Torockó Baráti Társaság

01/10/2026

MÉLTÁNYTALAN TÁMADÁS

Soha nem tartottam célomnak, hogy internetes felületeken vagy a nyomtatott sajtóban politikai célzatú írásokra reagáljak, véleményemet nyilvánosan fejtegessem, vagy parttalan vitákba bocsátkozzam. Mindig úgy gondoltam, hogy az embernek a t***eivel, munkájával és a közösségért végzett szolgálatával kell bizonyítania, nem hangos szócsatákkal. Igyekeztem távol maradni az olyan nyilvános vitáktól, amelyek inkább megosztanak, mintsem közelebb hoznak bennünket egymáshoz. Most azonban olyan helyzetbe kerültem, amelyben már nem tehetem meg, hogy szó nélkül maradok. A sorozatos, számomra méltánytalan támadások miatt kénytelen vagyok megszólalni és kiállni mindazért, amit az elmúlt évtizedekben képviseltem és a közösségért t***em.
Tápiógyörgyén a közéletben 2006 óta veszek részt, két évtizede vagyok a Torockó Baráti Társaság elnöke. 2006 és 2019 között az önkormányzat képviselő-testületének előbb külsős, majd egy cikluson át rendes tagja voltam. Több alkalommal kaptam megbízást a Faluújság szerkesztésére. Tagja vagyok a Wünnewill-Flamatt Baráti Társaságnak is. Szabadidőmben a község helytörténetével foglalkozom, kutatásaim eredményeként számos cikkem, valamint önálló és társszerzőségben megjelent kiadványom látott napvilágot.
Az általam vezetett Torockó Baráti Társaság 1997-ben alakult. Az egyesület alapszabályban rögzített célja a határon túli magyarság támogatása, valamint a Torockóval és Nagymegyerrel kialakított testvértelepülési kapcsolatok ápolása. Munkánkat tagjaink önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül végzik. Működésünk anyagi hátterét elsősorban pályázati források, tagdíjak, az SZJA 1%-os felajánlásai és magánszemélyek adományai biztosítják. Az önkormányzattól évről évre egy szerény összeget, 100 000 forint támogatást kérünk, emellett a működésünkhöz szükséges helyiségek használatát vesszük igénybe. Az elmúlt évtizedekben számos kulturális és közösségi programot szerveztünk, elsősorban nemzeti ünnepeinkhez és emléknapjainkhoz, valamint a település helytörténetéhez kapcsolódóan. Tagjainkkal rendszeresen részt veszünk a falu közterületeinek rendben tartásában. Hosszú évek óta gondozzuk a torockói kopjafát övező parkot és a Hősök Ligetének emlékhelyét, emellett emléktáblák elhelyezésével is igyekeztünk gazdagítani településünk arculatát. Tevékenységünket sokan elismerik, amit rendezvényeink és kirándulásaink résztvevőinek száma is jól mutat.
Nem vagyok tagja egyetlen politikai pártnak sem. Közéleti tevékenységemet mindig politikamentesen végeztem, és mindenkor törekedtem arra, hogy szavaimmal vagy írásaimmal senkit ne bántsak meg, illetve ne hozzak kellemetlen helyzetbe. Ha hibáztam, tudtam bocsánatot kérni. Ezt több esetben megt***em. Egyesületi vezetőként ugyanezt az elvet kérem számon tagjainktól, a velünk utazóktól és a munkánkban szimpatizánsként közreműködőktől is. Éppen ezért különösen méltánytalannak érzem, amikor mindezt figyelmen kívül hagyva politikai szándékot vagy pártpolitikai érdeket tulajdonítanak nekem, illetve annak a közösségi munkának, amelyet hosszú évek óta a település és annak közössége érdekében végzek.
