25/08/2026
Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Az elmúlt napokban több olyan állítás jelent meg, amely szerint én (Németh Zsolt) nem engedem rajthoz állni Szabados Ármint az egyesületünk által rendezett Németh Pál Emlékversenyen. Szeretném világossá tenni: nem személyes konfliktusról van szó, hanem a magyar kalapácsvetés 2027. évi világbajnoki kvalifikációs érdekeiről.
Mindig is az volt a célunk, hogy édesapám, Németh Pál által képviselt szakmai igényesség, a magyar dobóatlétika iránti elkötelezettség és a következő generációk támogatása jelen legyen ezen a versenyen. Az elmúlt években a kvalifikációs rendszer megváltozásával a Németh Pál Emlékverseny jelentősége tovább nőtt. A helyezési pontoknak köszönhetően egy ilyen, magas kategóriájú verseny érdemben segítheti a magyar dobóatléták világversenyre történő kvalifikációját. A legutóbbi olimpiára például három magyar kalapácsvető kvalifikációjához is jelentősen hozzájárult.
Egy World Athletics Continental Tour ezüst-kategóriájú verseny megrendezésének azonban szigorú feltételei vannak, többek között a külföldi indulók számára vonatkozóan is. Nekünk rendezőként az a felelősségünk, hogy úgy állítsuk össze a mezőnyt, hogy a verseny a lehető legtöbb magyar kalapácsvető kvalifikációját segítse. Éppen ezért az elmúlt években tudatosan nem indítottunk olyan magyar atlétákat, akiknek a következő világversenyre való kijutása, szintteljesítéssel, gyakorlatilag biztosnak volt tekinthető. Például ezért nem állt ezen a versenyen egyetlen alkalommal sem dobókörbe Halász Bence. Nem azért, mert bárkit ki akartunk zárni, hanem azért, hogy mások számára megmaradjon a lehetőség. Vannak ugyanis olyan fiatal magyar kalapácsvetők, akiknél óriási jelentősége van annak, hogy kijussanak egy Európa- vagy világbajnokságra. Lehet, hogy ma még nem döntőesélyesek, de ezek a világversenyek fontos lépcsőfokok lehetnek számukra. Ha ma megadjuk nekik ezt a lehetőséget, néhány év múlva talán már éppen nekik szurkolhatunk a döntőben. Ahogy az eddigiekben, úgy most is versenyezhetnek azok a veszprémi kalapácsvetők, akiknek jelenleg nincs esélyük szintteljesítésre, csak a World Ranking-ról tudnak kijutni a világversenyekre. Ezért számunkra nem az a kérdés, hogy egy atlétának legyen-e lehetősége pontot szerezni, hanem az, hogy hogyan tudjuk a rendelkezésünkre álló lehetőségekből a legtöbbet kihozni a Magyar Atlétika számára. Egyetlen kalapácsvető Ultimate Championships kvalifikációja helyett akár további három magyar kalapácsvető világbajnoki kvalifikációjáról beszélhetünk. Én hiszek abban, hogy bármelyikükből lehet olyan versenyző, akinek később a világversenyeken – akár a döntőkben – szurkolhatunk.
Szabados Ármin eredményei, szakmai stábja és menedzsere munkája önmagukért beszélnek. Idén 14 versenyéből 8 volt külföldön, és 7 legalább ezüst-kategóriás versenynek számított. Vagyis Árminnak volt és most is van még lehetősége kvalifikációs pontokat gyűjteni. Ennek érdekében én magam is kutakodtam a versenynaptárban, majd egyeztettem menedzserével – aki korábban egyébként az én menedzserem is volt –, és javasoltam egy másik, olaszországi ezüst-kategóriás versenylehetőséget, amely korábban nem szerepelt a nemzetközi versenynaptárban. Ezzel azt szerettem volna elérni, hogy Árminnak is megmaradjon a pontszerzési lehetősége, miközben a többi magyar kalapácsvető számára is a lehető legtöbb esélyt tudjuk biztosítani a jövő évi világbajnoki kvalifikációra. Magánbeszélgetésben még az is elhangzott, hogy ha Ármin indulása érdekében Halász Bencének vissza kellett volna lépni az olasz versenytől, akkor ezt is megtettük volna, de szerencsére erre nem került sor.
A rövid távú egyéni siker helyett én és munkatársaim is a versenyszám hosszú távú fejlődésében gondolkodunk. Abban, hogy néhány év múlva ne csak egy-két magyar kalapácsvetőért szoríthassunk, hanem olyan erős mezőnyünk legyen, amelyben több atléta is képes lehet a világversenyek döntőjébe kerülni – ahogy ez a legutóbbi világbajnokságon is történt. (lásd a mellékelt fotót)
Az elmúlt években nem volt más olyan magyarországi verseny, amelynek a rendezését ilyen mértékben a magyar (dobó) atléták kvalifikációs érdekei határozták volna meg. A Németh Pál Emlékverseny ebből a szempontból is különleges. Ezt a versenyt a Dobó SE szervezi, idei évben teljes egészében finanszírozza is, és szeretnénk, ha továbbra is elsősorban a magyar atléták érdekeit szolgálná. Ugyanakkor azt is gondoljuk, hogy hosszú távon nem az a jó megoldás, ha egy ilyen lehetőség/felelősség egyetlen egyesülethez vagy egyetlen versenyszámhoz kötődjön. Jó lenne, ha a Magyar Atlétikai Szövetség minden olyan versenyszámban tudna hasonló kvalifikációs lehetőségeket teremteni, ahol erre szükség van. Ez alapvetően nem egyesületi, hanem szövetségi feladat. Az elmúlt két évben azonban még azt sem sikerült elérnünk, hogy a szövetség elnökségében egyáltalán érdemi vita induljon ilyen versenyek előkészítéséről és megvalósításáról.
A Dobó SE közben három sportoló kölcsönadásával is segíti a Szombathelyi Haladás Vasutas Sportegyesületet abban, hogy Ármin hiányában, - hiszen ekkor versenyez majd Bresciában – az Atlétikai Csapatbajnokságon minél sikeresebben szerepelhessen. Ezt is azért tesszük, mert számunkra a Magyar Atlétika érdeke fontosabb az egyesületi határoknál. Talán ez az egész történet legfontosabb része. Nem valaki ellen vagy valaki mellett vagyunk, hanem a magyar kalapácsvetés mellett vagyunk. A Magyar Atlétika mellett vagyunk. Édesapám egész életében azért dolgozott, hogy a magyar dobóatlétika fejlődjön, hogy mindig legyenek versenyzőink, akikre büszkék lehessünk, és hogy a következő generációk számára is megteremtsük a fejlődés lehetőségét. Amikor a Németh Pál Emlékversenyt rendezzük, ezt az örökséget próbáljuk továbbvinni. Azt szeretnénk, hogy a jövőben egyszerre szurkolhassunk majd Bence és Ármin mellett a következő generáció magyar kalapácsvetőinek is!
