Dharma Horse Rescue Shelter & International Youth Camp

06/10/2026

Megérkezett a Kúria-tárgyalás jegyzőkönyve, benne a legszomorúbb rész: Bóna Szabolcs új agrárminiszter a Kúria tanácselnökének felhívása ellenére sem akart jogszerűen megegyezni.

Erre törvényes lehetősége lett volna, mielőtt a bíró kihirdette a nem neki kedvező ítéletet, ami szerint a lovak állami tulajdonba kerültek
2017-ben, az agrárminisztériumnak pedig fizetési kötelezettsége van a Dharmával kötött együttműködési szerződése alapján.

Amikor százmilliós nagyságrendű összeget takarítana meg az adófizetők pénzéből.

Teljesen érthetetlen.

Vajon miért?

A világhírű Lindome-eset egy 1990-es svéd gyilkossági ügy: két férfi betört a Göteborg melletti Lindoméban a 89 éves Ernst Olsson otthonába, ahol az idős férfit egy serpenyővel agyonverték.

Mindketten ott voltak, de egymást vádolták a gyilkossággal. Nem sikerült bizonyítani, melyikük ölte meg, csak azt, hogy mindketten jelen voltak.

Ezért végül egyiküket sem ítélték el a gyilkosságért. Mindketten megúszták.

Az ügy nagy felháborodást váltott ki. Azóta „Lindome-helyzetnek” nevezik azt, amikor több gyanúsított közül bizonyosan az egyik biztosan elkövette a bűncselekményt, de az egyéni felelősséget nem lehet kétséget kizáróan megállapítani.

Nálunk a faluban egyelőre még senkit nem vertek agyon serpenyővel - bár igény az lenne rá.

A Lindome-eset magyar megfelelője mégis a Dharma-ügy lehet.

Négy év pereskedés után jutottunk el oda, hogy a Kúria szerint is:

- 2017-ben állami tulajdonba kerültek az állam által jogszerűtlenül befogott lovak.

- Bizonyítottan jelen van az ügyben a kormányhivatal, aki a félresikerült befogásért felelős.

- Bizonyítottan jelen van az ügyben az agrárminisztérium, aki azon túl, hogy a hibázó kormányhivatalt felügyelő szerv, a Dharmával kötött együttműködési szerződése miatt a Kúria szerint is “egyértelműen fizetési kötelezettsége van.”

Mindketten jelen vannak és mindketten felelősek.

Még egy állami szereplő volt jelen, a helyi jegyző, de az ő kezében senki nem látott serpenyőt.

Az évek óta húzódó agrárperben a két lehetséges hunyó állami szerv egymásra mutogat - és még mindenre, ami éppen eszébe jut.

Most például azzal nyertek újabb éveket, hogy a perújrakezdéskor azt is be kell valahogy bizonyítanunk, hogy melyik boltban vették a serpenyőt.

Egy valódi jogállamban mindkét állami szerv saját magától - és nem a kikényszerítő bírósági ítéletig időt húzva - egymással és velünk együttműködve rendeznék a már sokadszor cserben hagyott állami tulajdonú lovak sorsát.

De a Bóna Szabolcs agrárminiszter fejében létező jogállamban sajnos nem így működik a hatalom gyakorlása.

Mintha a kúria-ítélet meg sem született volna, Bóna makacsul tovább ragaszkodik a kényszerképzeteihez, és a kúria-tanácselnök felhívására sem hajlandó megegyezni, a simlis neppert meghazudtoló dörzsöltséggel farol ki újra és újra az ígéreteiből, tolja el magától a felelősséget.

Abban bízik, hogy ha a pénz nélkül maradt, lehetetlen helyzetbe került lómenhelyet az időhúzással végül mégiscsak sikerül összeroppantania, és akkor majd ő is olyan szerencsés lesz, mint az a két svéd férfi Lindome városában.

Bóna miniszter a megúszásra rakott fel mindent - beleértve a saját bársonyszékét is.

A kérdés amit egymásnak és magunknak is fel kell tennünk: ilyen megúszásra játszó politikustól várjuk a valódi rendszerváltást?

Ez az új minisztérium miben több, jobb, más, mint amitől 16 év után végre sikerült megszabadulni?

A legalább ennyire fontos kérdés: az állami lovak mit fognak enni jövő májusig, amikor remélhetőleg újra kinő a fű a mostani sivatag helyén?

04/10/2026

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer nem is olyan régen egy óriási nagy hideg tenger közepén egy hajótörött.

Amióta az eszét tudja, legalábbis amióta nem tudja, de biztosan jó hosszú évek óta ott hánykolódott a szörnyű hullámoktól nyaldosott kis tutajába kapaszkodva.

Se nem evett, se nem ivott már mióta, nyakába tekeredett halászhálója fojtogatta, eleven húsába marva. Lábait, kezeit cápák falták, haját s szakállát kis rákocskák lakták. Cserepes ajkát atkák s kisebb tengeri állatkák csámcsogták.

