15/06/2026
Elég volt! Itt az idő! Széles társadalmi konszenzusra alapozva vizsgálóbizottságot kezdeményezünk a roma felzárkóztatásra szánt közpénzek teljes körű átvilágítására.
Az Orbán-kormány alatt ömlöttek a százmilliárdok a „felzárkóztatás” különböző programjaira. Közben generációk nőttek fel mélyszegénységben. A cigányság kirekesztettsége pedig egyre nőtt.
Települések maradtak remény nélkül. Gyermekek tízezrei nem kapták meg azt az esélyt, amelyet ezeknek a forrásoknak biztosítaniuk kellett volna.
Ideje feltenni a legegyszerűbb kérdést: hová lett a pénz?
Miért programok és miért nem rendszerszintü, intézményi, strukturális változások születtek.?
Miért hangzatos projektek indultak rendszerek helyett?
Miért pályázatok, kampányok és látványos bejelentések, vagy a meglévő szolgáltatások mellett létrejövő párhuzamos ( szegregált) szolgáltatások épültek ki és haltak el?
Miért maradtak el azok az állami, rendszerszintű, strukturális változások, amelyek valódi lehetőséget teremthettek volna?
Az Európai Unió és a magyar adófizetők forrásai nem arra szolgáltak, hogy fenntartsák a szegénységet és a kirekesztést kezelő intézményrendszert.
Azért érkeztek, hogy csökkenjenek a társadalmi különbségek, javuljon az oktatáshoz, az egészségügyhöz, a lakhatáshoz és a munkához való hozzáférés, és hogy megtörjük a szegénység generációkon át öröklődő körforgását.
Erre kapott felhatalmazást az Orbán-kormány. Ez lett volna a feladata, amely nem csupán arról szól, hogyan kezeljük a következményeket, hanem arról, hogyan számoljuk fel azokat a struktúrákat, amelyek újratermelik a kirekesztettséget, a kiszolgáltatottságot és a reménytelenséget.
Ezért a vizsgálatnak nemcsak azt kell feltárnia, hogy kik és mire költötték a pénzt, hanem azt is, hogy miért maradt el az érdemi társadalmi változás. Kik hozták a döntéseket? Milyen érdekek mentén működött a rendszer? Miért nem azok a közösségek erősödtek meg, amelyekért ezek a programok elvileg létrejöttek?
A közbizalom csak akkor állítható helyre, ha világos válaszokat kapunk. A roma közösségek, a legszegényebb települések lakói és minden magyar állampolgár megérdemli az igazságot.
És végre olyan társadalompolitikát kell építeni, amely képes megtörni a szegénység újratermelődésének ördögi körét, és az esélyteremtésből indul ki. Olyan társadalompolitikát, ahol a roma emberek és közösségek a nemzet alkotó részeként élhetnek e közös hazában.
De a vizsgálóbizottság célja nem csupán a múlt feltárása.
A valódi kérdés egyszerű. Tanultunk-e végre a kudarcokból? Felismerjük-e végre, hogy a szegénység megszüntetendő igazságtalanság?
Hogy a romák szegregációja az egész nemzet számára káros.
A legszegényebb közösségekben, vagy a legnagyobb magyar kisebbség a romák esetében sem a tehetség hiányzik.
A lehetőségek hiányoznak.
Hiányoznak azok a rendszerek, amelyek valódi esélyt adnak minden gyermeknek.
Esélyt arra, hogy a sorsa ne a születése pillanatában dőljön el.
Ezért a vizsgálat arra is lehetőséget ad, hogy a romok eltakarítása után olyan társadalompolitikát, és arra egy olyan finanszírozási rendszert alkossunk, amely a cselekvőképességet erősíti, nem a függőséget. Amely a helyi közösségek erejére épít, nem a kiszolgáltatottságot konzerválja. Amely utat nyit a méltó élet felé.
Mert egy ország jövőjét nem az mutatja meg, mennyi pénzt költött el. Hanem az, hány embernek adott valódi esélyt a felemelkedésre.
Ezért kell most tisztán látnunk. Ezért kell feltárnunk az igazságot.
