31/05/2026
Ma délután kiszedtük a helyéről falunk májusfáját. Bár nagyszabású kitáncolás most nem volt, egy meghitt, családias összejövetel keretében köszöntük meg azoknak az uraknak és legényeknek a munkáját, akik ezt a fát felállították.
Amikor a fa május elején a helyére került, valami fontos mozdult meg a faluban. Sok év után ez volt az első májusfa, és ez a fa végre megmutatta a közösségünkben szunnyadó valódi erőt. Büszkén hirdette: itt egy összetartó, élő közösség lakik!
Ez a májusfa több volt, mint egy szép dísz. Ez a fa indította újra, élesztette fel azt a fantasztikus, hagyományőrző csapatot, amely reményeink szerint hosszú éveken át színesíti majd Vasszécseny hagyományok szerinti ünnepeit.
Tiszta szívből köszönjük nektek, kedves urak és legények, hogy időt és energiát áldoztatok erre az alkalomra! Köszönjük, hogy a szíveteken viselitek a falusi létet, és ezt a több száz éves örökséget* – példát mutatva – adjátok tovább a faluban élő fiatalabb generációknak.
* Magyarországon a májusfa állításának szokása bizonyítottan legalább az 1500-as évek eleje óta létezik.
A hagyomány legelső írásos emléke 1502-ből származik, amikor Temesvári Pelbárt ferences szerzetes latin nyelvű prédikáció-gyűjteményében leírta a zöld ágakkal való házdíszítés szokását. Az egyházi magyarázat szerint a szokás Szent Fülöp és Szent Jakab apostolokig nyúlik vissza, akiknek házát a pogányok zöld gallyal jelölték meg, hogy rátámadjanak, de Isten angyala minden házra ugyanolyan gallyat tett, így megmentette őket.
A szokás fejlődése az évszázadok során:
Középkor és újkor (16–18. század): A hagyomány egyaránt élt a nép körében és a templomokban is. A Magyar néprajzi lexikon szerint a 18. században még a templomok belső terét is májusfákkal, zöld ágakkal díszítették ki pünkösd idején, amit a diákok és a tanítók végeztek.
Fénykor (19–20. század): Ebben az időszakban alakult ki a ma is ismert, kifejezetten szerelmi szimbólumként és udvarlási szándékként működő rítus. A legények éjszaka, titokban vágták ki a magas, sudár fát (nyírfát, nyárfát vagy fenyőt), szalagokkal díszítették, majd hajnalban felállították a kiszemelt lány kapujában.