14/06/2026
Bodza, a vakvezető kutya blogja 88. rész 🐾
Kedves Követőim!
El sem hiszitek, hogy a héten hol voltam! **IGEN!!!!** 🎉 Érzékenyítettem az egyik oviban. Végre, 2,5 hónap után zöld jelzést kaptam.
No mondjuk a vidámságomon az egy kicsit csorbít, hogy azért nincs teljesen rendben a lábam. Azt mondta az orvos a röntgent követően, hogy: „Lehetne szebb is.”** 🩻
A drágalátós gazdám, aki amint azt már tudjátok, túlaggódik mindig mindent, azóta is ezen eszi magát, hogy akkor ez mit jelenthet, s vajh nem túl korai-e ez még nekem!
Az orvos azt mondta, hogy szedjek Ca tablettát, s mehetek már dolgozni, de az én sárkányom okosabb akar lenni a szakembernél is. Valami olyasmi a lényeg, hogy az inplantátumom még nem ágyazódott be rendesen a csontszövetbe, de már mehetek.
Csomó felkérésem van, de a gazdim itt óvatoskodik nekem.
– „Hjaj Bodzika, ne terheljük túl a lábad!”
– „Jaj Bodzika, hazafelé már lassabban jöttél, vajon miért? Fáj a lábad?” 😅
Ilyenekkel zaklat folyton.
Abba bele sem gondol, hogy ennyi idő után ismét munkába állni az biza azzal jár, hogy hamarabb elfárad a szegény eb.
No azért persze siettetett, amikor flexire rakott, hogy ne szaglásszak már túl sokáig, mert itt hagy bennünket a busz. 🚌
Nem is gondol bele, hogy mi lenne, ha ő nem mehetne ki 2,5 hónapig. Szerintem ő is akarna nézelődni, beszélgetni emberekkel, én meg csupán a leveleket akartam elolvasni, amiket a négy lábú társaim írkáltak a fűben. 🌿🐶
No azért azt is megtapasztaltam, hogy 2,5 hónap óta nem változott semmi sem. Ugyanúgy megkérdezték, hogy:
„S a kiskutya tudja, hogy melyik buszra kell felszállniuk?”🤭
Na igen… természetesen.
Ha rajtam múlna, valami jó erdős részre mennék, hogy ott napestig szaglászhassak kedvemre. 🌳
No és van még itt valami.
Ma, amikor olvassátok ezen sorokat, én Gusztávot tanítom éppen. Hárman veszünk részt ugyanis egy rendezvényen. Nem árt látnom azt sem, hogy hogyan tud boldogulni. Azt gondolom, hogy elkél a segítségem.
Látva azt, hogy idehaza mekkora gézengúz… hmmm… nem árt az „anyai” szigor. 😄 No persze ő nem a kölyköm, mielőtt valaki félreértené, csak úgy átvitt értelemben írtam.
A héten is miket csinált! Te jó ég!
A gazdink nem győzött pakolni utána, mert széthordta a fél házat mindenfelé. A szomszzédból meg lenyúlta a tápmérő edénykéjüket. 🥣😂
Engem meg megállás nélkül frocliz. Állandóan a fülem húzza, meg felugrál a hátamra.
Az mondjuk nagyon tetszik nekem, amikor hajnali háromkor a gazdinkat úgy ébreszti, hogy odamegy, s addig bökdösi, amíg fel nem kel. 🌙🤣
Egyik nap meg kikészítette a hülye gazdánk a cipőjét, amit szándékozott felvenni, aztán Gusztáv persze megragadva az adott pillanatot le is nyúlta iziben. 👟
A vége a történetnek persze az lett, hogy:
„Bodza segíts már! Hol van!”
Na ekkor nem volt fontos, hogy fáj-e a lábam vagy sem, kellett az azonnali segítség, hisz természetesen rohannia kellett a buszhoz. 😏
Nos hát ilyen történésekről tudok beszámolni nektek.
Elköszönök most.
Legyen szép hetetek! ☀️
Szeretettel:
Bodzalina kisasszony 🐾