A 2024. évi önkormányzati választásokat követően a Facebookon több alkalommal jelentek meg olyan írások, amelyek személyemet, családomat, valamint az általam vezetett Torockó Baráti Társaságot érintették. Az írások Varró István volt polgármester nevéhez, illetve a „Jó reggelt Tápiógyörgye” elnevezésű felülethez köthetők. Az említett bejegyzésekben több olyan állítás is szerepelt, amelyeket valótlanoknak tartok, és amelyek megítélésem szerint alkalmasak arra, hogy sértsék az én, családtagjaim, illetve az általam vezetett egyesület jó hírnevét.
2025 augusztusában e-mailben kértem Varró Istvánt arra, hogy a továbbiakban ne tegyen közzé rólam, a családomról, illetve az általam vezetett egyesület tevékenységéről szóló írásokat. Arra kértem, hogy hagyjon békén, és engedjen tovább dolgozni a faluért. A levelemre nem érkezett válasz. Ezt követően hosszabb ideig nem kerültek nyilvánosságra újabb, személyemet érintő írások, majd közel egy év elteltével ismét megjelentek ilyen tartalmú bejegyzések.
Őszintén szólva nem értem ennek az okát. Én soha nem törekedtem arra, hogy Varró Istvánt a nyilvánosság előtt támadjam vagy személyében bíráljam. Nem t***em közzé róla, családjáról vagy szüleiről sértő vagy lejárató tartalmakat. Éppen ellenkezőleg: több önkormányzati cikluson keresztül igyekeztem segíteni a munkáját. A testvértelepülési kapcsolatok ápolása mellett részt vettem a település kulturális életének szervezésében, és számos, a falu közössége számára fontos program megvalósításában működtem közre. Mindezt mindig az együttműködés szándékával t***em. A munkám természetes részének tekint***em, hogy az önkormányzati vezető véleményét kikérjem, vele egyeztessek, és az általa vezetett település protokolláris rendjét tiszteletben tartsam. Rendszeresen őt kértem fel köszöntők és beszédek megtartására, valamint koszorúzásokon, avatásokon és más közösségi eseményeken való részvételre. Így tartottam helyesnek akkor, és így tartom helyesnek ma is. Éppen ezért a velem szemben tanúsított megnyilvánulást inkorrektnek tartom. Úgy gondolom, hogy mindazok alapján, ahogyan korábban az együttműködéshez és az ő személyéhez viszonyultam, nem ezt a bánásmódot érdemlem. Ugyanez vonatkozik az egyesület azon tagjaira is, akik az elmúlt években önzetlenül és sokat t***ek a falu közösségéért.
A jelenlegi önkormányzattal is a fenti alapokra épülő együttműködésre és kölcsönös tiszteletre törekszem. Ezt a településért végzett közösségi munkám természetes részének és kötelességemnek tekintem. Ugyanez az elv vezeti az egyesület munkáját is. Ezt mások politikai vagy személyes elvárásai nem írhatják felül.
Ezek után nyomatékosan megismétlem korábbi kérésemet – ezúttal a Facebook nyilvánosságán keresztül: kérem, hagyjon békén, és hagyjon dolgozni a településért! Ne írjon rólam, a családomról vagy az általam vezetett egyesületről, és a továbbiakban ne foglalkozzon velünk! Tartsa tiszteletben a kérésemet!
Nem mások bántásával vagy megalázásával szeretnék kitűnni. Nem célom senkit támadni vagy személyes ellentéteket gerjeszteni. Azt azonban nem fogadom el, hogy rólam, a családomról vagy az általam vezetett egyesületről ismételten valótlan, jó hírnevünk sérelmére alkalmas állítások jelenjenek meg. Az ilyen megnyilvánulások ismétlődését már nem tekintem egyszerű véleménykülönbségnek, hanem zaklató jellegű magatartásnak tartom. Álláspontom szerint ennek a továbbiakban sem a közéletben, sem a közösség életében nincs helye. Nem ez visz bennünket előre.