Történt egy nap, hogy egyszercsak valahonnan, ki tudja hogyan, egy frissen mosott Skoda Superb 2.0 TSI Ambition DSG parkolt le a tutaja mentén nyomban.

Sofőrje után szállt ki a messziről jött látogató, melléje kuporodott.

Nem volt ő más, mint a leendő új királfi, aki mellékállásban csodajó színpadi bolondozásokat meg mindenféle ki tudja még mi mindent csinált az éppen új királcsinálási lázban örömködő népnek.

Idefigyelj, te ronda hínárszakállas hajótörött, - szólt le a Skoda hátulja mellől a leendő királfi, miközben egy harmadik társa, akit eddig nem láttunk a lesötétített ablak mögött, már tápászkodott is kifelé egy csodálatos kis dobozzal a kezében, amit videókamerának hívnak, és már kezdett is vele ízibe nagy buzgón hadonászni, meg dugdosta a hajótörött orra alá, aki, ja azt elfelejt***em mondani, látni azért nem látott, mert mindkét szemét sirályok vájták ki, hallani pedig alig hallott már a sok algától a hallójárataiban.

De a látogató ezt sem vette észre.

Szelfibotját másik kezébe vette, mert a bal orcája sokkal szebb volt, mint a jobb, és ő ezt jól tudta.

Ki tudja honnan, honnan nem, mert a Skodában más már nem ült, csinos smink-és frufrueligazítók ugrottak elő a nagy semmiből a segítségére.

- Most jól lekamerázlak, te szörnyű kinézetű és elképesztően büdös ember, megmutatom a népnek a hiányzó lábad és kezed, a nyakadra tekert hálót, mindent.

- Az jó lesz, gondolta volna magában a hajótörött, ha hallott volna ebből bármit is a széltől és a hallójárataiban letelepedett algáktól.

- Ha a nép meglátja, hogy mit tett veled a gonosz öreg királ, elzavarja nyomban, és az új királ a barátom, ő már nem lesz ekkora geci.

Megment, ígérem - emelte fel ujját és a hangját a közben feltámadó erős szelet túlharsogva, majd a távoli messzeségbe elmeredve - ezt nagyon szerette szép szemeinek héját rebegtetve tenni - és engem fog megtenni új királfinak - igazította újra a frufruját saját maga.

Sarkon fordult s elindult, keréknyomán habzott a vén hajóút.

Mindez az óriási tenger közepén!

Telt az idő, múlt az idő, éjre éj és napra nap. A leendő királfit elnyelte a nagy kerek föld.

Nem válaszolt az semmire, és nem nézett az senkire, de még azután sem, hogy egyszer csak ott táncolt s bolondozott örömében ő is az új királ mellett egy égigérő nagy színpad tetején az örömködő néppel körülvéve és az új királ kivilágított palotájával mögötte.

A királfivá válás utáni reggelen fogta magát, és az országjárásban megkopott szelfibotját a Temun újra cserélte, a palotaszobája kapuját pedig jól bezárta, de úgy, hogy azon senki se ki, se be.

Másra sem tudott az új királfi gondolni és nézni, csak az asztalon előtte heverő csodaszerkezetre, amit ő saját maga talált fel a saját fejével. Na nem úgy, mint elődje, hanem ő bizony ezt most igaziból, becsületére legyen szólva.

Aki bekukucskált volna a palotaszoba ablakán, az hihette perpetuum mobile. Vagy Kempelen Farkas sakkozó automatája hordozható verzióban újra kitalálva, de mekkorát csodálkozna, ha tudná, hogy ez a találmány egy olyan teljesen önműködő panaszbeküldő doboz, amilyen talán még Londonban sincs.

Azon túl, hogy sötétben is mutatja a pontos időt, meg arra is képes ez a morzetávíró és gramofon szerelmének gyümölcsére hasonlító csodaszerkezet, hogy a nép majd ebbe csak jó hangosan belemondja otthon a konyhában mi a baja, és már mehet is vissza a földjére kapálni.

Nem kell majd ezután többet senkinek sem bajjal, sem panasszal rohangálni se föl, se le.

A palota élete is mennyivel nyugodtabb lesz!

Azt máig sem tudni hogyan, mert ezt a részt a mese írója elfelejt***e kitalálni, de az egyik palotaszolgához mégis eljutott a hír, hogy a hajótöröttnek a kampányvideóban, akit ott felejt***ek a viharos tenger közepén, a nagy kapaszkodásban nem maradt ideje meghalni.

Ott ringatózott az tovább kéz és láb nélkül, rondán és büdösen, vakon és félig süketen a nemlétező kezével a már félig elsüllyedt tutajába kapaszkodva.

