A Szent György Lovagrend története:
Az európai lovagság emlékeinek feltárásával és bemutatásával sokáig adós maradt a történettudomány. A lovagkorról szóló tudományos irodalom elsőként tartja számon Otto Henne am Rhyn német kultúrtörténész összegező művét, amelyben feldolgozta az európai lovagság történetét. [1] Sajnálatos, hogy a magyar történészek megkésett munkái és a tudományos ismeretek hiánya is hozzájárult a hazai rendalapítások ismeretlenségéhez. A magyar történészek közül – a német történész könyvének megjelenésével csaknem egy időben – Majláth Béla írt először tanulmányt a magyar lovagrendekről. [2]
Szilágyi Sándor szerkesztésében 1896-ban, a millennium évében, Pór Antal és Schönher Gyula közölte le először a Szent György Lovagrend alapító okiratának latin nyelvű szövegét és annak fordítását. Ez volt az első hiteles ismertető az 1326-ban alapított Szent György Lovagrendről. [3]
A téma feltárásában további lényeges fordulatot hozott Dr. Erdélyi László bencés szerzetes, tanszékvezető professzor munkája, aki 1935-ben megjelent tanulmányában a külföldi világi rendekkel összehasonlítva megállapította, hogy a Szent György Lovagrend alighanem a legkorábbi Európában. A feldolgozott források alapján ezt azért hangsúlyozta ki, mert a német összegező könyv szerzője, am Rhyn, a Szent Lajos francia király által alapított Plantagenet rendet t***e első helyre. [4] Erdélyi állítását arra alapozta, hogy a magyar rendalapítás 23 évvel megelőzte az angol Szent György Rend, az ún. „térdszalag rend” életre hívását (1349). Értékelésében közölt egy összegezést is a 14. század második felében alapított fejedelmi, királyi rendekről is. Ezek sorrendje a következő: a francia Csillag Rend (1352), a nápolyi Szent Lélek Rend (1362), a savoyai Annunciata Rend (1362), a Bourbon hercegek Bogáncs Rendje (1363), a bretagne-i herceg Hermelin Rendje (1370), az orleans-i herceg Sündisznó Rendje (1381) és az angol Bath Rend (1395). [5]
Az értékelés mellett Erdélyi részletes elemzést és értékelést adott a magyar Szent György Lovagrend felvételi rendjéről, létszámáról, a rendet vezető legfontosabb tisztségviselőkről, a tagok egyházi és világi kötelmeiről és az általa ismertetett cikkelyek (artikulusok) számáról és tartalmáról. Ez a munka azért értékes, mert hosszú időre a legbővebb ismertetőt adta azok számára, akik igényes tájékoztatást akartak szerezni az első királyi lovagrendről és a többi hasonló korú lovagrendekről. század elején, a Zsigmond király által alapított Sárkány Rendet is bevonja ismertetésébe, amely okirat fontos adatokat tartalmaz a Szent György Lovagrend működéséről is. [6]
Erdélyivel csaknem egy időben jelent meg Hóman Bálint nagy, összefoglaló történeti munkája. Ebben részletesen feldolgozta a Szent György Lovagrend történetét, a 14. századot ismertető fejezetben. [7] A felsorolt történeti munkák mellett – a 20. század második felében – Szűcs Jenő, Miskolczy István, Bertényi Iván, Kristó Gyula, Zombori István, Endrődy János, Fügedi Erik és Kurcz Ágnes szerzők könyvei és esszéi közöltek fontos adatokat a Szent György Lovagrend működéséről, értékeléséről. A felsorolt magyar nyelvű szakirodalom szerzőinek nagy része legnagyobb érdeklődéssel az alapítás idejét és annak körülményeit dolgozta fel, de nem jutott el több, lényeges kérdés megválaszolásáig. [8]
Ebben a helyzetben áttörést jelentett Boulton, angol történész 1987-ben megjelent könyve, aki részben Fügedi Erik, nagyobbrészt pedig Kurcz Ágnes posztumusz munkájának alapján újragondolta az Árpád- és Anjou-kori udvari kultúra jellemzőiről alkotott véleményüket, valamint az ezzel kapcsolatos hipotéziseket. Ez a munka imponáló eredményeket hozott, ami azért is fontos, mert a hazai kutatók, köztük Fügedi Erik is, óvakodtak a magyar Szent György Lovagrend európai elsőségének elfogadásától. Boulton művének köszönhetjük, hogy a magyar rendalapítást, s annak elsőbbségét Barber és Barker angol történészek is elismerték. [9]
A megnevezett angol történészek egyetértésüket arra alapozták, hogy az uralkodók és fejedelmek által alapított világi lovagrendek között – amelyek rendelkeznek ősi alapító levelükkel, statútumukkal, s ennek alapján működésük rekonstruálható – első a magyarországi Szent György Lovagrend a világi rendek családfáján. [10]
Az pedig külön elismerést érdemel, hogy ebben a témakörben egy kiváló magyar történész, Dr. Veszprémy László az európai kutatás fő ütőerein tartotta a kezét. Az ő munkásságának köszönhetjük, hogy D’ Arcy Jonathan Dacre Boulton – európai összegező könyvének angol nyelvű megjelenése után egy évvel – a Hadtörténeti Közleményekben megjelent***e kiváló tanulmányát a Szent György Lovagrend alapításáról. [11] A magyar olvasók számára ez ad alapot a téma részletes és alapos megismeréséhez. Jegyzetek
[1] Otto Henne am Rhyn: Königlicher Rittenorden in Euróna. Leipzig, 1895.
[2] Majláth Béla cikke a Századok c. folyóiratban. 1885. évfolyam 569-571-ig oldal
[3] Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története. kötet, 138-139. oldal
[4] Dr. Erdélyi László: Bajtársi egyesületek a magyar lovagkorban. Klebelsberg emlékkönyv, 1925. 249-258. oldal
[5] Dr. Erdélyi László: Bajtársi egyesületek a magyar lovagkorban. Klebelsberg emlékkönyv, 1925. 251.oldal
[6] Dr. Erdélyi László: Bajtársi egyesületek a magyar lovagkorban. Klebelsberg emlékkönyv, 1925. 256. oldal
[7] Hóman Bálint: A magyar nemzet története (Gli Angioini di Napolo Ungheria). Róma, 1938.
[8] D’ Arcy Jonathan Dacre Boulon: The Knights of Crown (The Monarchial Orders of Knighthood in Later Medieval Europe 1325-1520) című a The Boydell Press kiadó által 1987-ben Suffolkban kiadott könyvének a magyar Szent György Lovagrendre vonatkozó fejezete: 27-46. oldal, 478. oldal, 501. oldal
[9] Richard Barber and Juliet Barker: Tournaments Jousts, Chyvarly and Pageants in the Middle Ages (First published 1989 by The Boydell Press, Woodbridge). 103-104., 134., 223. oldalak
[10] Veszprémy László: AZ Anjou-kori lovagság kérdései. A Szent György-lovagrend alapítása. Hadtörténeti Közlemények, 107. évfolyam. 1994. 1. szám, 3-11 oldal