Németh Csaba

25/09/2026

A RÁKÓCZI SZÖVETSÉG MAGYAR ISKOLAVÁLASZTÁSI PROGRAMJÁNAK TÁMOGATÁSA
A Rákóczi Szövetség Magyar Iskolaválasztási Programja 2004 óta működik azzal a céllal, hogy minél több külhoni magyar családot ösztönözzön arra, hogy gyermekét magyar tannyelvű iskolába írassa. A kezdeményezés ezáltal nemcsak a magyar nyelvű oktatás fennmaradását, hanem a határon túli magyar közösségek hosszú távú megmaradását is szolgálja.
A program a Felvidéken indult, majd az ott tapasztalt kedvező eredmények alapján a Rákóczi Szövetség kiterjeszt***e olyan erdélyi, kárpátaljai és délvidéki térségekre is, ahol az asszimilációs folyamatok felgyorsultak. A program keretében az iskolakezdő gyermekek családjai 10 000 forint értékű ösztöndíjban részesülnek, amelyet támogatási szerződés keretében vehetnek át a szülők.
A beiratkozási program mögött az évek során széles körű társadalmi összefogás alakult ki. A kezdeményezést több száz magyarországi önkormányzat, civil szervezet, közéleti személyiség és alapítvány támogatja, hozzájárulva ahhoz, hogy minél több külhoni magyar gyermek magyar nyelvű oktatásban kezdhesse meg tanulmányait.
A Torockó Baráti Társaság hosszú évek óta támogatja a programot. 2026-ban 18 gyermek ösztöndíjának átvállalásával járult hozzá a kezdeményezés sikeréhez. Az egyesület küldöttsége 2026. szeptember 22-én Nagymegyer, Csilizradvány, Alistál, Nyárad és Ekecs iskoláiban vett részt az ösztöndíjátadó ünnepségeken.
Ezúton is köszönjük tagjainknak nagylelkű felajánlásaikat, amelyekkel hozzájárultak a felvidéki magyar tannyelvű oktatás fennmaradásához, és ezáltal a felvidéki magyar közösség jövőjének támogatásához.
Németh Csaba

21/09/2026

TÁPIÓGYÖRGYE-NAGYMEGYER 20 ÉVE BARÁTSÁGBAN
Két évtizednyi közös emlék, találkozás és barátság előtt tisztelegtek Tápiógyörgyén 2026. szeptember 19-én, amikor Tápiógyörgye és Nagymegyer testvértelepülési kapcsolatának 20. évfordulóját ünnepelték.
Az ünnepség a községháza homlokzatán elhelyezett emléktábla felavatásával kezdődött. A megemlékezésen Csémi Andrea, a Csemadok Nagymegyeri Szervezetének szavalóművésze mondott verset. Az ünnepi műsort a Vásárúti Dalárda éneke t***e még színesebbé, majd Hlavacska Lázár, a Jászság Népi Együttes tagja magyarvistai legényest adott elő.
Az emléktábla Árpád fejedelem reliefjét foglalja magában, és közös történelmi örökségünkre, valamint a két település összetartozására emlékeztet. A táblán olvasható felirat méltó módon foglalja össze az emlék jelentőségét: „Árpád fejedelem 850 körül – 907. A honfoglaló magyarság vezetője. A fejedelmi törzs megtelepedésének emlékét őrzi a község határneveiben fennmaradt Megyer helységnév, amelyet 1275-ben említenek először írott források. E tábla 2026-ban készült Tápiógyörgye és Nagymegyer testvértelepülési kapcsolatának 20. évfordulója alkalmából, a közös múlt és összetartozás jegyében.”