- Hű basszameg ez de nagyon kellemetlen - szaladt ki a palotatanács egyik új intézője szájából meggondolatlanul a hétindító palotaértekezleten, de szerencséjére éppen nem volt közelben újságíró. Mi legyen vele?

- Faszér nem tudott ez is meghalni, mint a normális hajótöröttek szoktak - emelte kezét színpadiasan az égre egy másik palotaszolga.

- Mennyivel egyszerűbb lenne most minden, mehetnénk kávézni- t***e hozzá egy harmadik.

Ültek, morfondíroztak, ráncolták a homlokukat, az új királfi például annyira erősen gondolkozott, hogy nagy igyekezetében még a távolba meredni is elfelejtett.

Majd elfelejt***em mondani! A legnagyobb csendben közülük egy kedves arcú, idősnek látszó bajszos palotaszolgabácsi volt, aki pechére aznap cserélte le a jól megérdemelt délutáni sziesztáját délelőttire, arról meg ugye nem tehetett, hogy akkor volt a palotatanács ülése is.

Vigyünk neki pár nagy zacskó háztartási kekszet! - hallotta a kedves arcú bajszos bácsi álmában, ami álmodva is annyira abszurdnak hangzott, hogy ettől felriadt egy pillanatra.

Dehogy volt az álom! Valóság volt ez a javából.

Megszületett a megoldás. Mindenki nagyon örült, ünnepelt, csak úgy bolondozott és ölelgette egymást.

Miért is nem gondoltunk erre korábban? -kérdezték egymástól értetlenül a nagy bolondozás közepette, de azért halkan, hogy a bajszos, kedves arcú alvó bácsit fel ne ébresszék.

Háztartási keksz! Mennyivel olcsóbb és sokkal látványosabb, mint bármi.

A nép majd látja, hogy mi már nem vagyunk gecik.

Sőt! Meghallottuk a segélykiáltást és indultunk is a kisboltba. Amíg tele a szája háztartási keksszel, addig sem pofázik.

Aztán egyszer ki tudja mit intéz a tenger - néztek össze sokat sejtetően.

Majd örömükben újra táncra perdültek.

Ott ugrálnak, bolondoznak és táncolnak ezek még a mai napig - hacsak le nem váltották őket azóta.

A kedves arcú, bajszos bácsit még ebéd előtt kitolták óvatosan, hogy fel ne riadjon megint, úgy hintaszékestül együtt a teraszra, hadd süsse a nap.

Minden szarnak néha jó a vége, ennek pont nem, de fuss el véle - és oszd meg, hogy a palota összes szobájába eljusson!

02/10/2026

Ezennel hivatalos: kint a Kúria honlapján.

A másodfokú bíróság nyíltan elcsalta az elsőfokon megnyert ügyünket.

A Kúria szerint is állami tulajdonú lovakat gondozunk kilenc éve.

Az agrárminisztérium facebook-oldalán megjelent hamis információk ellenében a tárcának a felelősség mellett fizetési kötelezettsége is van.

Ugyanezen, hazugságoktól nyüzsgő közlemény ellenében az új agrárminiszter szépen marad az újrakezdésre ítélt perben, mert a propagandaszagú közlemény állításával szemben a Kúria nem azt mondta ki, hogy más lesz helyette az alperes, hanem azt, hogy mellette a befogó jegyző is perelhető lesz.

Nem szívesen rontjuk el Bóna Nagy István 2.0 Szabolcs (egyelőre még) agrárminiszter hétvégéjét.

Ellenkezőleg, segiteni szeretnénk pár ítéletből származó szó szerinti mondattal segiteni neki meghozni a döntést.

Először kapitulálni, aztán bocsánatot kérni, aztán rendezni a tartozást, majd végül lemondani.

Aki ennyit hazudik, akinek ennyire nem működik a helyzetfelismerő képessége, akinek a jogszabályellenes kiskapukeresés jelenti a problémamegoldást, akin a korrektség legapróbb jeleit sem észlelni, az nem való miniszternek a rendszerváltás után megújulni igyekvő ország kormányában.

Idézetek a szóbeli ítéletből.

Érdemes összevetni mindet az agrárminiszter közleményében leírtakkal.

Ezekből mellesleg az is kiderül, hogy Berczi Norbert agrárügyvéd összes időhúzásra kitalált jogi kiskapuja jogszabályellenes baromság volt.

„Az is tény egyébként, hogy a felperes jogelődje nem volt örökbefogadó a lovak tekintetében, tehát ténylegesen nem került a felperes tulajdonába így ez a ménes.”

„A másodfokú bíróság téves tartalmat adott a közigazgatási bíróság határozatainak, kettő ilyen döntés is volt. Az állatvédelmi törvénynek a 45/B. és 45/C. szakasza alapján arra a következtetésre jutott, hogy nem állapítható meg az, hogy az állatoknak az állam a tulajdonosa. A jogerős közigazgatási bírói döntés azonban nem ezen alapul, hiszen a jegyző hozott egy, a törvény 48/A. szakasz harmadik bekezdése alapján döntést is, és ez alapján járt el.”

