07/06/2026
„Mami, eu nu vreau să am bubiță din nou." Povestea familiei Gârlă și lupta Lisei împotriva cancerului
„Tot universul ne-a fost dat peste cap în momentul în care am primit diagnosticul. A venit ca un fulger vestea că fetița noastră, Lisa, atunci în vârstă de 5 ani, are tumora Wilms, un cancer renal. Nu ne-am imaginat niciodată că ni s-ar putea întâmpla așa ceva. După o zi liniștită petrecută la plajă, acasă, la Constanța, Lisa a început să se simtă rău în timpul nopții, iar două zile mai târziu primeam diagnosticul care avea să ne schimbe viața”, mărturisește Mihai, tatăl Lisei.
😢 Lisa se plângea de dureri de burtă, dar nimic nu părea să anunțe ceva grav. Părinții au dus-o la medic crezând că este vorba despre o problemă obișnuită. Mama a întrebat dacă ar putea fi o enterocolită. Răspunsul medicului a venit, însă, ca un șoc: „𝗖𝗲 𝗲𝗻𝘁𝗲𝗿𝗼𝗰𝗼𝗹𝗶𝘁𝗮̆, 𝗱𝗼𝗮𝗺𝗻𝗮̆? 𝗙𝗲𝘁𝗶𝘁̦𝗮 𝗮𝗿𝗲 𝗼 𝘁𝘂𝗺𝗼𝗿𝗮̆ 𝗿𝗲𝗻𝗮𝗹𝗮̆ 𝗰𝗮𝗿𝗲 𝘀-𝗮 𝗿𝘂𝗽𝘁. 𝗧𝗿𝗲𝗯𝘂𝗶𝗲 𝘀𝗮̆ 𝗮𝗷𝘂𝗻𝗴𝗮̆ 𝗶̂𝗻 𝘀𝗲𝗮𝗿𝗮 𝗮𝘀𝘁𝗮 𝗽𝗲 𝗺𝗮𝘀𝗮 𝗱𝗲 𝗼𝗽𝗲𝗿𝗮𝘁̦𝗶𝗲. 𝗠𝗲𝗿𝗴𝗲𝘁̦𝗶 𝗱𝗶𝗿𝗲𝗰𝘁 𝗹𝗮 𝗕𝘂𝗰𝘂𝗿𝗲𝘀̦𝘁𝗶.”
Alina, mama Lisei, își amintește și astăzi acele momente cu o claritate dureroasă.
„Funcționam din inerție, mi se părea că derulează un film în fața mea. Lisa a început să fie din ce în ce mai rău. Urla de durere, vomita, iar noi așteptam să facă investigațiile necesare. După analize, o doamnă doctor mi-a spus că va trebui să-i scoată rinichiul. Apoi a plecat și am rămas singură cu vestea aceea. A trebuit să mă țin de pereți ca să pot ajunge înapoi la copil.”
După două zile petrecute în spitalul din Constanța, Lisa a ajuns la București, unde, după zile de investigații, analize și teamă, a început tratamentul. Au urmat ședințe de chimioterapie menite să oprească evoluția tumorii și apoi a avut loc intervenția chirurgicală prin care i-au scos rinichiul afectat. În total, a trecut prin 28 de cure de chimioterapie.
⛅️ Până la un punct, lucrurile au mers bine. Familia a început să respire din nou. Controalele periodice erau bune, iar viața își recăpăta încet ritmul obișnuit. Însă, la un an după încheierea tratamentului, într-o dimineață, totul părea să înceapă din nou.
„𝗠𝗮𝗺𝗶, 𝗲𝘂 𝗻𝘂 𝘃𝗿𝗲𝗮𝘂 𝘀𝗮̆ 𝗮𝗺 𝗯𝘂𝗯𝗶𝘁̦𝗮̆ 𝗱𝗶𝗻 𝗻𝗼𝘂. 𝗗𝘂-𝗺𝗮̆ 𝘁𝘂 𝗹𝗮 𝘁𝗼𝗮𝗹𝗲𝘁𝗮̆, 𝗲𝘂 𝗻𝘂 𝗽𝗼𝘁", își amintește Alina că i-a spus Lisa.
