26/09/2026
Kópé, kópé egy szajkó
Amikor mindent jól csinálunk, akkor is előfordulhat olyan, mint kópé szajkónk esete, na de kezdjük a legelején.
Két tesójával együtt kicsiként érkeztek hozzánk még nyár elején. Már jó ideje maguktól ettek, szépen repkedtek egy nagyobb ketrecben, így röpdés gyakorlás, erősödés várt még rájuk. Ketten az áthelyezés során úgy gondolták, hogy mit nekik röpde, gyorsan szabadra tették magukat. Pár napig még láttuk őket, aztán szépen “beépültek” a természetbe.
Kópénk a nagy melegek, szárazság miatt még több mint egy hónapot töltött röpdében, ahonnan végül hálóval kellett kifogni a szabadon engedéshez. Minden nevelt madarat így fogunk be, mert egyáltalán nem szelídek, nem jönnek oda hozzánk, menekülnek tőlünk, és bizony ekkor volt jó a nevelés. Egy hét után már nem láttuk, gondoltuk, csatlakozott a szajkókhoz.
Majd jöttek a hívások, üzenetek, hogy a faluban látnak egy cuki szajkót. Ahol megjelent az udvarban, ott mindenkitől kapott finom falatokat, kézre csalogatták, és a nem szelíd Kópéból másfél hónap szabadonlét alatt szelíd szajkó lett. Ágiéknál egyik délután például az asztalon ücsörögve bandázott.
Tegnap a falu ikonikus szajkója befogásra került. Egy kis ideig röpdében marad vadításra, majd szó szerint, kerek erdő közepén, a Bakonyban lesz elengedve, ahol összesen 6-7 ház van talán. Ahol az ember sem jár, de madár annál több.
Ebből az esetből kiindulva bele sem merünk gondolni, hogy mi történne, ha úgy nevelnénk és engednénk el madarakat, hogy a vállunkon üldögélnének, a közelükbe engednének, és repülnének hozzánk, ha benyitunk hozzájuk a röpdébe.
(Bea)
