24/08/2026
"Az akadálymentesség az egészségügyben sem csak rámpát jelent.
Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés akadálymentessége többet jelent a fizikai környezet hozzáférhetőségénél. Fontos lehet a megfelelő kommunikáció, a szükséges idő biztosítása, az egyéni szükségletek ismerete, a kísérő vagy gondozó tapasztalatának figyelembevétele, illetve az is, hogy egy szokatlan reakciót ne automatikusan együttműködési problémaként értelmezzünk."
Beteszem majd a cikket, amiből hoztam ezt a gondolatot.
Szerintem nagyon fontos dologról szól.
Nem csak amiatt, amit úgy említ, hogy "elkerülhető halál", hanem pl.mint esetünkben is, a szülői kompetencia érzése miatt is többek között.
Amikor épp legutóbb hőemelkedéssel vittem Gergőt az orvoshoz (szorongva persze, minden alkalommal, az előzetes tapasztalatok hatására úgy általában is, sokféle egészségügyi háttér, fogadtatás), hát ugye elhangzott hogy az éppen csak 37 C-fok, az semmi, mind az asszisztens szájából, mind az orvoséból. Tudom, hogy semmi. Elvileg semmi. De amikor halmozottan sérült gyermeked van, akkor túl sok információ nem áll rendelkezésedre, és mivel egy nap kihagyás után másodszor is volt neki, és hozzávettem, hogy tulajdonképpen már két hete szörtyög, ami ütögetésre köhögésre készteti Gergőt, és a reggeli kaját néha kihányja (de egyébként ezeket is már a hőemelkedés fényében próbáltam értelmezni, mert egyébként egy ilyen gyermeknél ezek a mindennapi alapok, megszoktuk), szóval akkor úgy gondoltam, hogy ez a 37 C -fok lehet, hogy akar valami fontosat jelezni. Vírusnak ítélte a doktornő, mert a torkán látott piros pöttyöket.
Aztán másnap reggel folyt a füle, így a fül -orr-gégén kötöttünk ki, és végül antibiotikum kellett, mert bakteriális fertőzés volt.
Szóval nagyon is igaz, amit a cikk ír, hogy ezek a gyermekek/felnőttek nem biztos, hogy ki tudják fejezni a problémájukat, fájdalmukat. És akkor ezt bizony nekünk kell helyettük megtenni. Még akkor is, ha szorongva megyek az orvoshoz, hogy vajon elküld, mondván túllihegem anyuka vagyok (ami egyébként is amúgy is érthető szerintem, hiszen túl vagyunk már az újraélesztéstől kezdve pár dolgon), vagy tudatában van, hogy okom lehet rá, és nem kell a saját anyai kompetenciámban elbizonytalanodni. Sőt figyelembe veszi.
Van amúgy ilyen is ám, a Bethesda neurológián alap, amit a szülő mond. Sőt, arra építik fel a terápiát. Mert pontosan tudják, hogy mi vagyunk vele élete minden pillanatában, és mi ismerjük a teste, lelke minden rezdülését, változását, jelzését.
És az a gondolat is mélyre megy nálam, hogy : egy szokatlan reakciót ne automatikusan együttműködési problémaként értelmezzünk. Gyanús, hogy sok ilyen van. És lehet, hogy nem fizikai betegség tünete, sőt az is lehet, hogy még csak nem is pszichés probléma, de az együttműködési problémán túl mutat.
