.

In 2019, Duflo, Banerjee, and Kremer received the Nobel Memorial Prize in Economic Sciences for their experimental approach to alleviating global poverty. At 46, she became the youngest recipient in the prize’s history and only the second woman to receive the award.

Duflo has continued to teach, write, and conduct research, arguing that the fight against poverty must be guided by rigorous evidence. She did not claim to have solved poverty. Instead, she changed the way the world evaluates solutions replacing assumption with experimentation, and theory with measurable impact.

Her contribution was not a single policy or program, but a transformation in mindset: if we want to reduce suffering, we must test what we believe works and be willing to change course when the evidence says we are wrong.

05/01/2026

Csomagolásmentes bolt 🤭

MINDEN HÉTEN ÚJ RAJZ EGY-EGY CSELEKVÉSI TIPPÜNKHÖZ :)

Nagyszerű hírünk van. Kiutak portálunk 126 db közösségi ökocselekvési tippje mostantól szép lassan egységes illusztrációkat fog kapni. Nem is akármilyeneket: Tartó Levente készít hozzájuk kedves és humoros rajzokat.

El fog tartani persze két-három évig, amíg minden tipp új illusztrációt kap (főleg hogy új tippek is születnek majd, még ha módjával is), ugyanakkor mindez jó apropó arra is, hogy újra fölhívjuk a figyelmet egy-egy cselekvési tippre.

Az első, amely új illusztrációt kapott, a "Működtessünk csomagolásmentes boltot!". Magát a tippet a hozzászólásban található linken olvashatjátok.

Hogy tetszik nektek a rajz?