06/10/2026
Megérkezett a Kúria-tárgyalás jegyzőkönyve, benne a legszomorúbb rész: Bóna Szabolcs új agrárminiszter a Kúria tanácselnökének felhívása ellenére sem akart jogszerűen megegyezni.
Erre törvényes lehetősége lett volna, mielőtt a bíró kihirdette a nem neki kedvező ítéletet, ami szerint a lovak állami tulajdonba kerültek
2017-ben, az agrárminisztériumnak pedig fizetési kötelezettsége van a Dharmával kötött együttműködési szerződése alapján.
Amikor százmilliós nagyságrendű összeget takarítana meg az adófizetők pénzéből.
Teljesen érthetetlen.
Vajon miért?
A világhírű Lindome-eset egy 1990-es svéd gyilkossági ügy: két férfi betört a Göteborg melletti Lindoméban a 89 éves Ernst Olsson otthonába, ahol az idős férfit egy serpenyővel agyonverték.
Mindketten ott voltak, de egymást vádolták a gyilkossággal. Nem sikerült bizonyítani, melyikük ölte meg, csak azt, hogy mindketten jelen voltak.
Ezért végül egyiküket sem ítélték el a gyilkosságért. Mindketten megúszták.
Az ügy nagy felháborodást váltott ki. Azóta „Lindome-helyzetnek” nevezik azt, amikor több gyanúsított közül bizonyosan az egyik biztosan elkövette a bűncselekményt, de az egyéni felelősséget nem lehet kétséget kizáróan megállapítani.
Nálunk a faluban egyelőre még senkit nem vertek agyon serpenyővel - bár igény az lenne rá.
A Lindome-eset magyar megfelelője mégis a Dharma-ügy lehet.
Négy év pereskedés után jutottunk el oda, hogy a Kúria szerint is:
- 2017-ben állami tulajdonba kerültek az állam által jogszerűtlenül befogott lovak.
- Bizonyítottan jelen van az ügyben a kormányhivatal, aki a félresikerült befogásért felelős.
- Bizonyítottan jelen van az ügyben az agrárminisztérium, aki azon túl, hogy a hibázó kormányhivatalt felügyelő szerv, a Dharmával kötött együttműködési szerződése miatt a Kúria szerint is “egyértelműen fizetési kötelezettsége van.”
Mindketten jelen vannak és mindketten felelősek.
Még egy állami szereplő volt jelen, a helyi jegyző, de az ő kezében senki nem látott serpenyőt.
Az évek óta húzódó agrárperben a két lehetséges hunyó állami szerv egymásra mutogat - és még mindenre, ami éppen eszébe jut.
Most például azzal nyertek újabb éveket, hogy a perújrakezdéskor azt is be kell valahogy bizonyítanunk, hogy melyik boltban vették a serpenyőt.
Egy valódi jogállamban mindkét állami szerv saját magától - és nem a kikényszerítő bírósági ítéletig időt húzva - egymással és velünk együttműködve rendeznék a már sokadszor cserben hagyott állami tulajdonú lovak sorsát.
De a Bóna Szabolcs agrárminiszter fejében létező jogállamban sajnos nem így működik a hatalom gyakorlása.
Mintha a kúria-ítélet meg sem született volna, Bóna makacsul tovább ragaszkodik a kényszerképzeteihez, és a kúria-tanácselnök felhívására sem hajlandó megegyezni, a simlis neppert meghazudtoló dörzsöltséggel farol ki újra és újra az ígéreteiből, tolja el magától a felelősséget.
Abban bízik, hogy ha a pénz nélkül maradt, lehetetlen helyzetbe került lómenhelyet az időhúzással végül mégiscsak sikerül összeroppantania, és akkor majd ő is olyan szerencsés lesz, mint az a két svéd férfi Lindome városában.
Bóna miniszter a megúszásra rakott fel mindent - beleértve a saját bársonyszékét is.
A kérdés amit egymásnak és magunknak is fel kell tennünk: ilyen megúszásra játszó politikustól várjuk a valódi rendszerváltást?
Ez az új minisztérium miben több, jobb, más, mint amitől 16 év után végre sikerült megszabadulni?
A legalább ennyire fontos kérdés: az állami lovak mit fognak enni jövő májusig, amikor remélhetőleg újra kinő a fű a mostani sivatag helyén?