09/06/2026
FRISS INFORMÁCIÓK AZ ÁLOMHEGYI-TÁROZÓN TÖRTÉNT EZÜSTKÁRÁSZ PUSZTULÁS KAPCSÁN
A Tavirózsa Egyesület a mai napon bejárást tartott a tározónál. A haltetemeket folyamatosan gyűjtötte az Önmkormányzat által megbízott vállalkozó, azonban a nagy mennyiség (több ezer példány) miatt ez még bizonyára folytatódni fog.
Tekintettel arra, hogy a pusztulás kizárólag az ezüstkárász állományt érintette (más halfajok a szemle alapján megmaradtak), reálisan feltételezhető, hogy egy olyan vírus okozta a haváriát, melynek térhódítását több tényező válthatta ki.
Az ezüstkárász idegenhonos, inváziós halfaj, ezért rövid idő alatt nagy egyedsűrűséget érhet el állománya. Különlegessége, hogy az ikrások (nőstények) más halfajok hímjeivel ívnak össze, azonban nem történik genetikai keveredés, az összeívás csak az ikrák fejlődését indítja be. Ennek az a következménye, hogy az utódok valójában klónok, azaz génkészletük 100%-ban megegyezik az anyahaléval. Ha ilyen sűrű klón állományokban betegség lép fel, akkor minden egyed egyformán érzékeny lesz arra, és így rövid idő alatt tömeges pusztulás történhet.
EZ A VÍRUS MÁS HALFAJOKRA, EMLŐSÖKRE ÉS EMBERRE NEM VESZÉLYES.
A vírus terjedését ugyanakkor közvetve elősegíti a halak immunrendszerét gyengítő vízszennyezés, és az ennek következtében fellépő oxigénhiány is. A szerves anyaggal és/vagy foszforral terhelt, intenzíven algásodó vizekben (mint amilyen az Álomhegyi-tározó) az oxigénszint hajnalban szokott kritikusan alacsony értékeket elérni, mert ekkor az algák nem termelnek oxigént. Ha e mellett még ívási időszakban hirtelen lehűlés (hidegstressz) is fellép, akkor ez tovább növelheti a halak szervezetének terhelését, de önmagában ez ritkán okoz elhullást.
Egyesületünk a mai napon vízmintát vett a tározóból. A haltetemek bomlása következtében a víz ammónium koncentrációja extrém mértékben megnőtt (2,7 mg/l), azonban ez sem az élővilágra, sem egészségügyi szempontból nem jelent veszélyt. (Normál esetben 0,5 mg/l alatt van ez az érték egy ilyen típusú vízben.) Szintén magas volt a nitrit koncentráció (0,13 mg/l), mely ha hosszabb távon nem csökken le, károsodást okozhat a megmaradt halállományban (azoban más fajokra nem veszélyes).
A hatóságok betegségek tekintetében is vizsgálják a tetemeket, kb. 1 hét múlva várható az eredmény (a specifikus víruson kívül más kórokozó is okohatta a problémát).
MIT LEHET TENNI ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY CSÖKKENTSÜK A JÖVŐBEN A HASONLÓ KOCKÁZATOKAT?
1. Az ezüstkárász állomány kordában tartására lesőharcsa telepítése javasolt. Ezen kívül kétévente hálós állománygyérítés is szükséges lehet. KIEGÉSZÍTÉS:
A harcsa jelenléte csúcsragadozóként több szempontból is nagyon hasznos. Egyrészt a legyengült, megbetegedett halakat könnyebben elkapja, ezért a betegségek terjedésének a gátja. Másrészt a harcsa nem engedi túlszaporodni a zooplanktont ritkító keszegféléket, kárászokat. Mivel a zooplankton algát fogyaszt, mennyiségük növekedése az algásodás visszaszorulásához vezet. Az ezüstkárász rendszeresen túrja az aljzatot, mely az algásodásnak kedvez, és zavarossá válik a víz. Állományának megritkulása ezért a vízminőség javulásához vezet.
2. A tározó vízszintjét alacsonyabban kellene tartani, annak érdekében, hogy a nád és a gyékény szélesebb teret foglalhasson el a parti zónában (ezt már korábban is javasoltuk, de sajnos nem valósult meg). Ezzel nőne a tározó természetes öntisztító-képessége, és a védett gázlómadarak számának növekedését is elősegítené, mellyel nagyobb mennyiségű kárász távolítható el.
3. Az algásodás ellen csökkenteni szükséges a kibocsájtott szennyvíz összes foszfor tartalmát.
4. Rehabilitációs célú beavatkozásokkal elő kell segíteni a hínár terjedését, mely az algásodást hatékonyan képes visszaszorítani.
5. Idegenhonos halak, különönösen a kártékony, hínárpusztító amur telepítése mindenképpen kerülendő
6. Végül, de nem utolsósorban: mielőbb be kellene szerezni a hiányzó, új szűrőmembránokat a szennyvíztisztítóhoz a tisztítás hatásfokának növelése érdekében. (A szükséges összeg egyesületünk javaslatára bekerült az Önkormányzat idei költségvetésébe.)
Fontos kiemelni, hogy az inváziós ezüstkárász állomány teljes eltávolítása lehetetlen, ezért a fenti rehabilitációs tevékenységek megvalósítása esetén is csak a visszaszorításával lehet számolnunk.