„A 48/A. § harmadik bekezdése egyértelmű abban a tekintetben, hogyha a befogástól számított tizenöt napon belül a tulajdonos nem jelentkezik az állatáért, akkor az állam tulajdonába kerülnek az állatok.

2017. június 11-én fogták be őket, 9-én jött a döntés. A közigazgatási ügy iratai szerint pedig 2018-ban jelentkezett értük a magát tulajdonosnak nevező személy, tehát azt jelenti, hogy már nincsen jelentősége.”

„Tehát a jegyzői döntés alapján valóban állami tulajdonba kerültek ezek az állatok.”

„A 38/2016-os kormányrendelet szerint kezdetben a jegyző volt az állatvédelmi hatóság, tehát neki kellett gondoskodnia azok elhelyezéséről, illetve gondoskodott is valamilyen szinten. Tehát lehetséges, hogy nem feltétlenül csak a jelenlegi két alperes az, aki ebben az ügyben perelhető, vagy kell perelni. Ebből a megállapításból kell kiindulni, amit most megállapított a bíróság. Ezért is kerül sor az 51. § alapján vissza az ügy.”

„Történtek azonban más olyan események is, ami miatt a jelenlévő két perbe vont alperes sem biztos, hogy tévesen kerültek perbe, és ez tekint***el arra, hogy megállapíthatóan az ügyben a másodrendű alperes fellépett állatvédelmi hatóságként. Az is megállapítható, hogy az elsőrendű alperes szintén fellépett a felperes irányába, és még együttműködési megállapodást is kötött ezekre az állatokra is a felperessel.”

„Az elsőrendű alperessel kötött megállapodás a mi álláspontunk szerint is egyértelműen szól a perbeli állatokról is.

Az is megállapítható belőle, hogy ez az együttműködési megállapodás az Áht. 3/A. § második bekezdésén alapul, tehát közfeladat ellátására akartak szerződni a felperessel, és ez térítéssel jár egyértelműen.”

„A megismételt eljárásban van még lehetőség arra, hogy az elhangzottakra tekint***el pontosítsa, módosítsa a felperes a keresetét. Értelemszerűen kívánatos és nem alaptalan az, hogy több jogcímen pereljen, hiszen elég speciális perben vagyunk jelenleg.

Az is biztos, hogy erősen félrement az egész ügy, tehát önmagában egy ilyen két döntés alapján ezt érdemben felülbírálni azt nem lehet. Tehát egyértelműen szükséges az új eljárás.”

„Természetesen nem egy tulajdonjog megállapítása iránti perről van szó. A felperes nem kérte a tulajdonjog megállapítását, nem is kérhette, erre tekint***el erre hiába is hivatkozott volna egyébként az elsőfokú bíróság.”

„De az megállapítható magából a jegyzői határozatból is, hogy a jegyző egyértelműen a 48/A. § harmadik bekezdése alapján rendelte el ezeknek az állatoknak a befogását. Ezt megtámadták szintén közigazgatási bíróság előtt, de a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ezt helybenhagyta, tehát nem semmisít***e meg.

Félreérthetetlen tehát az a helyzet, amire egyébként a felperes alappal hivatkozott, hogy ez az egy döntésünk van.

De az is tény, hogy ez alapján fogták be a lovakat, ez alapján vitték el őket a kutyamenhelyre, tehát ez alapján jártak el ebben az ügyben, és ez a határozat fenn is maradt mind a mai napig.

Ez a jegyzői határozat tehát jogerős és hatályos, és ennek megfelelően került sor arra, hogy az állatokat elvitték a korábbi személynek a birtokából.

Hogy ez botrányos volt vagy nem, illetve nyilvánvalóan hogy nem megfelelően jártak el a jegyzői döntés alapján, az ebből a szempontból nagyjából közömbös.

Az lehet vita tárgya, hogy betartották-e a törvényi rendelkezéseket.

Azonban tény, hogy a jegyzői határozat alapján került sor arra, hogy az állatokat elvitték máshová, és kerültek az állatok a kutyamenhelyre, majd pedig a felpereshez.

A befogásról szóló döntés egyébként helyes, ez nyilván nem jár együtt az elkobzással, a kettő dolgot nem lehet összemosni.”

01/10/2026

Breaking!

Bóna Szabolcs agrárminisztert igazmondáson kapták!

Már harmadszor!

Nem, nem tegnap. Még korábban.

A tegnapi agrárnyilatkozat pedig új országos csúcsot állított be: az áprilisi választások óta még soha egyetlen politikus sem tudott ennyi hazugságot egyetlen posztba belesűríteni.