A relief elkészítésének gondolata Mikóczy Dénes nagymegyeri festőművész kezdeményezésére született meg. Köszönjük neki, hogy felvet***e és útjára indította ezt a nemes kezdeményezést, valamint Németh Endre felvidéki szobrászművésznek, aki elkészít***e a domborművet. Az emléktábla feliratának elkészítése Zemniczky Béla nagykátai kőfaragó mester gondos munkáját dicséri.
Az alkotást Tápiógyörgye község részéről Fehér Henrietta, Nagymegyer város részéről pedig Soóky Marián polgármesterek leplezték le. A rendezvény ünnepélyességét tovább emelte, hogy a Torockó Baráti Társaság nevében az egyesület tagja, a regnáló jászkapitány, Baranyi István és felesége, Baranyi-Nagy Bernadett jászkapitányné helyezte el az emlékezés koszorúját. A koszorúzás során a díszőrséget a nagymegyeri 23. számú Arany János Cserkészcsapat tagjai biztosították. Az avatást követően a jelenlévők a Tápiógyörgyei Ifjúsági Fúvószenekar kíséretével közösen énekelték el a Himnuszt.
Programunk a Művelődési Ház nagytermében folytatódott. A műsort a tápiógyörgyei Vadvirág Nyugdíjas Klub tagjainak palotása nyitotta meg.
Köszöntőt mondott Fehér Henrietta és Soóky Marián polgármester. A Csemadok Nagymegyeri Szervezetének képviseletében, Bittera Zsuzsanna elnök asszony nevében lánya, Vörös Zsuzsanna köszöntötte a jelenlévőket. A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség részéről Csémi Szilárd szervezeti alelnök szólt a közönséghez. Varga László, a Csemadok egykori elnöke és Nagymegyer város krónikása emlékező gondolatait Soóky Marián olvasta fel.
A rendezvényen fellépett a Vásárúti Dalárda, valamint a nagymegyeri Igricek Népdalkör. Czira Sára, Tápió-menti népdalénekes előadását követően párjával, Hlavacska Lázárral tyukodi verbunkot, csárdást és frisset adtak elő.
A műsort az elmúlt húsz év közös programjait és a barátság legszebb pillanatait felidéző kisfilmek zárták. A jubileumi ünnepség méltó zárásaként Katona Katalin, nagymegyeri népdalénekes és Czira Sára vezetésével a jelenlévők közösen énekelték el a Magyarok Világhimnuszát.
A rendezvény megvalósításának anyagi forrását a Torockó Baráti Társaság és a Csemadok Nagymegyeri Szervezete által a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-hez benyújtott és elnyert pályázat biztosította.
A szervező egyesület nevében ezúton is szeretnénk köszönetünket kifejezni mindazoknak, akik jelenlétükkel megtisztelték rendezvényünket, és velünk együtt osztoztak e jeles alkalom örömeiben. Külön hálával tartozunk mindazoknak, akik a szervezésben és a rendezvény lebonyolításában önzetlenül, önkéntes munkájukkal segít***ek. Hálás köszönetünket fejezzük ki mindazoknak is, akik az elmúlt húsz év során munkájukkal, odaadásukkal és elkötelezettségükkel tevékenyen hozzájárultak a két település közötti kapcsolat ápolásához és gazdagításához.
Németh Csaba

