15/02/2026
Gondolatok Borda Lajos ZEB ZAB – Tökfejek írása kapcsán
Januárban, a nagy hidegben lett elérhető Borda Lajos írása, amit magánkiadásban jelentetett meg. Olyannyira komolyan vette, hogy ISBN számot is kapott és kötelespéldány került az Országos Széchenyi Könyvtárba, a példányok ingyenesen elvihetők voltak boltokban, itt-ott. Az írást először Ipolyi István képviselő osztotta meg a Zebegényi Fórum FB csoportban.
Majd több héttel később, Ferenczy Ernő Ervin, Zebegény polgármestere is szükségesnek tartotta, hogy megossza az írást (akit nem tiltott ki, láthatja az oldalán), azzal a - sokadszorra nagyon AI stílusú - kísérőgondolattal, hogy „Borda Lajos írása nem ítélet, hanem mérce”. Azt is hozzáteszi, hogy „mély intellektussal rendelkező gondolkodó, akinek a szövegei nem indulati reflexek, hanem mértéktartó, pontos és igazságos elemzések.” Valóban ilyen ez a szöveg? Nézzünk egy mondatot, ami Ferenczy szerint „nem ítélet, hanem mérce”: „Mindjárt elhányom magam” - írja Borda, amikor a Tiszta lappal képviselőiről beszél.
Ferenczynek láthatóan fontos a füzetkében megjelenő nyílt támogatás, szervilizmus, olyannyira, hogy a képviselő-testület tagjainak ő maga küldetett a megjelenéskor 1-1 példányt. Ennek az posztnak a célja, hogy reflektáljon Borda úr gondolataira.
Nem feladatom az író hosszas bemutatása. A megértéshez elég annyit tudni, hogy foglalkozását tekintve antikvárius és könyvkiadó, zebegényi lokálpatrióta, a regnáló polgármester hűséges támogatója. Önmagát amolyan közírónak helyi közírónak tekinti, és ebben, azt gondolom, nem is lenne vitánk.
Minden másban azonban igen.
Ez az írás egy olyan faluról szól, amelynek része vagyok, olyan társadalmi kérdésekről van szó, amelyeket közelről szemlélek és olyan embereket ostoroz, akiket személyesen ismerek. Ha hallgatok, akkor elfogadom azt a status quo-t, amit képvisel. Természetesen Borda Lajos azt ír, amit akar, szíve-joga - egyben felelőssége is. Minden írásnak lehet azonban kritikája, hiszen a kritika is szabad. Íme azok a jellegzetességek, írói attitűdök, amik ebből a füzetkéből rögtön, az első olvasásra előugranak (a teljesség igénye nélkül).
🟣Személyeskedés. Borda úr a dolgozatában többeket említ nevükön, nemcsak közszereplést vállaló képviselőket, hanem zebegényi civil lakosokat is. A nevek említésének egy célja van: az illetők megbélyegzése. Hol fejcsóválás mellett, hol erősebb kifejezésekkel körítve. Például konkrét embereket nevez meg és becsmérel, mint „szövegértésben nem jeleskedő, polgármestergyűlölő lakosok”, más lakosra cinikusan „helyi morális nagyság”-ként hivatkozik. Ez nem más, mint ezeknek az embereknek egy ködös moralizálásba bújtatott delegitimációja. Emberek, aki másképp gondolkodnak, mint Borda úr, véleményük, gondolkodásuk, értékeik eltérnek attól, amit ő képvisel. Ezeket a különbségeket felnőtt emberek általában képesek elfogadni, képesek békében együtt élni velük.
🟣Minősítések. Borda úr különös szeretettel használ minősítéseket, pl. amikor az egyik képviselőt „sipistának” minősíti vagy a lábjegyzetben „Zebegény történetének legócskább” testületéről ír. Ezek közül is kiemelhető, hogy két képviselőnőre visszatérően a „fehérnép” kifejezéssel hivatkozik. Ez már 100 évvel ezelőtt is avíttnak hatott volna, nemhogy a 21. században. De nem is ez vele az igazi baj, hanem ennek a kifejezésnek a nőket határozottan másodrendű szerepbe soroló jelentéstartalma. Ez színtiszta szexizmus.
🟣Felsőbbrendűség. Borda a képviselő-testület 3 tagjáról azt írja: „Azzal semmi probléma, hogy ideköltöztek, szívesen vannak látva” (sic!). Vajon mit akar ezzel mondani a szerző? Hogy ideköltözhetnek, de aztán csendben húzzák meg magukat? Hogy ne képviseljék az értékeiket? Ne legyenek céljaik? Milyen jogon és milyen erkölcsi törvény alapján tesz valaki ilyen kijelentést? Hogy áll ez összhangban a Borda által hivatkozott katolikus gyökerekkel? Nagyon hasonlít ez Ferenczy Ernő kirekesztő, tudatosan ellentétet szítani szándékozó zebegényi/nem zebegényi, zebegényi/nyaralós felosztásaira, amik éket akarnak verni ember és ember közé. Senkinek nincs joga születés, lakcím, alapján másokat lekicsinyelni, komolytalannak feltűntetni. Ebben a mondatban legszebb mégis az, hogy Borda Lajos is ugyanolyan beköltöző, mint azok, akikről ír. Vajon ő is megkapta ezt korábban?
