05/08/2024
A Szoptatás Világhetének 5. napja van. Az idén Nem posztoltam annyit, mint terveztem a hétre. Főleg azért, mert nem igazán érzem úgy, hogy az emberek szeretnék a Szoptatás Világhetét. Frusztráció érezhető a szoptatást támogatók részéről, mert úgy tűnik, nemigazán változnak a dolgok, ugyanazok a régi problémák kerülnek elő évről évre, akik pedig tehetnének arról, hogy változzon a helyzet, nem mozdulnak.
Sok anya számára nehéz és fájdalmas ez a hét, amikor sokan olyanról posztolnak, olyasmit ünnepelnek, amit kétségbeesetten szerettek volna maguknak és babájuknak, de nem érték el azt, hamarabb abbamaradt náluk a szoptatás, mielőtt készen álltak volna erre.
Nem fogom azt mondani, hogy ezeknek az anyáknak az érzései nem érvényesek, nem számítanak. Nem fair, hogy mi, mint a társadalom tagjai tájékoztatjuk az anyákat a szoptatás minden előnyéről, majd nem tudunk megfelelő segítséget és támogatást nyújtani nekik a szoptatási céljaik eléréséhez. Magyarországon az első 4 hónapban mintegy 30 %-kal csökken a kizárólagosan szoptatott gyermekek száma, a csecsemők harmada kap már tápszert valamilyen arányban. 6 hónapos korban a csecsemők 2/3-a kap már tápszert is.
A Szoptatás Világhete valójában nem arról szól, hogy mindenkinek azt mondjuk szoptasson, azt erőltetjük, hogy a szoptatás csodálatos, könnyű és mindig gyönyörű élmény, hanem arról szól, hogy kitartóan ragaszkodunk ahhoz, hogy történjen változás, a kormányok fektessenek be többet finanszírozzák nagyobb mértékben a szoptatást támogató szakembereket, szolgáltatásokat, hogy mindenki számára egyformán elérhető legyen, hogy a következő generációnak könnyebb legyen.
Az IBCLC-k nem azért vannak, hogy mindenáron nyomják a szoptatást. Támogatunk benneteket szoptató, vagy szoptatni vágyó anyák azzal, hogy segítünk megtalálni az utat, ahhoz, amit csinálni szeretnétek, hogy elérjétek szoptatási céljaitokat. Ha folytatni szeretnétek abban, ha abba kell hagynotok, akkor abban támogatunk.
A ti élményetek is számít. Beszélni szeretnél róla, én itt vagyok.
