08/07/2026
Egy személyes gondolat Szabadifürdőről
Kele Sándor vagyok, a Sanyi Sarok tulajdonosa. Több mint 65 éve élek Szabadifürdőn.
Itt nőttem fel. Itt éltem meg gyermekkorom legszebb nyarait, és ma is ugyanazzal a szeretettel sétálok végig a Balaton partján.
Lokálpatriótának tartom magam. Szeretem ezt a városrészt, és úgy érzem, hosszú évek óta nem kapja meg azt a figyelmet, amelyet megérdemelne.
Szabadifürdő különleges hely. Itt található a Balaton egyik legnagyobb szabad partszakasza, ahol bárki szabadon fürödhet. Ez olyan érték, amelyre méltán lehetünk büszkék.
Mégis, amikor végigsétálok a parton, gyakran az az érzésem, hogy itt megállt az idő.
Nem azért, mert a természet változatlan. Az a legnagyobb kincsünk. Hanem azért, mert sok minden más alig változott.
Kevés az új pad, hiányos a közvilágítás, nincs ivókút, nincs zuhanyzó, a nyilvános illemhelyek állapota és nyitvatartása pedig messze elmarad attól, amit ma egy balatoni üdülőterületen természetesnek tartanánk. És ami különösen fájó, hogy ezen a hosszú partszakaszon egyetlen játszótér sincs, ahol a kisgyermekes családok megpihenhetnének.
Nem luxust hiányolunk. Csak azt, ami ma már szinte minden jelentősebb balatoni üdülőterületen természetes.
Szabadifürdő ma már nem csak nyáron él. Tavasszal kerékpárosok érkeznek, ősszel sétálók, nyáron családok és egyre több külföldi vendég. Ez a városrész jelentős idegenforgalmi bevételt termel Siófoknak. Ha így van, természetesnek tartom, hogy ebből Szabadifürdő is többet kapjon vissza.
Sokan azt mondják, hogy Szabadifürdő csak szabad part, nem strand. Lehet. De a vendéget ez nem érdekli. Ő csak azt látja, hogy milyen környezet fogadja. Éppen ezért érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a jelenlegi minősítés valóban Szabadifürdő érdekeit szolgálja-e. Nem fizetős strandot szeretnék. Hanem azt, hogy ez a partszakasz is több lehetőséget kapjon a fejlődésre.
Az elmúlt ötven évben több városvezetés dolgozott Siófokért. Nem szeretnék senkit hibáztatni. De azt sem lehet mondani, hogy Szabadifürdő megkapta volna azt a figyelmet, amelyet megérdemelt.
Egy várost sokszor már az első utca bemutatja. Elég a Csúszda utcára gondolni, amely Siófok egyik legszélesebb Balatonhoz vezető utcája. Ez fogadja a vendéget. Az első benyomás pedig sokszor mindennél fontosabb.
A kutyák jelenléte a parton szintén sokakat megoszt. Nem a kutyák ellen beszélek. Csak szeretném, ha olyan szabályozás születne, amely a kutyásoknak és a kisgyermekes családoknak is megfelelő.
Szabadifürdőnek nincs szüksége több betonra. Nincs szüksége óriási beruházásokra. Arra van szüksége, hogy végre értékként tekintsünk rá. Mert aki ide érkezik, azt nem érdekli, hogy strandnak vagy szabad partnak nevezik ezt a helyet. Ő csak azt látja, milyen élménnyel távozik.
És ez már nem csak Szabadifürdő ügye. Ez egész Siófok ügye.
