30/03/2026
Nehéz szavakat találni, amikor egy olyan embertől búcsúzunk, aki szinte észrevétlenül, mégis mélyen beépült a mindennapjainkba. Mészáros Sándor ilyen ember volt.
Nemcsak vendég volt nálunk – sokkal inkább közénk tartozott. Mindig örömmel fogadtuk, amikor megjelent egy-egy programon, de talán még inkább azokat az alkalmakat őrizzük szívünkben, amikor csak úgy betért hozzánk, egy kis beszélgetésre.
Sándor jelenléte megnyugtató volt. Volt benne valami csendes derű, valami különleges figyelem a másik ember iránt. Történeteit nemcsak mesélte – megosztotta velünk az életének darabjait. Mi pedig szívesen hallgattuk őt, mert minden szavában ott volt a tapasztalat, az emberség és egyfajta bölcsesség, amit csak az évek adhatnak.
Hiányozni fog az a természetesség, ahogyan közénk lépett. Hiányozni fog a hangja, a történetei, az a kis idő, amit mindig ránk szánt.
De amit tőle kaptunk, az velünk marad. Az emlékek, a mosolyok, a beszélgetések – ezek mind itt élnek tovább bennünk.
Sándor, köszönjük, hogy részese voltál a közösségünknek. Köszönjük a történeteidet, az idődet, és azt a csendes, mégis értékes jelenlétet, amit nekünk adtál.
Nyugodj békében.
Fotó: Vizuális Nevelésért Alapítvány