Bővebben kifejtve, akit érdekel:

A Kúria megsemmisít***e az államnak kedvező, tavaly decemberben meghozott jogerős ítéletet, és új eljárást rendelt el.

A Kúria döntésének legfontosabb megállapításai:

– A kérdéses lovak tulajdonosa az állam. Ugyanazokról a lovakról van szó, akiket kilenc éve mi tartunk és gondozunk.

– Az államnak felelőssége és kötelezettsége van a saját lovaival szemben.

– A Nagy István korábbi agrárminiszter által velünk aláírt együttműködési megállapodás közfeladat-ellátási szerződésnek minősül az államháztartási törvény alapján.

– Az ilyen közfeladat-ellátási szerződések térítéssel járnak akkor is, ha a megállapodásban annak idején nem határoztak meg konkrét összeget.

– A Dharma a megismételt eljárásban bővítheti és módosíthatja a keresetét.

– Az államot több jogcímen is perelhetjük.

Vagyis a Kúria nem azt állapította meg, hogy az államnak nincs fizetési kötelezettsége.

Éppen ellenkezőleg.

Megállapította az állami tulajdont, az állami felelősséget, a megállapodás közfeladat-ellátási jellegét, valamint azt, hogy az ilyen szerződéshez térítés kapcsolódik.

A döntés kihirdetése előtt a tanácselnök egyezségre próbálta rávenni a feleket.

Elmondta: van az ügyben egy olyan probléma és hiányosság, amelyet nem biztos, hogy egy bírósági eljárás teljes egészében pótolni tud. A bírósági út sokáig tart, az állatoknak viszont közben enniük kell.

A Kúria még azt is felajánlotta, hogy amennyiben erre van nyitottság, kész segíteni a megegyezésben.

A mi ügyvédünk, Litresits András azonnal jelezte, hogy nyitottak vagyunk az egyezségre. Kezdeményezte a per szüneteltetését és az egyeztetés megkezdését.

A minisztérium és a kormányhivatal jogi képviselője ezt elutasította. Még arra sem kért időt, hogy egyeztessen a megbízójával. Közölte, hogy a bíróság döntését kérik.

Megkapták. A Kúria megsemmisít***e a nekik kedvező jogerős ítéletet.

A 24.hu így foglalta össze a kialakult helyzetet:

„A lómenhely a Kúria végzésével rendkívül kedvező pozícióba kerül, lényegében csak az a kérdés, hogy mennyit fizet és mikor fizeti ki neki az állam a lótartási költségeit.”

Új eljárás következik. Rendezni kell az alperesi oldalt, szükség esetén módosítani és bővíteni kell a keresetet, majd meg kell állapítani a fizetendő összeget. Ez újabb hosszú időt vehet igénybe.

De ez nem változtat azon, hogy az ügy legfontosabb alapkérdéseiben a Kúria a Dharma álláspontját igazolta:

Az állam a lovak tulajdonosa.

Az államnak felelőssége és kötelezettsége van velük szemben.

Mi közfeladatot látunk el az állam helyett.

Ennek a közfeladatnak az ellátása térítéssel jár.

Ehhez képest mit közölt tegnap este az Agrárminisztérium?

Ezt t***e a címbe:

„A Kúria döntött a Dharma-ügyben: nem állapította meg a minisztérium fizetési kötelezettségét a lovak tartásáért.”

Ez a lehető legszűkebb eljárásjogi értelemben igaz: a Kúria tegnap valóban nem kötelezte a minisztériumot egy konkrét összeg azonnali kifizetésére.

A közlemény egésze azonban azt a benyomást kelti, mintha a Kúria a minisztérium álláspontját igazolta volna, és megállapította volna, hogy az államnak nincs fizetési kötelezettsége.

Csakhogy a Kúria nem ezt mondta. A minisztériumi közleményből kimaradt, hogy:

– a tárcának kedvező jogerős ítéletet megsemmisítették;

– a Kúria szerint az ügy nagyon félrement;

– az eddigi bírósági döntések nem voltak helytállóak;

– a lovak az állam tulajdonában vannak;

– az államnak felelőssége és kötelezettsége van velük szemben;

– a velünk kötött megállapodás közfeladat-ellátási szerződés;

– az ilyen szerződések térítéssel járnak;

– a Kúria felhívta a figyelmünket arra, hogy több jogcímen is perelhetjük az államot;

– a tanácselnök egyezséget javasolt;

– mi készek voltunk az egyeztetésre;

– a minisztériumi oldal ezt elutasította.

A minisztérium egy számára kedvezőtlen kúriai döntés egyetlen eljárásjogi részletét t***e a címbe, miközben elhallgatta a döntés összes olyan érdemi megállapítását, amely a Dharma álláspontját támasztja alá.

A hozzászólások között azzal vádolják a tárcát, hogy mellébeszél, elhárítja a felelősséget, húzza az időt, és manipulatívan mutatja be a Kúria döntését.