Au urmat alte investigații și alte drumuri prin spitale. Un CT efectuat la București a arătat existența unor tumori multiple la nivelul ambilor plămâni.
💨 „Am întrebat ce este de făcut. Răspunsul a fost dur, neașteptat și greu de acceptat. 𝗡𝗶 𝘀-𝗮 𝘀𝗽𝘂𝘀 𝘀𝗮̆ 𝗻𝗲 𝗽𝗿𝗲𝗴𝗮̆𝘁𝗶𝗺 𝗽𝗲𝗻𝘁𝗿𝘂 𝗰𝗲 𝗲𝘀𝘁𝗲 𝗺𝗮𝗶 𝗿𝗮̆𝘂, 𝘀𝗮̆ 𝗻𝗲 𝗯𝘂𝗰𝘂𝗿𝗮̆𝗺 𝗱𝗲 𝘁𝗶𝗺𝗽𝘂𝗹 𝗿𝗮̆𝗺𝗮𝘀 𝗮𝗹𝗮̆𝘁𝘂𝗿𝗶 𝗱𝗲 𝗰𝗼𝗽𝗶𝗹𝘂𝗹 𝗻𝗼𝘀𝘁𝗿𝘂. Nu puteam accepta asta. Am simțit că trebuie să facem tot ce ne stă în putere să ne salvăm fetița și am început să căutăm soluții în străinătate”, își amintește Alina.
A urmat o perioadă plină de eforturi, demersuri și speranțe. Familia a reușit să ajungă în Italia. Acolo, o dată la 21 de zile, Lisa trecea printr-o nouă cură de chimioterapie. Viața din România și-au pus-o pe pauză pentru aproape un an.
🐈 După aceea perioadă, când starea ei s-a stabilizat, Lisa și-a dorit să se întoarcă acasă. 𝗜̂𝗶 𝗲𝗿𝗮 𝗱𝗼𝗿 𝗱𝗲 𝗽𝗿𝗶𝗲𝘁𝗲𝗻𝗶, 𝗱𝗲 𝗯𝘂𝗻𝗶𝗰𝗶, 𝗱𝗲 𝘃𝗲𝗿𝗶𝘀̦𝗼𝗿𝗶 𝘀̦𝗶 𝗱𝗲 𝗽𝗶𝘀𝗶𝗰𝗶𝗹𝗲 𝗲𝗶.
🦋 Astăzi, Lisa are 11 ani și este elevă în clasa a IV-a. Despre perioada tratamentelor vorbește calm, cu maturitate: „Sincer, din perioada când eram la spital îmi amintesc doar lucruri bune, cm toată lumea venea la mine să mă încurajeze, să-mi zică că sunt o fetiță curajoasă. 𝗔 𝗳𝗼𝘀𝘁 𝘀̦𝗶 𝗴𝗿𝗲𝘂, 𝗱𝗮𝗿 𝗮𝗺 𝘁𝗿𝗲𝗰𝘂𝘁 𝗽𝗲𝘀𝘁𝗲. 𝗔 𝗳𝗼𝘀𝘁 𝘀̦𝗶 𝗱𝘂𝗿𝗲𝗿𝗲. 𝗠𝗮𝗿𝗲. 𝗙𝗿𝗶𝗰𝗮̆ 𝗳𝗼𝗮𝗿𝘁𝗲 𝗺𝘂𝗹𝘁𝗮̆. 𝗠𝗶-𝗲𝗿𝗮 𝗳𝗼𝗮𝗿𝘁𝗲 𝗳𝗿𝗶𝗰𝗮̆ 𝗰𝗮̂𝗻𝗱 𝗮𝗺 𝗮𝘂𝘇𝗶𝘁 𝗰𝗮̆ 𝗼 𝘀𝗮̆ 𝗺𝗮̆ 𝗼𝗽𝗲𝗿𝗲𝘇𝗲, 𝗱𝗮𝗿 𝗱𝘂𝗽𝗮̆ 𝗺-𝗮𝗺 𝗿𝗲𝗹𝗮𝘅𝗮𝘁."
