30/09/2026
CSSP-MI-25-0019 - "Hagyomány és innováció: Tojásírás oktatása a mester-inas kapcsolatok tükrében"
A Csoóri Sándor Alap támogatásával megvalósuló Mester–Inas program keretében 50 órás szakmai tudásátadó műhelyfoglalkozás-sorozat valósult meg egy tojásírással foglalkozó Simon Kata tojásíró népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere és 13 éves tanítványa, Potyi-Pál Lili részvételével.
A program célja a tojásírás hagyományának, technikáinak és táji mintakincsének megismerése, a kapcsolódó tárgyalkotó tudás elmélyítése, valamint a tanuló önálló alkotói gondolkodásának megalapozása volt. A foglalkozások során az elméleti ismeretek és a gyakorlati munka folyamatosan egymásra épültek.
A program különös hangsúlyt helyezett arra, hogy a tanuló ne csupán egyes mintákat és technikai fogásokat sajátítson el, hanem megismerje a hímes tojás kulturális hátterét, a mintakincs rendszereit, a különböző tájegységek sajátosságait, valamint a tojásírásban alkalmazott természetes és egyéb festési, díszítési eljárásokat.
💠A program szakmai tartalma
A program első szakaszában a tojás kulturális és történeti jelentőségével ismerkedett meg a tanuló. Áttekintést kapott a tojás szerepéről a világ különböző kultúráiban, a hímes tojás történetéről, a tojásírás hagyományáról és a húsvéti ünnepkörről. A témához kapcsolódó szakirodalom és egyéb források megismerése is a képzés részét képezte.
Ezt követte a különböző tojáshéjak megismerése, felhasználási lehetőségeik és tisztításuk, valamint a tojásíráshoz szükséges eszközök és anyagok áttekintése. A tanuló megismerte az alapanyagok és eszközök beszerzési lehetőségeit is.
A foglalkozások során kiemelt szerepet kapott a magyar népi tojásírás hagyománya. A tanuló gyimesi tojásmintákat tanulmányozott, majd azok alapján gyakorlati tojásírást végzett. A minták tanulmányozása során nemcsak a formai sajátosságok, hanem a motívumok rendszerezése és jelentése is előtérbe került.
A program további fontos eleme volt a tojásfestés technikáinak megismerése. A tanuló anilinfestékekkel és természetes festőlevekkel egyaránt dolgozott, így tapasztalatot szerzett a különböző festési eljárások alkalmazásában és a színek kialakításában.
💠Tájegységi mintakincs tanulmányozása
A program jelentős részét a Kárpát-medence különböző tájegységeinek hímes tojásmintái alkották. A tanuló a tájegységekhez kapcsolódó jellegzetességeket nemcsak reprodukálta, hanem rajzok és vázlatok segítségével tanulmányozta és rendszerezte.
A gyakorlati munka során az alábbi tájegységek és mintakincsek kerültek feldolgozásra:
• Balaton környéki hímesek, a Balatoni Múzeum gyűjteményének anyaga alapján;
• a Thúry György Múzeum hímestojás-anyaga;
• a somogyi Inke és Vése „kétszer hímes”, illetve „háromszor hímes” tojásai;
• muravidéki hímesek;
• gömöri hímesek;
• salánki hímesek;
• háromszéki hímesek;
• árapataki hímesek;
• sárközi hímesek.
A tájegységi anyagok feldolgozása során a tanuló folyamatosan gyakorolta a tojásírás különböző technikáit, valamint a mintákhoz kapcsolódó festési és díszítési eljárásokat.
A gömöri és salánki hímesek esetében az aranyporozás technikájával is megismerkedett. A gömöri anyaghoz kapcsolódóan a „cifra alma” készítésével is foglalkozott.
A háromszéki hímesek tanulmányozása során a háromszínű hímestojások technikája került előtérbe. Az árapataki hímesek esetében a tojásírás sajátosságait gyakorolta.
A képzés során külön figyelmet kapott a festék nélkül készülő, metszett tojások készítése, valamint a maratás technikája. A sárközi hímesek feldolgozása során a tojásírás mellett a festési technikák gyakorlására is sor került.
💠A mintafüzet létrehozása
A program egyik fontos, hosszabb távon is hasznosítható célja egy folyamatosan bővíthető mintafüzet megalapozása volt.
A tanuló a program során nem elszigetelt mintákat sajátított el, hanem a különböző tájegységek mintakincsével, azok szerkezetével, motívumaival és technikai megoldásaival ismerkedett. A rajzok, vázlatok és gyakorlati munkák rendszerezése olyan alapot teremt, amelyhez a későbbi tanulmányok és önálló alkotói munka során is vissza lehet nyúlni.
💠A program záró szakasza
A program utolsó két órájában a tanuló a hímes tojások bemutatásának lehetőségeivel is megismerkedett. A foglalkozás témája a kiállítások szervezése, a kiállítási tárgyak kiválasztása, a tér berendezése és az installáció alapvető szempontjai voltak.
Ez a záró tematika azt a szemléletet erősít***e, hogy a népi kézműves tudás nem ér véget az elkészült tárgynál. A tárgyak bemutatása, megfelelő környezetbe helyezése, a hozzájuk kapcsolódó információk átadása és a közönség számára történő értelmezhetővé tétele szintén része az alkotói és hagyományőrző tevékenységnek.
💠A program eredménye
Az 50 órás Mester–Inas program során a tanuló komplex, egymásra épülő elméleti és gyakorlati ismereteket szerzett a tojásírás hagyományáról és technikáiról.
A képzés eredményeként:
• megismerte a hímes tojás kulturális és történeti hátterét;
• betekintést kapott a magyar és Kárpát-medencei tojásíró hagyományokba;
• több tájegység jellegzetes mintakincsével ismerkedett meg;
• elsajátított és gyakorolt különböző tojásírási technikákat;
• tapasztalatot szerzett az anilin- és természetes festőlevekkel történő festésben;
• megismerte a maratás, a metszés és az aranyporozás technikáját;
• fejlődött a minták megfigyelésében, rajzi rögzítésében és rendszerezésében;
• megkezdte egy később tovább bővíthető szakmai mintafüzet összeállítását;
• megismerte a hímes tojások kiállításának és bemutatásának alapvető szempontjait.
A program jelentős eredménye, hogy a tanuló a tojásírást nem pusztán egy kézműves technikaként, hanem kulturális örökségként, összetett tudásrendszerként és továbbörökíthető alkotói gyakorlatként ismerhette meg.
A mester és tanítványa közötti személyes, gyakorlati tudásátadás lehetőséget teremtett arra, hogy a hagyományos tojásíró tudás egy fiatal generáció tagjához közvetlenül, tapasztalati úton jusson el. A program így hozzájárult a tojásírás hagyományának továbbéléséhez, a fiatal utánpótlás szakmai fejlődéséhez és a Kárpát-medencei hímes tojás mintakincsének tudatos megismeréséhez és rendszerezéséhez.