03/10/2026
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége számára különösen fontos, hogy egy kiélezett közpolitikai helyzetben se veszítsük szem elől azokat az alapértékeket, amelyek mentén a szervezetet a rendszerváltáskor elődeink létrehozták: az emberi méltóságot, a vallásszabadságot, a lelkiismereti és szólásszabadságot, valamint a közjó szolgálatát.
Hitünk szerint a szekuláris állam és az egyház szétválasztása nem azt jelenti, hogy a keresztények és ezen belül az egyház tagjai nem szólhatnak hozzá a társadalom életéhez, nem mondhatják el meglátásaikat a közpolitika állapotáról. Az evangélium az ember egész életét érinti, ezért a keresztény tanításnak természetes módon vannak közéleti és társadalmi következményei is. A papoknak éppen ezért joguk és felelősségük megszólalni olyan kérdésekben, amelyek a közjót, nemzetünk életét érintik.
XIV. Leó pápa legutóbbi franciaországi látogatásán is rámutatott: a helyes laicitás nem a vallás kiszorítását jelenti a közéletből, hanem az állam és az egyház autonómiájának tiszteletét, valamint a kölcsönös párbeszéd lehetőségét. A hitéből fakadóan a közéletben is felelősséget vállaló keresztény nem veszélyezteti a társadalom egységét, hanem saját meggyőződésével járul hozzá a közjó szolgálatához. Az állam és az egyház különböző feladatot és felelősséget hordoz, de ugyanazokat az embereket szolgálják. Ezért nem az egymástól való elszigetelődés, hanem a kölcsönös tisztelet és az együttműködés szolgálhatja leginkább az egész társadalom javát.
Így a KÉSZ számára természetes, hogy egy katolikus papnak is lehet véleménye a közélet kérdéseiről, és azt lelkiismerete szerint meg is fogalmazhatja. Nem kell minden egyes kijelentésével egyetértenünk ahhoz, hogy kiálljunk a vallás- és véleményszabadság mellett. A keresztény embernek joga van kimondani, amit igaznak tart, de szabadsága egyben felelősség is: a másik ember méltóságát akkor sem veszítheti szem elől, amikor vele élesen nem ért egyet. A kiélezett közéleti helyzetben pedig politikai választás önmagában senkit nem tesz jobb vagy rosszabb kereszténnyé, és különösen nem jogosít fel senkit arra, hogy embertársát hitében vagy erkölcsi méltóságában bélyegezze meg. A keresztény tanítás egyszerre kéri számon az igazsághoz való hűséget és a másik ember méltóságának tiszteletét.
A pap szabadsága nem mentesít a keresztény beszéd felelőssége alól. A politikai vezető szabadsága pedig nem szabadság arra, hogy az egyház belső életét vagy lelkipásztori döntéseit politikai utasításokkal próbálja meghatározni.
A mostani helyzetben fontosnak tartjuk kiemelni: egy pap megszólalásának egyházi megítélése és az esetleges következmények az egyház illetékes vezetőinek felelősségi körébe tartoznak. Ezt az egyház autonómiájának részeként tiszteletben kell tartani. Éppen ezért azt is fontosnak tartjuk, hogy a papok lelkipásztori és erkölcsi megítélése ne váljon politikai hatalmi kérdéssé.
Meggyőződésünk, hogy a közéletben arra van szükségünk, hogy keresztényként akkor is ki tudjuk mondani az igazat, amikor az politikailag kényelmetlen; hogy akkor is tiszteljük a másként gondolkodót, amikor nem értünk vele egyet; és hogy se a templom, se a politika ne váljon a másik ember megbélyegzésének színterévé. Ezt tettük korábban is, többek között "Az idők jelei" kiadványainkban, illetve a közbeszéd tisztaságára való felhívásunkban is.
A keresztény közélet szabadsága és felelőssége ugyanannak az éremnek a két oldala: szabadon szólni az igazságról, de soha nem lemondani közben az ember méltóságának tiszteletéről.