Periodic, familia se întoarce la controale medicale în Italia. În restul timpului, încearcă să se bucure de normalitate, de lucrurile simple și de fiecare zi petrecută împreună.
„Cât am fost în Italia am participat la o tabără organizată pentru familii ai căror copii au trecut prin cancer. Acolo am găsit sprijin, înțelegere, sentimentul ca nu suntem singuri și care a constituit pentru noi începutul procesului de vindecare emoțională.
Ca urmare, când ne-am întors în țară am căutat experiențe asemănătoare și aici.
🌼 Lisa avea nevoie să se conecteze cu oameni care au trecut prin experiențe similare… 𝗜̂𝗻 𝘁𝗮𝗯𝗲𝗿𝗲𝗹𝗲 𝗬𝘂𝗽𝗽𝗶 𝗮 𝗴𝗮̆𝘀𝗶𝘁 𝗶̂𝗻𝘁̦𝗲𝗹𝗲𝗴𝗲𝗿𝗲, 𝗽𝗿𝗶𝗲𝘁𝗲𝗻𝗶𝗲 𝘀̦𝗶 𝗯𝘂𝗰𝘂𝗿𝗶𝗮 𝗱𝗲 𝗮 𝗳𝗶 𝗽𝘂𝗿 𝘀̦𝗶 𝘀𝗶𝗺𝗽𝗹𝘂 𝗰𝗼𝗽𝗶𝗹, 𝗱𝗮𝗿 𝘀̦𝗶 𝗽𝘂𝘁𝗲𝗿𝗲𝗮 𝗱𝗲 𝗮 𝗺𝗲𝗿𝗴𝗲 𝗺𝗮𝗶 𝗱𝗲𝗽𝗮𝗿𝘁𝗲, 𝗱𝗲 𝗮 𝘀𝗲 𝗿𝗲𝗶𝗻𝘁𝗲𝗴𝗿𝗮 𝗶̂𝗻𝘁𝗿-𝗼 𝘃𝗶𝗮𝘁̦𝗮̆ 𝗰𝗮𝗿𝗲 𝗻𝘂 𝗺𝗮𝗶 𝗲𝗿𝗮 𝗮𝗰𝗲𝗲𝗮𝘀̦𝗶, 𝗱𝗮𝗿 𝗰𝗮𝗿𝗲 𝗽𝘂𝘁𝗲𝗮 𝗳𝗶, 𝗱𝗶𝗻 𝗻𝗼𝘂, 𝗳𝗿𝘂𝗺𝗼𝗮𝘀𝗮̆… Ne-am simțit cu toții foarte bine aici”, povestește Mihai.
”Astăzi, Lisa este mai mult decât diagnosticul pe care l-a primit la cinci ani.
Este o fetiță curajoasă, sensibilă, plină de viață, care merge la școală, își face planuri, visează și se bucură de copilărie alături de cei dragi”, povestește Alina.
🌟 7 Iunie este Ziua Națională a Supraviețuitorilor de Cancer. Povestea familiei Gârlă este dedicată tuturor celor care trec prin momente grele. Este o poveste despre curaj, speranță și puterea de a merge mai departe chiar și atunci când drumul pare imposibil de parcurs. Este o poveste pentru toți copiii care luptă, pentru familiile lor și pentru oamenii care aleg să le fie alături.
