31/05/2026
Múltidézés, közösség, lélekmelegítő pillanatok
A Szent Erzsébet Idősek Otthonában ma különleges hangulat töltötte be az otthon ebédlőjét, hiszen harmadik alkalommal került sor, a hagyományőrző bálunkra. A lakók, a munkatársak, a vendégek és a hozzátartozók, együtt idéztük fel a régi idők ízeit, dallamait és közösségi élményeit.
A rendezvényünk egyszerre volt bensőséges, megható és vidám – olyan alkalom, amely megmutatta, mennyi erő rejlik a közös emlékezésben. A házigazdák szerepébe Calugaru Elfriede néni, és Horváth Sándor bácsi lépett be, akik finom tepertőkrémes falatkákkal várták a bálra érkező vendégeket.
Az idei bál ötletgazdája Gráncsa Renáta volt. Egy kis projektcsapatot hoztunk létre, hogy gördülékenyebb legyen a készülődés. A moderátor szerepét Bálint Eszter munkatársunk vállalta be, a hangosítást Fodor-Vanyó Csaba. A terem díszítését régi, kézzel hímzett terítők, szőttesek és varrottasok tették különlegessé, amelyért Scheubeck Szeréna felelt. Ő tartott ismertetőt azokról a tárgyakról, amelyekből nem először van kiállítás az idősek otthonában. Az önkéntes lelkigondozó a székelyek mellett az örménységről sem feledkezett meg, tárgyi hagyatékokat mutatva be.
Aki a bálra érkezett, bőséges és szeretettel készített finomságok várták: házi kenyér, sajtok, felvágottak, sütemények, valamint pálinkakóstoló, amely sokak arcára csalt mosolyt. Mindezt Balánt Zita munkatársunk saját maga készítette. A kiállított régi eszközök, harmonika, vasaló, köpülő, mérleg, mozsár, kézi kávédaráló, súlyok csendben mesélték a múlt történeteit, amikor még nem volt áram, csak a petróleumlámpa fénye, és amikor a két kéz munkája jelentette a mindennapok alapját. Ezeket Gráncsa Renáta mutatta be.
A műsorban az otthon lakói léptek fel elsőként, verseikkel meghitt hangulatot teremtve a hagyományőrzés értekeiről. A Ditrói Hagyományőrző Búzavirág Népdalkör tagjai, akik minden rendezvényünkön szívesen részt vesznek, harmonika kíséretével, énekekkel színesítették a műsort.
A Gyergyócsomafalvi Köllő Miklós Általános Iskola II. osztályos tanulói Nagy Zsuzsanna tanítónő vezetésével a nap díszvendégei voltak. Kiskoruk ellenére nagyon értékes, vidám jelenetet mutattak be, amelynek az alapja a pletyka volt, a hírek felnagyítása: „csak neked mondom el, komámasszony”. Így járt Jankó is, aki viccből elhitette a felségével, hogy egy tojást tojt, de amire a falun végigment a hír 100 lett belőle. Tanulságos kis szerepüket, több dalra felépített néptánccal folyatták. Minőség és érték egyben!
A műsort az otthon Napraforgó táncegyüttese zárta, Fodor Anna és Bálint Zita, Csortán Katalin és Csibi Csilla, Száva Rozália és Ambrus Melinda, Benedek Irénke és jómagam, akik lendületes ceppel tánccal szórakoztattuk a közönséget. Az ebédet a konyha munkatársai – Tóber-Portik Gizella, Bajkó Jolán, Ilyés Zsófia – koronázták meg, akik ízletes, illatos töltött káposztával kedveskedtek mindenkinek. A konyhán az utómunkálatokba még Szakáli Katalin is besegített, aki az asszisztensi feladatait félretéve, betért a konyhába segíteni. Ahhoz, hogy a nagyebédlő terme tele legyen az idős lakókkal, háttérben a mindennapi munka is menjen, a munkatársak hozzáállására rugalmasságára és együttműködésére nagy szükség van. Itt is érezhető és tapasztalható, hogy együtt sokak, és többek vagyunk, és ezt az idősek érzik és tapasztalják. Értük vagyunk! Az ilyen napokkal az otthonukat, az életüket tesszük szebbé, miközben a mi életünk is megszépül. Hála és köszönet kedves munkatársak! Minden napban ez a legnagyobb érték, azonban a mai napnak még is volt egy igen kiemelkedő fénypontja, és az nem más, mint a többgenerációs találkozás, és az értékmegőrzés lángjának a továbbadása. Ezt a lángot, amit az idősek éveken keresztül őriztek, a fiataloknak kell tovább vinniük, akik lelkükben, a hagyományokat ápolva, megőrzik a helyi kultúra értékét. Minden érzés, amelyet a kiállított eszközök, ízek, idéztek fel bennünk, életekhez, személyekhez, családokhoz, és a közösséghez kapcsolódik. A közösségnek megtartó ereje van!
A délután folyamán nótázásra, borozásra és sok-sok beszélgetésre került sor. A régi tárgyak nézegetése közben felidéződtek a fonók, az esti kártyapartik, a szomszédokkal való összejövetelek – mindaz, ami egykor a közösségi élet szíve volt. Sokak számára ezek az emlékek most újraéledtek, és ahogy többen fogalmaztak: „megfiatalították a lelket”.
Hála és köszönet mindazoknak, akik munkájukkal, jelenlétükkel és szeretetükkel hozzájárultak ehhez a különleges naphoz. A hagyományőrző bál nem csupán egy program, hanem egy közös időutazás, élmény, életérzés, amely megerősítette: a múlt értékei ma is összekötnek mindannyiunkat. Köszönjük a kommunikációs szakemberünknek, Balázs Katalinnak, hogy mindig jelen van, és az operatőrnek Berszán Daninak, hogy megörökítette ezt a feledhetetlen napot!
Dr. Kis Gabriella igazgató
