06/04/2026
A virágvasárnaptól húsvét hétfőig terjedő bő egy hét a népszokásokban leggazdagabb időszak volt Tárnokon. Virágvasárnap a templomban barkát szentelnek, amelyet régen beszúrtak a földek egy sarkába, vagy a tetőeresz alá dugták, hogy a villám- és egyéb időjárási csapások elkerüljék a földeket és a lakóházat. Ezen a napon a kislányok feldíszített barkaágakkal járták körbe a rokonokat, ismerősöket, közben tót nyelvű éneket énekeltek és adományt gyűjtöttek.
Nagycsütörtökön a harangok Rómába mennek, ilyenkor a gyerekek kereplőkkel helyettesítik a harangszót. Ugyanők, régen nagyszombaton, ma azonban már húsvét vasárnap, Júdást énekelnek, ezzel adományokat gyűjtve maguknak.
Az ünnepkör húsvét hétfővel zárul, amikor Tárnokon a locsolás mellett sibálnak is, azaz egy vesszőből font, tótul sibáknak nevezett kis korbáccsal verik meg a lányokat, hogy termékenyek és egészségesek legyenek. A lányok köszönetként szalagot kötnek a sibák végére.
Köszönet azoknak, akik a mai napig ápolják a szokásokat! Nagycsütörtöktől több mint húsz gyermek járta az Ófalu utcáit a kereplőkkel, a Tárnoki Hagyományőrző Lovas Hazafiak pedig lovas kocsikkal, népviseletbe öltözve járták körbe a települést, ápolva a locsolás és sibálás szokását.
A képeken az ünnepkör három fontos kelléke: kereplő, Júdás bábu az akasztófán, szalagokkal díszített sibák.