Vă dorim putere, iubire și curaj. Vă îmbrățișăm cu drag! ❤️
„Anyu, nem akarom, hogy megint bibim legyen." A Gârlă család története és Lisa rákkal vívott harca
„Az egész világunk összeomlott abban a pillanatban, amikor megkaptuk a diagnózist. Villámcsapásként ért a hír, hogy a kislányunkat, Lisát – aki akkor 5 éves volt – Wilms-daganattal, egy fajta veserákkal diagnosztizálták. Soha nem gondoltuk volna, hogy velünk is megtörténhet ilyesmi. Egy csendes tengerparti nap után, otthon Konstancán, Lisa éjjel rosszul lett, és két nappal később megkaptuk azt a diagnózist, amely megváltoztatta az életünket" – meséli Mihai, Lisa apukája.
😢 Lisa hasfájásra panaszkodott, de semmi sem jelezte, hogy valami komolyabb baj lenne. A szülők elvitték orvoshoz, azt gondolva, hogy csak egy hétköznapi problémáról van szó. Az édesanya megkérdezte, lehet-e enterocolitis. Az orvos válasza azonban sokkolta őket: „𝗠𝗶𝗹𝘆𝗲𝗻 𝗲𝗻𝘁𝗲𝗿𝗼𝗰𝗼𝗹𝗶𝘁𝗶𝘀, 𝗮𝘀𝘀𝘇𝗼𝗻𝘆𝗼𝗺? 𝗔 𝗸𝗶𝘀𝗹𝗮́𝗻𝘆𝗮́𝗻𝗮𝗸 𝗳𝗲𝗹𝗿𝗲𝗽𝗲𝗱𝘁 𝗲𝗴𝘆 𝘃𝗲𝘀𝗲𝗱𝗮𝗴𝗮𝗻𝗮𝘁𝗮. 𝗠𝗮 𝗲𝘀𝘁𝗲 𝗺𝘂̋𝘁𝗼̋𝗮𝘀𝘇𝘁𝗮𝗹𝗿𝗮 𝗸𝗲𝗹𝗹 𝗸𝗲𝗿𝘂̈𝗹𝗻𝗶𝗲. 𝗔𝘇𝗼𝗻𝗻𝗮𝗹 𝗺𝗲𝗻𝗷𝗲𝗻𝗲𝗸 𝗕𝘂𝗸𝗮𝗿𝗲𝘀𝘁𝗯𝗲."
Alina, Lisa édesanyja, ma is fájdalmas élességgel emlékszik azokra a pillanatokra.
„Gépiesen működtem, úgy éreztem, mintha egy film peregne előttem. Lisa egyre rosszabbul lett. Fájdalmában sikoltozott, hányt, mi pedig vártunk, hogy elvégezzék a szükséges vizsgálatokat. Az eredmények után az egyik orvosnő közölte velem, hogy el kell távolítani a veséjét. Aztán elment, és én egyedül maradtam ezzel a hírrel. A falba kellett kapaszkodnom, hogy visszatalálhassak a gyerekemhez."
Két nap konstancai kórházban töltött nap után Lisa Bukarestbe került, ahol napokat töltöttek vizsgálatokkal, elemzésekkel és félelemmel, majd megkezdődött a kezelés. Kemoterápiás kezelések következtek, hogy megakadályozzák a daganat növekedését. Aztán jött a műtét, eltávolították az érintett vesét. Összesen 28 kemoterápiás kúrán esett át.
⛅️ Egy ideig minden jól ment. A család újra lélegezni kezdett. A rendszeres ellenőrzések pozitív eredményt mutattak, és az élet lassan visszanyerte megszokott ritmusát. Ám a kezelés befejezése után egy évvel, egy reggel minden újra elkezdődni látszott.
„𝘼𝙣𝙮𝙪, 𝙣𝙚𝙢 𝙖𝙠𝙖𝙧𝙤𝙢, 𝙝𝙤𝙜𝙮 𝙢𝙚𝙜𝙞𝙣𝙩 𝙗𝙞𝙗𝙞𝙢 𝙡𝙚𝙜𝙮𝙚𝙣. 𝙑𝙞𝙜𝙮𝙚́𝙡 𝙩𝙚 𝙖 𝙢𝙤𝙨𝙙𝙤́𝙗𝙖, 𝙚́𝙣 𝙣𝙚𝙢 𝙩𝙪𝙙𝙤𝙠 𝙢𝙚𝙣𝙣𝙞" – idézi fel Alina, mit mondott neki Lisa.
