27/09/2026
Egy tűzoltóautó története – és ami mögötte van
Egy tűzoltóautónak is lehet története.
A miénknek is van
Ez pedig nem akkor kezdődött, amikor július 12-én begördült Veszprémvarsányba. Sőt, még csak nem is nálunk kezdődött.
Körülbelül két évvel ezelőtt egy ismeretség indította el azt a történetet, amelynek a végén ez az autó ma már a Tűzoltó Egyesület Veszprémvarsánynál szolgál.
A Felsőzsolca Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke akkor egy fényképet küldött az autó mellől a parancsnokunknak, mindössze ennyivel:
– Nézd, mi van itt!
Mi a véleményed róla?
Megvegyem?
Nyugodtan vedd meg,ez egy jó típus.
Tudta,hogy korábban lecsúsztunk egy ilyen Iveco Tűzoltóautóról.
És végül megvette.
Így került az autó Ausztriából Felsőzsolcára, ahol mintegy másfél éven keresztül szolgált. Akkor még egyik fél sem sejthette, hogy ennek a néhány mondatos beszélgetésnek egyszer Veszprémvarsányban lesz folytatása.
Nálunk közben egyre inkább megfogalmazódott az igény arra, hogy a meglévő Magirus Deutz tűzoltóautónkat idővel egy fiatalabb járműre cseréljük. Korábban úgy tűnt, német tűzoltó bajtársaink segítségével nyílhat erre lehetőség,több mint három évvel ezelőtt nem hozzánk került egy Traunstein környéki autó aztán idén amikor ismét egyeztettünk velük, kiderült, hogy jelenleg nincs olyan autójuk, amely szóba jöhetne.
És ekkor került ismét képbe Felsőzsolca.
Másfél év használat után ők vettek egy másikat és felajánlották számunkra,az autó megvásárlásának lehetőségét.
Mi tudtuk, hogy szeretnénk. Azt is tudtuk, hogy képesek leszünk előteremteni az árát.
Csak idő kellett hozzá.
És talán itt mutatkozik meg először igazán, mit jelent a tűzoltók között a bajtársiasság,és az őszinteség
Felsőzsolcán hónapokon keresztül tartották nekünk az autót. Nem sürgettek bennünket, nem kerestek helyettünk másik vevőt, hanem lehetőséget adtak arra, hogy megteremtsük a vásárlás feltételeit. Hittek abban, amit mondtunk: hogy ezt az autót szeretnénk, és meg fogjuk oldani.
Természetesen nem akartunk látatlanban dönteni. Eljött hát a „szemle” ideje is: májusban elutaztunk Felsőzsolcára, hogy élőben is megnézzük az autót, megismerjük az állapotát, és megbizonyosodjunk arról, hogy valóban ez az a jármű, amelyre szükségünk van.
A találkozás pedig csak megerősítette a döntést: ezt az autót szeretnénk Veszprémvarsányba.
Mi pedig dolgoztunk érte.
Az elmúlt időszak különböző munkái – köztük a Superbike és MotoGP versenyeken végzett Tűzvédelmi biztosítások és Rescue szolgálatok – bevételt jelentettek az egyesületnek.
Ehhez társult a takarékoskodás tavalyi év végén vègzett munkák bevétele korábbi tűzoltóautónk értékesítése. Láttuk, hogy ezekből belátható időn belül össze tud állni az új jármű vételára.
Éppen ezért tudatos döntés volt az is, hogy nem szerettünk volna gyűjtést szervezni az autó megvásárlására. Ez egy elérhető cél volt számunkra, amelyért mi magunk is meg tudtunk dolgozni.
Nem akartunk elérhetetlent.
Nem szerettünk volna tovàbb "nyújtózkodni mint ameddig a takaró ér"
Ehhez azonban kellett valaki a másik oldalon is.
Valaki, aki kivárt bennünket.
Július 12-én pedig elérkezett a várva várt nap: elhozhattuk az autót Felsőzsolcáról Veszprémvarsányba.
És itt ismét előkerült az a szó, amely talán az egész történetet a legjobban jellemzi: bajtársiasság.
Az autó már nálunk volt, a teljes vételár azonban még nem. A korábbi tűzoltóautónk értékesítése már folyamatban volt Bajánsenye Tűzoltó Egyesület részére.
Felsőzsolcán pedig ismét bizalmat szavaztak nekünk: a fizetéssel megvárták, amíg a mi régi autónkat elviszik és annak vételára rendelkezésünkre áll.
Erre július 15 utàn került sor.
Vagyis úgy engedték el hozzánk az autót, hogy tudták: a vételár rendezésére csak később kerülhet sor.
Talán ennél nem is kell jobban magyarázni, mit jelent a tűzoltók között a bizalom,és az őszinteség.
Ezért ennek az autónak a története számunkra legalább annyira szól a Felsőzsolca Önkéntes Tűzoltó
Egyesületről annak elnökéről Havas Nàndorról mint magáról a járműről.
Egy autót el lehet adni annak, aki előbb fizet. De lehet úgy is dönteni, hogy adunk időt egy másik önkéntes tűzoltó egyesületnek, mert tudjuk, mit jelent számukra egy ilyen lehetőség.
Felsőzsolcán az utóbbit választották.
Először hónapokon keresztül vártak ránk. Aztán amikor eljött az idő, az autót is elengedték úgy, hogy a fizetéssel még néhány napot vártak.
Mi pedig ezt nem felejtjük el.
Az autó most új helyen, új egyesületnél folytatja a szolgálatát. Más felirat kerül rá, más szertárból indul majd,más emberek vonulnak vele és más települések lakói találkozhatnak vele egy-egy káresetnél.
De a történetének Felsőzsolca örökre része marad.
És talán ezzel a történettel még tartoztunk.
Tartoztunk azoknak, akik hónapokon keresztül türelemmel vártak ránk.
Akik hittek a szavunkban, akik nem sürgettek bennünket, és akik végül úgy engedték útjára az autót Veszprémvarsány felé, hogy a vételár rendezésére is adtak még néhány napot.
De tartoztunk ezzel a történettel másoknak is.
Hogy tudják: egy új tűzoltóautó mögött nem mindig csak pénz, adásvétel és papírok vannak. Néha ott van mögötte két egyesület kapcsolata, egy kézfogás, a kimondott szó becsülete és az a fajta bajtársiasság, amelyről sokat beszélünk – de amelynek az igazi értékét akkor látjuk, amikor valaki valóban így is cselekszik.
Ezért ez a történet most elsősorban köszönet.
Köszönet a Felsőzsolca ÖnkéntesTűzoltó Egyesületnek, Havas Nándor elnöknek és mindazoknak, akik részesei voltak annak, hogy ez az autó végül Veszprémvarsányba kerülhetett.
A türelemért.
A bizalomért.
A korrektségért.
Az őszinteségért.
Az estig tartó Tűzvédelmi és Rescue bérmunkákért.
És azért a bizonyos, sokszor kimondott, de most valóban megtapasztalt bajtársiasságért.
Ezzel még tartoztunk nektek.
Köszönjük, Felsőzsolca ÖTE
Köszönjük Nándi
Köszönjük Tűzoltó Egyesület Veszprémvarsány tagjai.