Többen azt kérdezik, hogy a lovak addig mit egyenek.

Mások azt, hogy ha valóban fontos a minisztériumnak az állatok jóléte, akkor miért utasította vissza az egyezséget.

A Kúria döntése jogilag rendkívül kedvező helyzetbe hozta a Dharmát.

A minisztérium erre egy olyan közleménnyel reagált, amely szó szerint egy szűk mondatrészében védhető, összhatásában azonban súlyosan félrevezető.

Ezért omlott össze a minisztérium saját kommentmezőjében is az általuk felépíteni próbált történet.

De a Kúria nem a minisztériumot igazolta, hanem megsemmisít***e a minisztériumnak kedvező ítéletet, kimondta az állami tulajdont és felelősséget, elismerte a közfeladat-ellátási szerződés térítéshez kötött jellegét, és megmutatta az utat, amelyen a Dharma érvényesítheti a követelését.

A minisztérium tegnap este megpróbálta másképpen elmesélni mindezt. A saját kommentelői sem hitték el.

Az agrárminisztériumban óriási a baj, sokkal nagyobb, mint kezdetben hittük.

Oszd meg, lájkold, hogy a tárca pánikszobájába is eljusson!

30/09/2026

Újraindult a párthíradó.

https://www.facebook.com/share/p/1GmSicVdnz/?mibextid=wwXIfr

A Kúria döntött a Dharma-ügyben: nem állapította meg a minisztérium fizetési kötelezettségét a lovak tartásáért

Megszületett a Kúria döntése a Dharma Ló Menedék Alapítvány mint felperes, valamint az Agrár- és Élelmiszergazdasági Minisztérium és a Bács-Kiskun Vármegyei Kormányhivatal mint alperesek közötti perben.

A Kúria az első- és a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, mert a Dharma követelése az adott alperesi körben nem volt elbírálható. Ennek egyik következménye, hogy az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztériummal szemben a Dharma által előterjesztett követelés ebben az eljárásban nem érvényesíthető.

Ez azért különösen fontos, mert az elmúlt időszakban a nyilvánosságban többször úgy jelent meg a történet, mintha a minisztérium lenne az a szereplő, amely az állami tulajdonú lovak tartásáért felelős, és amely egyszerűen „nem akar fizetni” vagy „nem akar segíteni”. A Kúria döntése azonban ezt a képet nem támasztja alá.

A jogvita ugyanis nem arról szól, hogy a minisztérium akar-e felelősséget vállalni a lovakért. A Kúria most éppen azt mondta ki, hogy az adott alperesi körben – így a minisztériummal szemben – ez a követelés nem volt elbírálható. A döntés nem azt jelenti, hogy a lovak körüli jogvita lezárult. Az ügy új eljárásban folytatódhat, amelyben a felperesnek a megfelelő alperesi körrel szemben kell érvényesítenie követelését.

Egy dolgot azonban fontos különválasztani: a per során született jelenlegi döntést és az állatok iránti felelősséget, amely nem ugyanaz. A minisztérium továbbra is fontosnak tartja az érintett lovak jólétét. Ahogy eddig is, most is azt vizsgáljuk, hogy a jogi keretek között van-e olyan lehetőségünk, amellyel ténylegesen segíthetünk az állatoknak.

Mert egy jogvita rendezése a bíróság feladata. A lovak jólétének szem előtt tartása viszont minden jóérzésű ember felelőssége a minisztérium rendelkezésére álló lehetőségek között.

30/09/2026

Soha többé nem kell másfél kilométer hosszú posztokban naponta kétszer azt bizonygatnunk, hogy állami tulajdonú lovakat gondozunk kilenc éve ingyen munkával, saját és hitelre felvett pénzből.

Nem, nem az állam ismerte el ezt végre.

Akkora csoda nem történt.

Pedig állítólag már jogállam van - ha hihetünk Bóna Szabolcs agrárminiszternek.

Sajnos még mindig nem az agrárminiszter vallotta be önként, saját magától, hogy hosszú évek óta az állam úgy használ ki egy közfeladatot ellátó alapítványt, hogy közben halálra is szopatja.

Ezt megt***e ma helyette a Kúria.

Ahogy sejteni lehetett, eljárási hibák sokaságára hivatkozva visszadobta az ügyet Krisztus előtt 344-be azzal, hogy

1 a másodfokú ítélet úgy hibás, ahogy van, egészében

2 a Dharma lovai nyilvánvalóan állami tulajdonú lovak, és ezek azok a lovak

3 az állam végig hibázott és felelőssége van a Dharma-ügyben

4 az agrárminisztériumnak kötelezettsége és fizetnivalója van tekint***el a megállapodási szerződésre

5 az új agrárminisztérium új jogászának, Berczi Norbertnek az összes kifizetés megtagadását megmagyarázó kiskapuja jogellenes baromság, kezdve a külterület-belterület összemosásával

Az iratismertetés után a kúria tanácselnöke azzal kezdte, hogy felhívta a felek figyelmét a megegyezés lehetőségére, ami szerinte ebben a méltatlanul hosszúra nyúlt ügyben a nyilvánvaló azonnali jó megoldás lenne.