Újabb vizsgálatok és újabb kórházlátogatások következtek. Egy bukaresti CT mindkét tüdőben több daganatot mutatott ki.
💨 „Megkérdeztem, mi a teendő. A válasz kemény, váratlan és nehezen elfogadható volt. 𝗔𝘇𝘁 𝗺𝗼𝗻𝗱𝘁𝗮́𝗸, 𝗸𝗲́𝘀𝘇𝘂̈𝗹𝗷𝘂̈𝗻𝗸 𝗳𝗲𝗹 𝗮 𝗹𝗲𝗴𝗿𝗼𝘀𝘀𝘇𝗮𝗯𝗯𝗿𝗮, 𝗲́𝘀 𝗼̈𝗿𝘂̈𝗹𝗷𝘂̈𝗻𝗸 𝗮𝘇 𝗲𝗴𝘆𝘂̈𝘁𝘁 𝘁𝗼̈𝗹𝘁𝗼̈𝘁𝘁 𝗺𝗮𝗿𝗮𝗱𝗲́𝗸 𝗶𝗱𝗼̋𝗻𝗲𝗸 𝗮 𝗴𝘆𝗲𝗿𝗲𝗸𝘂̈𝗻𝗸𝗸𝗲𝗹. Ezt nem tudtuk elfogadni. Úgy éreztük, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy megmentsük a kislányunkat, így külföldi megoldásokat kezdtünk keresni" – emlékszik vissza Alina.
Erőfeszítésekkel, intézkedésekkel és reményekkel teli időszak következett. A családnak sikerült Olaszországba jutnia. Ott, 21 naponta, Lisa újabb kemoterápiás kúrán esett át. Romániai életüket közel egy évre szüneteltették.
🐈 Amikor állapota stabilizálódott, Lisa haza akart menni. 𝗛𝗶𝗮́𝗻𝘆𝗼𝘇𝘁𝗮𝗸 𝗮 𝗯𝗮𝗿𝗮́𝘁𝗮𝗶, 𝗮 𝗻𝗮𝗴𝘆𝘀𝘇𝘂̈𝗹𝗼̋𝗸, 𝗮𝘇 𝘂𝗻𝗼𝗸𝗮𝘁𝗲𝘀𝘁𝘃𝗲́𝗿𝗲𝗶 𝗲́𝘀 𝗮 𝗺𝗮𝗰𝘀𝗸𝗮́𝗶.
🦋 Lisa ma 11 éves, negyedik osztályos tanuló. A kezelések időszakáról nyugodtan, érettséggel beszél: „Őszintén szólva, a kórházban töltött időszakból csak jó dolgokra emlékszem – mindenki jött hozzám bátorítani, azt mondani, hogy bátor kislány vagyok. 𝗡𝗲𝗵𝗲́𝘇 𝘃𝗼𝗹𝘁, 𝗱𝗲 𝘁𝘂́𝗹𝘁𝗲𝘁𝘁𝗲𝗺 𝗺𝗮𝗴𝗮𝗺 𝗿𝗮𝗷𝘁𝗮. 𝗩𝗼𝗹𝘁 𝗳𝗮́𝗷𝗱𝗮𝗹𝗼𝗺 𝗶𝘀. 𝗦𝗼𝗸. 𝗡𝗮𝗴𝘆𝗼𝗻 𝘀𝗼𝗸 𝗳𝗲́𝗹𝗲𝗹𝗲𝗺. 𝗡𝗮𝗴𝘆𝗼𝗻 𝗳𝗲́𝗹𝘁𝗲𝗺, 𝗮𝗺𝗶𝗸𝗼𝗿 𝗺𝗲𝗴𝗵𝗮𝗹𝗹𝗼𝘁𝘁𝗮𝗺, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗺𝗲𝗴𝗼𝗽𝗲𝗿𝗮́𝗹𝗻𝗮𝗸, 𝗱𝗲 𝗮𝘇𝘁𝗮́𝗻 𝗺𝗲𝗴𝗻𝘆𝘂𝗴𝗼𝗱𝘁𝗮𝗺."