🟣Ellentmondások, tárgyi tévedések. A tökfaragás-Halloween tengelyen mozgó gondolatok (is) számos tényszerűen cáfolható kijelentést tartalmaznak. Halloweent kizárólag a polgármester emlegetett, a szervezők soha. Az ebből a gondolatvilágból kiinduló érveléssor így az első lépésnél hasal el. Miközben az egész történetnek ez a legkevésbé fontos része. Hiszen akkor az abszurd polgármesteri tiltáson, a hatalomnak ezen a kifacsart, erőltetett, arrogáns megnyilvánulásán nevetett a fél ország. És ez akkor is így volt, ha Borda Lajos szerencsent akar mosdatni vagy a polgármester le akarja tolni magáról a botrány felelősségét.
🟣Következetlenség. Ferenczy Ernő polgármesterségéről szóló részben azt írja, hogy számára érdektelen, hogy Ferenczy „morális nagyság-e vagy sem”, miközben a kiadványában 27 oldalon keresztül moralizál. Leminősíti a szavazók jelentős részét, érthetetlennek tartja, hogy György Réka kapta képviselőként a legtöbb szavazatot. De azzal kapcsolatban nem merül fel benne sem aggály, sem értetlenkedés, hogy Ferenczyt kik és hányan választották polgármesternek.
🟣Lábjegyzetek. Az írás számos lábjegyzetet tartalmaz, melyek közül jelentős számban olvashatók az általános műveltség szerves darabjai. Mi szükség elmagyarázni azt, hogy mi az a kisgömböc, a mindenszentek, a világnézet jelentése, hogy mi az a hübrisz? Miért kell azt írni, hogy „vannak saját idiótáink, nem szorulunk behozatalra”? Mit üzen ez az olvasónak? Leginkább azt, hogy mibe is nézi itt az író az olvasóját - jelen esetben nagyjából alsó tagozatos általános iskolásnak. Ez az írói arrogancia, az olvasó lenézése.
🟣Egyoldalúság. Az valahogy kimarad az írásból, hogy a tökfaragás tiltása miatt Ferenczy önmagát küzdötte a címoldalakra („haláltököt” emlegető posztokkal, tévés szereplésekkel), és gyűjtött be több tízezer nevető fejet a posztjai alá. Az is kimarad, hogy a polgármester azt is mondhatta volna, hogy elnézést, ezt benéztem, sajnálom, hogy a fél ország rajtam, így Zebegényen röhög, sajnálom, tanultam belőle”. Magyarán mondva vállalhatta volna a felelősséget. Borda Lajos, - ahogy Ferenczy is – kizárólag ellenségképzéssel volt képes reagálni egy az ország közvéleménye számára teljesen nyilvánvaló történetre. Mindeközben a zebegényiek jelentős részét pedig a szekunder szégyenérzet kínozta.
⛔️A leginkább problémás kijelentés a 10. oldalon olvasható: Borda Lajos kijelenti, hogy „a liberális-globalista világnézet nem identitás, hanem betegség, covidhoz hasonló világjárvány. Míg a covid a testet károsítja, a liberális-globalizmus a normális gondolkodás képességét gyengíti vagy teszi tönkre”. Világnézeteket, vallásokat betegségekhez hasonlítani csak a legveszélyesebb eszmerendszerek szoktak. Ilyen kijelentések nagyon súlyos áthallásokat rejtenek magukban. Hasonlókat, mint egy vasúti vagon kiállítása egy korábban kitelepítéseket megszenvedő településen. És vajon mit gondolna Borda Lajos kijelentéséről Eötvös József, Tisza Kálmán, Baross Gábor vagy épp Wekerle Sándor, mint a magyar liberalizmus ismert személyiségei? Vagy mit mondott volna erről a mondatról Orbán Viktor 1989-ben, aki az akkori liberális párt – a Fidesz - elnöke volt? Vagy mit szólna hozzá a Borda által is nagyra tartott liberális költő, Parti-Nagy Lajos?
De vegyük észre a füzetke pozitívumait is: ezt a szöveget nem mesterséges intelligenciával alkotta a szerző, hanem vette a fáradtságot és rászánta az időt. Ezzel kétségtelenül köröket ver a polgármester kommentjeire.
Végül megemlítem, hogy az elmúlt hónapokban fotók jelentek meg arról, hogy a Forfa iskolában többek között rengeteg könyv hever és enyészik. Erről is írhatna egy antikvárius.
A világot lehet leegyszerűsítve jókra és gonoszokra felosztani. És valahogy Borda úr világában minden, amivel ő szimpatizál – a kereszténység, a sváb eredet, a konzervativizmus – az nagyszerű, minden, amivel pedig nem – liberalizmus, a kelták, a töklámpások – pedig rosszak. Ez a kirekesztés ideológiája, és nagyon messze áll a klasszikus humán értelmiségi értékfelfogástól. Ez a kétpólusú világszemlélet óriási csapda, a jó-rossz, a fekete-fehér leosztás végtelenül leegyszerűsítő. A világ, és benne az emberek ennél sokkal összetettebbek, sokszínűbbek. Különösen így van ez egy kis közösségben, ahol az emberek ismerik egymást, árnyaltabb, személyesebb képet alakítanak ki egymásról.
De legyünk optimisták: a füzet végén az író Zebegény szellemi erejét idézi fel az író, a művészeket, alkotókat, „szellemi kiválóságokat”. A magam részéről sok más (nem csak szellemi, művészeti) értéket is látok a településen, de ennek kapcsán jegyezzük meg, hogy a művészek túlnyomó többsége nem itt született - Zebegény mégis több velük, általuk. Lehet egymást kölcsönösen tisztelve és elfogadva is egymás mellett élni.
A posztot írta: Krivácsy Péter