Mi természetesen versenyt bólogattunk Litresits ügyvéd kollégával a felperesi oldalon: hat éve ezt szeretnénk, semmi mást.

A teremben levők legnagyobb megdöbbenésére az agrárminisztérium jogásza, (már nem az épületben felejtett fideszes Varga, hanem az épületben felejtett első Orbán-kormány államtitkár-helyettes Berczi Norbert) még arra sem volt hajlandó, hogy a felajánlott tárgyalási szünetben megbízójával telefonon egyeztessen.

Kapásból elutasította a megegyezést. Erre volt utasítva.

Ez a rendszerváltásban reménykedőknek egy borzasztóan rossz hír.

Az “új” agrárminiszter tehát még akkor sem hajlandó a neki olcsóbb megegyezést választani, ha erre a Kúria tanácselnöke kéri.

Ezzel lesz szép együtt élni, miniszter úr. Egészen különleges politikusi pálya ez már most így, a sokadik meghatározó megahibával a Varga-hazugság, a lopott festmény és az ajándék-kölcsön lipicai lovak mellé.

Ezután jött az ítélet. Ami a Kúria esetében végzést jelent.

Vissza elsőfokra azzal, hogy állami tulajdon és az állami felelősség megállapítva.

Köszönjük szépen.

Nekünk ez nyilván újabb felesleges körök a négy lefutott maraton után.

Kivéreztetve, pénz nélkül, kerítés nélkül, az aszály miatt élelem nélkül indulhatunk neki ismét a télnek.

De ami igazán fontos, megtörtént.

Az állami tulajdon és felelősség végre meg lett állapítva.

Ráadásul a legjobb helyen. Ez mindent visz.

Ezzel a jövőbeli győzelem már teljesen biztos. Már csak az összeg lehet vitás.

Na az sajnos pont ma megdrágult.

Nem csak a kamatos kamatokat nem fogjuk ezután elengedni, hanem az összes szöget, vasvillát, talicskakereket összeírva, az időközben négyszeresére drágult takarmányt számolva Bóna agrárminiszter gatyáját is lepereljük róla.

Ha megéri egyáltalán az új elsőfokú ítélethozatal napját, mint miniszter.

Az emberek közötti nézeteltérés tisztázásának továbbra is az elsőszámú fóruma a megegyezés.

Csak a sokadik lehet a bíróság.

Nem fordítva. Ezt nem ért***e meg az új agrárminiszter.

Pedig milyen sokan magyaráztuk neki!

Lovak - Állam 2:0

Jöhet a tizedik tél. Ezt is megoldjuk valahogy. Milyen jó, hogy a földügyet is pont megnyertük.

Pénznélküliségben pedig minden évben verhetetlen világ- és európa-bajnokok vagyunk már 2017 óta.

Új ítélet remélhetőleg még nyár előtt valamikor. Akkor már megint nő a fű.

Addig már féllábon is. Ahogy eddig.

28/09/2026

Ki hitte volna, hogy nyolcnál még felállunk.

Sőt. Lovak-Állam: kiütéses győzelem.

Hirtelen és váratlanul véget ért a négy éve tartó nagy honvédő háború a lómenhely legelőiért.

Pécsről megérkezett a neres területszerzést végleg leállító jogerős ítélet:

1 - Megállapítja a kormányhivatal törvénytelen ügykezelését.

2 - Kötelezi a kormányhivatalt, hogy a négy éve jóváhagyott, aztán hamis lakcímes elővásárlással kijátszott, majd a jogtalan elővásárlót kizáró jogerős ítélet ellenére másodszor is hivatalból átvert eredeti vásárlót, a Dharma társalapító Gabit, hagyja jóvá.

A földügyben hozott ítélet jogerős, fellebbezésnek helye nincs.

Ez azt jelenti, hogy végül sikerült megállítani a sokfrontos, törvénytelen, ellehetetlenítő, mocskos, idegtépő, megbénító, kivéreztető, lélekölő, aljas, kapzsi, értékromboló és ostoba területrablási kísérletet.

A neres földmaffiának kampó.

Vége.

Nekik. Nekünk a kezdet.

A legelők most 9 év után végre hivatalosan is alapítványi tulajdonba kerülnek - ezzel a befogadott állataink élettere örökre megmarad - legalábbis amíg mi és a lovaink élünk.

A terület marad tovább állatotthon, és luxus nyaralókból álló neres üdülőpark már egészen biztosan nem lesz itt a helyén.

Ezért küzdöttünk, ezzel keltünk és feküdtünk évek óta minden nap.

