29/09/2026
Több mint testvértelepülés – barátok érkeztek Csernátonból
Vannak kapcsolatok, amelyek az évek múlásával nem halványulnak, hanem egyre több közös történettel, emlékkel és barátsággal gazdagodnak. Sármellék és Csernáton kapcsolata ilyen.
Már nagyon vártuk erdélyi barátainkat. Csütörtök este elsőként testvértelepülésünk „sportszekciója”, az Öregedő Medvék focicsapata érkezett meg Sármellékre. Az első közös vacsoránál már előkerültek a régi történetek, volt miről beszélgetni, nevetni – és tulajdonképpen ezzel kezdetét is vette az együtt töltött hosszú hétvége.
Péntek délelőtt a Sármelléki Öreg Gólyák különleges programmal készültek vendégeiknek: a Kányavári-sziget környékén közös kajakozásra indultak. Késő délután aztán tovább bővült a társaság, megérkezett Csernáton önkormányzatának delegációja is.
Este már együtt ülhettünk asztalhoz. Egy kellemes vacsora mellett jutott idő mindenre, amire az ilyen találkozások igazán valók: beszélgetésre, ismerkedésre, nosztalgiázásra, régi történetek felelevenítésére, és persze arra is, hogy már a jövő közös terveiről gondolkodjunk.
Régi barátok találkoztak újra, és közben új barátságok is születtek.
Szombaton aztán mindannyiunkat magával ragadott a Hacacáré forgataga. Foci, főzőverseny, szurkolás, nevetés, közös élmények – de ezen a napon sem az eredmények voltak igazán fontosak, hanem azok a pillanatok, amelyeket együtt élhettünk meg.
Vasárnapra kicsit lelassult a hétvége, és jutott idő arra is, hogy vendégeink felfedezzék környékünk szépségeit.
A focisták Marcaliban fürdőztek, majd Várvölgyre indultak, ahol a szomszédos Zalavár csapatának szurkoltak a mérkőzésen.
Az önkormányzati delegáció napja közben igazi kis környékbeli kirándulássá kerekedett. Délelőtt Keszthelyen, a Festetics-kastélynál kezdték a programot, majd a közös ebéd után a Két Tölgy Információs Központba látogattak el, ahol a VR-szemüvegek segítségével még a virtuális valóság világába is belekóstolhattak. Innen Zalavárra vezetett az útjuk, majd a Kányavári-szigeten tettek egy sétát. A kirándulás végén a sármelléki repülőtérrel is megismerkedtek.
Este ismét együtt volt a társaság a Tüskevár táborban. Az utolsó közös vacsora ezúttal a kondérban készült, és a nap végére már nem is kellett különösebb program: jó volt egyszerűen együtt lenni, beszélgetni, kártyázni, pingpongozni, nevetni és még egy kicsit élvezni egymás társaságát.
Aztán egyszer csak elérkezett az, amit minden ilyen találkozáskor szeretnénk egy kicsit késleltetni: a búcsú ideje.
Hétfő reggel vendégeink útnak indultak Csernáton felé.
Az ilyen hétvégéknek talán ez az egyetlen rossz része. A sok nevetés, beszélgetés és közös élmény után bizony könnyes szemek is akadtak, az ölelésekben pedig már ott volt a következő találkozás reménye.
Mert az évek során ez a kapcsolat régen túlnőtt a hivatalos testvértelepülési együttműködésen. Települések között kezdődött, de emberek között vált igazán élővé.
Barátságok születtek. Régiek mélyültek tovább, és ezen a hétvégén újak is köttettek. Vannak, akikkel talán csak ritkán találkozunk, mégis olyan természetességgel folytatódik a beszélgetés, mintha nem is telt volna el idő az előző találkozás óta.
Több száz kilométer választja el Sármelléket és Csernátont egymástól. De a barátságot nem kilométerekben mérik. ❤️
Köszönjük, hogy ismét eljöttetek hozzánk, csernátoni barátaink! Köszönjük a beszélgetéseket, a nevetéseket, az öleléseket, a közös élményeket és mindazokat az apró pillanatokat, amelyekből végül a legszebb emlékek születnek.
Nem búcsúzunk. Csak azt mondjuk: viszontlátásra!
Mert minden könnyes búcsúban ott van valami más is:
az édes viszontlátás reménye. ❤️