16/09/2026

24/08/2026

SZENT ISTVÁN NAP NAGYMEGYERBEN
2026. augusztus 21–23. között a Torockó Baráti Társaság küldöttsége Tápiógyörgye csallóközi testvértelepülésén, Nagymegyeren járt, ahol részt vett a Szent István-napi ünnepségen. Koszorúnkat Tápiógyörgye Község Önkormányzatának delegáltjaival együtt helyeztük el államalapító királyunk szobránál. Egyesületünk főzőcsapata idén is megmérett***e magát a Fakanálforgató főzőversenyen, ahol ezúttal különdíjban részesült. Köszönjük vendéglátóinknak a szívélyes meghívást, a szeret***eljes fogadtatást és a felejthetetlen együttlétet!
Németh Csaba

07/08/2026

ERDÉLYI KIRÁNDULÁS
A Torockó Baráti Társaság 2026. július 31. és augusztus 3. között négynapos, 50 fős autóbuszos kirándulást szervezett Erdélybe. A résztvevők a teljes program ideje alatt Tápiógyörgye testvértelepülésén, Torockón voltak elszállásolva, amely kiváló kiindulópontot biztosított a térség történelmi, természeti és kulturális értékeinek felfedezéséhez.
A kirándulás első napján a csoportot Torockószentgyörgyön Deák-Székely Szilárd Levente polgármester fogadta. A vendégek megtekintették a nemrég felújított Toroczkay–Rudnyánszky-kúriát, ahol a polgármester ismert***e az épület történetét és építészeti jelentőségét. Ezt követően Torockón felkeresték a Dévai Szent Ferenc Alapítvány fenntartásában működő Kis Szent Teréz Gyermekotthont, amelynek lakóit élelmiszer- és pénzadománnyal támogatták. A napot helytörténeti séta zárta, amely során megismerkedtek Torockó egyedülálló népi építészetével, történelmi és irodalmi emlékeivel.
A második napon a társaság Nagyszebenbe, az egykori erdélyi szász fővárosba látogatott. A város történelmi belvárosának és legfontosabb nevezetességeinek bemutatását Balázs Enikő nyugalmazott magyar szakos tanárnő, helyi honismereti vezető tartotta.
A kirándulás harmadik napján a résztvevők az Erdélyi-szigethegység két egykori bányavárosát, Abrudbányát és Verespatakot keresték fel. Abrudbányán régi barátaik, Ladányi Sándor református lelkipásztor és felesége, valamint Kopenetz Lóránd, az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület vezetője fogadta a csoportot. A város történetét bemutató előadást követően a kirándulók pénzbeli adománnyal támogatták az ott élő magyar közösséget. Ezt követően mindkét településen felkeresték a történelmi múlt kiemelkedő épített emlékeit és a helyi kulturális örökség meghatározó helyszíneit.
A kirándulás negyedik napján Kolozsvár nevezetességeivel ismerkedtek meg a résztvevők. A városnéző séta során felkeresték Hunyadi Mátyás lovasszobrát és szülőházát, valamint megtekintették a középkori városfalak fennmaradt szakaszait. Programjuk részeként ellátogattak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem főépületeihez is, ahol betekintést nyertek az erdélyi magyar felsőoktatás két meghatározó intézményének szerepébe és történetébe.
Németh Csaba

30/06/2026

2026. június 27-én, az Abrudbányai Magyar Közösség Napján egyesületünk tagjaival immár ötödik alkalommal sütöttünk palacsintát erdélyi barátainknak. Öröm volt ismét együtt készülni és hozzájárulni az ünnepi program sikeréhez. Ezúton is köszönjük minden segítőnek az önzetlen közreműködést!
Németh Csaba