Időnként a család visszatér Olaszországba orvosi ellenőrzésekre. A többi időben igyekeznek a hétköznapok normalitásában, az egyszerű dolgokban és az együtt töltött napokban örömöt találni.
„Amíg Olaszországban voltunk, részt vettünk egy táborban, amelyet a rákbeteg gyerekek és családjaiknak szerveztek. Ott támogatásra, megértésre találtunk, és arra az érzésre, hogy nem vagyunk egyedül – ez volt számunkra az érzelmi gyógyulás folyamatának kezdete. Ezért, amikor hazatértünk, hasonló élményeket kerestünk itthon is.
🌼 Lisának szüksége volt arra, hogy hasonló tapasztalatokon átment emberekkel tudjon kapcsolódni… 𝗔 𝗬𝘂𝗽𝗽𝗶-𝘁𝗮́𝗯𝗼𝗿𝗼𝗸𝗯𝗮𝗻 𝗺𝗲𝗴𝗲́𝗿𝘁𝗲́𝘀𝗿𝗲, 𝗯𝗮𝗿𝗮́𝘁𝘀𝗮́𝗴𝗿𝗮 𝗲́𝘀 𝗮𝗿𝗿𝗮 𝗮𝘇 𝗼̈𝗿𝗼̈𝗺𝗿𝗲 𝘁𝗮𝗹𝗮́𝗹𝘁, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗲𝗴𝘆𝘀𝘇𝗲𝗿𝘂̋𝗲𝗻 𝗰𝘀𝗮𝗸 𝗴𝘆𝗲𝗿𝗲𝗸 𝗹𝗲𝗵𝗲𝘁, 𝗱𝗲 𝗲𝗿𝗼̋𝘁 𝗶𝘀 𝗺𝗲𝗿𝗶́𝘁𝗲𝘁𝘁, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝘁𝗼𝘃𝗮́𝗯𝗯𝗹𝗲́𝗽𝗷𝗲𝗻, 𝗲́𝘀 𝗯𝗲𝗶𝗹𝗹𝗲𝘀𝘇𝗸𝗲𝗱𝗷𝗲𝗻 𝗲𝗴𝘆 𝗼𝗹𝘆𝗮𝗻 𝗲́𝗹𝗲𝘁𝗯𝗲, 𝗮𝗺𝗲𝗹𝘆 𝗺𝗮́𝗿 𝗻𝗲𝗺 𝘂𝗴𝘆𝗮𝗻𝗮𝘇, 𝗱𝗲 𝗶𝘀𝗺𝗲́𝘁 𝗹𝗲𝗵𝗲𝘁 𝘀𝘇𝗲́𝗽... Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat ott" – meséli Mihai.
„Ma Lisa több, mint az az öt évesen kapott diagnózis. Egy bátor, érzékeny, élettel teli kislány, aki iskolába jár, terveket szövöget, álmodik, és a szerettei körében éli a gyerekkorát" – mondja Alina.
🌟 Június 7. a ráktúlélők napja. A Gârlă család története mindazoknak szól, akik nehéz pillanatokat élnek át. Ez egy bátorságról, reményről és az előre lépés erejéről szóló történet – akkor is, amikor az út járhatatlannak tűnik. Egy történet minden harcos gyermeknek, családjaiknak és azoknak az embereknek, akik mellettük állnak.
Erőt, szeretetet és bátorságot kívánunk mindenkinek. Szeretettel ölelünk! ❤️
