11/04/2026
1905. április 11-én született József Attila, az ő tiszteletére ünnepeljük minden évben ekkor a magyar költészet napját.
Az ünnep alkalmából fogadjátok sok szeretettel Purgel Benett Olivér diákpolgármesterünk alkotását.
Purgel Benett: Éjszakai Depresszió
Éjjel a csend rám ül, és széthasad a lélek,
mert minden gondolatod bennem visszatér még.
Hiányod mar, éget, lassan szétcsúszok tőle,
mintha a szívemet húznád ki belülről, erőre.
Minden sötét percben őszintébb vagyok nálad:
lehull rólam az álarc, nem védi semmi bátorság.
Félek, mert nélküled csak fele vagyok önmagamnak,
egy félig élt élet, egy néma, törött hang.
Úgy akarlak, mint ki vízért kap a tenger szélén,
mint ki kapaszkodót keres a romok kemény kövén.
Te vagy az a szikla, amitől nem dőlök össze,
mégis rettegek tőle, hogy egyszer elveszíthetlek örökre.
Mert aki ennyire fontos, az el tud törni könnyen,
egy mondatoddal hullnék apró, nesztelen ködben.
Én meg csak egy seb vagyok, ami minden éjen lüktet,
ha kimondom a neved, a fájdalom is büntet.
Nem alszom — a gondolataim hozzád vannak kötve,
mint rab a láncához, aki szabadulni törne.
De hiába tépnék szét mindent, ami fáj,
a szívem mindig visszahúz hozzád, akárhogy áll.
Nem a szerelem öl meg, hanem az űr nélküled,
ahogy a mellkasomban kong a csend, és összeköt veled.
Ha egyszer elveszítenélek, elnémulna a világ,
de inkább hullok érted, mint bárki másért kiállt.
Mert benned lett fény minden repedt sötét helyen,
te lettél a válasz minden kimondatlan, vad hegyen.
És ha egyszer véget érne ez a lázas kötelék,
én akkor is hozzád kötném az összes éjszakát, a csöndet
és az összes reményt.
