07/10/2022
Becsky Borbála Szupervízor, Klinikai-pszichológus, pszichoterapeuta, mentálhigiénés szakember, egyetemi-oktató és pasztorálpszichológus vagyok. - Szeretettel, lelkesen és kíváncsian végzem a munkám. Szupervízióban mindig felfedezem a reflexió és önreflexió csodáját és a változásban rejlő lehetőségeket. Főleg egyéni szupervíziót gyakorolok, de felkérésre vezetek szupervíziós csoportokat és team-szupervíziót is. Szívügyem a hiteles és önazonos jelenlét!.
Reflektív, önreflektív képesség és fókusz a szupervízió alapkövei- címmel tart műhelymunkát konferenciánkon
A szupervízió az a folyamat és tér, ahol a reflexió és önreflexió izmosodik. A reflexióban és önreflexióban rejlő értékről, és a fókusz, mint szürke eminenciásról szól majd a közös (2x 1,5 óra) interaktív műhelymunka.
Hadd indítsam egy találó idézettel:
„…. tulajdonképpen az ember élete. Hogy végig gondolhasd, hogy is volt, ami volt. Hogy elrakd magadnak, ami történt veled és körülötted, amit tapasztaltál vagy csináltál. ….Újra és ismételten újra és újra kell végig menned a dolgokon, nem is annyira az eszeddel, hogy mi is volt, ami volt, hanem az érzéseddel, hogy milyen volt, hogyan volt? ….Ehhez azonban, hogy mi is volt, egy szusszanásnyi nyugalom kell. Mindenesetre, hogy kívülről nézhesd.”
Ottlik Géza
Felvetendő kérdések:
- Hogyan tud támogatni a szupervízió a fejlődésben? Miért érdemes izmosítani a reflexiós és önreflexiós képességeinket? Mit jelent és miben áll mindez? Miért elengedhetetlen látni a fókuszt, és kezdeni valamit vele?
- Hogyan tudjuk minél tisztábban látni magunkat és minél energizáltabb állapotban tartani magunkat munkánk során? Miért jó rálátnunk arra, ami volt, van és lehet? -
A tartósan kiemelkedő teljesítmény és a személyes elégedettség lényeges előfeltétele, hogy tudatosan törekedjünk olyan állapot fenntartására, amikor testi szinten energizáltak, érzelmi szinten ráhangoltak, mentális szinten fókuszáltak, és spirituális szinten önazonosak vagyunk. Ebben segíthet a reflexió, önreflexió folyamatos jelenléte.
A reflektálás nem szimpla gondolkodás, hanem egy szinte „céltalan” kutakodás, gyűjtögetése annak, hogy mi történt meg, mit tapasztaltam abból, milyen érzések, vágyak, szándékok jelentek meg bennünk, és hogy ez mit is jelent számunkra.
A reflexió legfontosabb célja:
1. A helyzet megértése,
2. Megérteni magamat a helyzetben
3. Új jelentés, új értelem adás
4. Folyamatos fejlődés elősegítése
Leegyszerűsítve: Önmagamban keresgélem, hogy mi is van itt most, vagy mi is volt ott akkor, illetve, hogy hogyan. A kialakult munkahelyi szituációk, benne azzal együtt, hogy hogy is vagyok saját hivatásommal (és benne), a találkozóim és interakcióim érzelmi lenyomatai, mint exponált filmkockák ott raktározódnak bennem. Önreflexióval előhívom és magamban fixálom ezeket, ott lesznek velem mindennapi eszköztáramban ezek a „képek”, ezáltal tudatosabban reagálhatok az új helyzetekre.
Az előhívatlan, feldolgozatlan élmények, ösztönösen terelnek ki tudja mi felé….
- JOBB, HA MINÉL KEVESEBB AZ „ELŐHÍVATLAN KÉP”!
A helyzetek érzelmi emlékként pontos lenyomatokat hagynak a lelkünkben. Ezek az emlékek később is könnyen felidézhetők – a részletek talán elvesznek, de az érzelmi lényeg megragad bennünk. Az ilyen emlékek összessége alkotja a bennünk felhalmozódó tapasztalatot.
„Nem a tapasztalatainkból, hanem a reflektált tapasztalatainkból tanulunk”
John Dewey
Részletek https://www.facebook.com/events/491186366184991/