07/06/2026

TÁPIÓGYÖRGYE ÉS NAGYMEGYER – 20 ÉVE BARÁTSÁGBAN
2026. június 6-án a trianoni békeszerződés aláírásának 106. évfordulója és a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából rendeztek ünnepséget Nagymegyeren. Az idei megemlékezés jelentőségét tovább emelte, hogy Tápiógyörgye és Nagymegyer testvértelepülési és baráti kapcsolatának 20. évfordulóját is ünnepelhettük. Az eseményre a Torockó Baráti Társaság egy 50 személyes autóbuszt indított, amelyre a tagság mellett az érdeklődő lakosok is jelentkezhettek. A rendezvényen Tápiógyörgye Község Önkormányzatának küldöttsége, valamint a Vadvirág Nyugdíjas Klub énekkara is részt vett. A program megvalósítását a Torockó Baráti Társaság és a Csemadok Nagymegyeri Szervezete által a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-hez benyújtott és sikeresen elnyert pályázat támogatta, amely biztosította az utazás és a rendezvény költségeinek finanszírozását.
A megemlékezés méltóságteljes keretek között zajlott. A programok között szerepelt a tájház udvarán hagyományőrző csoportok közreműködésével bemutatott kulturális műsor, a református templomban tartott istentisztelet, valamint a trianoni emlékkőnél rendezett ünnepi megemlékezés és gyertyagyújtás.
A két település kapcsolatának gyökerei több mint nyolc évtizedre nyúlnak vissza. Elődeink már 1938–1939-ben kísérletet t***ek arra, hogy felvegyék egymással a kapcsolatot, és szoros barátságot alakítsanak ki a két közösség között. Az első bécsi döntés következtében 1938 novemberében a Csallóköz teljes területe, benne Nagymegyerrel, ismét Magyarországhoz került. Az ekkor kibontakozó „Magyar a Magyarért” mozgalom arra ösztönözte a városok és községek vezetőit, hogy válasszanak maguknak egy visszatért települést, amellyel testvéri kapcsolatot alakíthatnak ki.
Tápiógyörgye lakói ekkor tudatos döntéssel Nagymegyert választották. A döntés hátterében nem csupán a nemzeti összetartozás gondolata állt. Turák István főjegyző javaslatára azért esett a választás Nagymegyerre, mert Tápiógyörgye határában évszázadok óta létezett egy Nagymegyer nevű dűlő, amely egy középkori templomos falura emlékeztetett. A „Megyer” név mindkét település esetében a honfoglaló fejedelmi törzs letelepedésének emlékét őrizte, így a két közösséget nemcsak a jelen szándéka, hanem közös történelmi gyökerei is összekapcsolták.
A két település lakói már 1938 novemberében és decemberében felvették egymással a kapcsolatot. A tápiógyörgyei lakosok adományokat – pénzt, tüzelőanyagot és más segítséget – gyűjtöttek a csallóközi település támogatására. Tápiógyörgye küldöttsége 1939. június 6-án látogatott el első alkalommal Nagymegyerbe. A delegációt Miskolczi András községi bíró, Faragó Béla leventeparancsnok és Turi-Kovács Sándor csendőrparancsnok vezette, velük együtt pedig tizenkét leventekorú fiatal is érkezett a településről. A látogatás ünnepélyes és emelkedett pillanata volt, amikor a tápiógyörgyeiek egy díszes leventezászlót adományoztak a nagymegyeri ifjúságnak.
Az újabb világháborús vereség, valamint az azt követő politikai rendszer nem t***e lehetővé a két település közötti kapcsolat fenntartását, így az hosszú időre megszakadt. Csak 67 év elteltével, 2006. április 1-jén került sor arra, hogy Tápiógyörgye ismét hivatalos küldöttséget indítson Nagymegyerre, az egykori történelmi kapcsolatok felélesztésének szándékával. A tápiógyörgyei Torockó Baráti Társaság tagjait a Csemadok Nagymegyeri Szervezetének vezetősége fogadta. A kölcsönös bemutatkozás és a történelmi emlékek felidézését követően, a felek abban állapodtak meg, hogy a több évtizedes megszakítás ellenére érdemes és szükséges újraépíteni a két közösség közötti kapcsolatot.
A látogatás viszonzására 2006. július 15-én került sor Tápiógyörgyén. A település bemutatását követően egy rendkívüli, megismételhetetlen találkozásnak lehettek tanúi a jelenlévők. A nagymegyeri küldöttséget az egykori Levente Egyesület azon tagjai fogadták, akik 1939-ben elsőként t***ek látogatást Nagymegyerben. Az egykori tizenöt fős küldöttségből ekkorra már csupán hárman éltek: Balázs Mihály, Dömők Sándor és Miskolczi László. A 87 éves egykori leventék meghatottan és tiszta emlékezettel idézték fel a több mint hat évtizeddel korábbi találkozás felejthetetlen pillanatait, mintegy hidat képezve a múlt és a jelen között.
Az első találkozás óta eltelt húsz év a közös munka eredményeként tartalmasan és gazdagon telt. A Torockó Baráti Társaság és a Csemadok Nagymegyeri Szervezete mellett a kapcsolat ápolásába időről időre sikerült bevonni az alapiskolákat, nyugdíjas szervezeteket, egyházakat, cserkészeket, sportegyesületeket és az önkéntes tűzoltókat is. Az önkormányzatok közötti együttműködés fontos mérföldköve volt, hogy 2015-ben sor került a hivatalos testvértelepülési szerződés aláírására, amely intézményes keretet adott a két közösség hosszú távú kapcsolatának.
A kapcsolat legnagyobb értéke, hogy az egymást követő találkozások mindig a közösségek minél szélesebb körének bevonását szolgálták. A cél az volt, hogy a két település lakói közül minél többen átélhessék a barátság ápolásának élményét, és részesei lehessenek annak. Így a kapcsolat folyamatosan élővé, tartalmassá és valóban közösségformáló erejűvé válhatott. Törekvésünk továbbra is az, hogy ezt a hagyományt megőrizzük, tovább erősítsük, és a jövő nemzedékei számára is átadjuk, mint példaértékű közösségi és baráti kapcsolatot. Jelenlétünkkel és együttműködésünkkel hozzájárulni kívánunk a határon túl élő magyar közösségek identitásának, nyelvének és kulturális örökségének megőrzéséhez, valamint a nemzeti összetartozás tudatának erősítéséhez.
Németh Csaba