Az ítélettel füstbe ment az utolsó kiskapu/b-tervük is, hogy miután minket innen valahogy elűznek, például akkora bajt okoznak, hogy el kelljen vinni a lovainkat, és/vagy anyagilag teljesen kivéreztetnek, ők majd külön újra le tudjanak ülni, és okosba megboltolni a földet.

Ez már biztosan nem fog tudni megtörténni, mert a neres földmaffia ezzel az ítélettel itt és most megsemmisült.

Fellebbezésnek helye nincs.

Ráadásul a bűnszervezetben sorozatos hivatali visszaélést elkövető Don Neszményi Földosztó fő- és mellékispán ellen mostantól már jogerős bírósági ítéletben feltárt bizonyíték is mellékelhető az ellene indított büntetőeljárásban.

Egyre több károsult jelentkezik,
és indulhatnak a perek erre az ítéletre hivatkozva országszerte.

A mienk ugyanis csak egy ügy a rengetegből, Neszményi és hivatala rendszeresen, éveken keresztül csalt el termőföldeket a nem igazodó gazdáktól, és bűntársával, Madarász Zoltán agrárkamarai elnökkel együtt a korrupt földbizottság és a még korruptabb hivatali embereik aktív közreműködésével sorban passzolták át ezeket a telkeket a neres baráti kör tagjainak.

Sokszor jogerős elmarasztaló bírósági ítéletek ellenében is.

Az évek alatt összegyűlt összes bizonyíték egy óriási kupacban régóta várta már ezt az ítéletet.

Ezt a mappát dobta amúgy Bóna miniszter oda a fideszes Vargának, mint a forró krumplit, máig nem értjük miért, aztán a lebukás utáni zavarában hazudott is róla egy nagyot.

Kúria-ítélet a másik életfontosságú ügyünkben, az állami tartozás kifizetéséről holnapután, szerdán lesz.

Jelentősége nem is lesz akkora, mint egyesek hiszik.

Valószínűleg csak annyi derül majd ki, hogy elsőfokra, vagy másodfokra dobják vissza az ügyet, és milyen eljárási hiba miatt.

Talán kimondják azt is, hogy az állam melyik paragrafus alapján hibázott a kóbor lovak befogásánál kilenc évvel ezelőtt.

Ávt 48/A §, vagy egy másik. Mintha nem lenne mindegy. Az állam fogta be a kóbor lovakat, és az állam felejt***e el rendezni a sorsukat. A paragrafus szabadon választható.

Legnagyobb döbbenetünkre az új agrárminiszter is kiskapu-kereső jogászkodásba menekült a korrekt eljárás helyett.

Mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha Bóna Szabolcs nem égetné magát tovább - már csak két napja maradt észhez térni, és korrekt módon, - tehát nem bírósági ítélet által kikényszerítve - önként kifizetni az állam tartozását.

Az lenne a valódi jogállam - és nem az, amire Bóna akkora előszeret***el és gyakran hivatkozik a jogszerű kifizetés megúszása érdekében.

Ha szerda reggelig nem fizet magától, az állami törvénytelen sumákolós időhúzás ugyanúgy ráég, mint elődjére - bárhogyan dönt a Kúria.

Meglátjuk. Mindennél sokkal
fontosabb, hogy az állataink élettere ezután mindörökre biztosított.

Csomó kellemes mellékhatása is van:
Ezután nem épülhet vadászles sem a kapunkkal szemben, nem téphetik le ezután büntetlenül a villanypásztort, nem foglalhatják le a lovaink szénáját, nem felejthetik többé nyitva a kapukat.

Sem ujjlenyomatokat, sem DNS-mintát nem fognak többé levenni. Rabosító fotók sem lesznek többé.

A feljelentésekből hamis vád miatt büntetőügyeket kezdeményezünk.

Következő lépés, miután kiörömködtük magunkat: a megrongált 4 km kerítést körben végig újra kell teljesen telepíteni.

Ugyanilyen fontos: hat hónap téli élelmezést kell valahogy biztosítani, amíg jövő áprilisban a sivatagból megint kinő a fű.

Köszönjük nektek a sok segítséget, támogatást, és leginkább hogy tartottátok bennünk a lelket a legnehezebb napokban is.

Még akkor is, amikor esetleg nem mindig nem mindenkinek tetszett a hangnem.

Pedig az kezdettől változatlanul önazonos: kíméletlenül szókimondó, megalkuvásra nem hajlandó és igazságkereső.

Ezért ahogy eddig sem, ezután sem fog minket érdekelni, hogy mi az éppen hatalmon levő párt neve, mekkora a jelenlegi támogatottsága, és hogy kik éppen most a közkedvenc üdvöskék.

Csak az állataink és a vállalt feladat számít.

Szép napot kívánunk mindenkinek. A hangnem miatt duzzogóknak három szívecske a végére: ❤️❤️❤️