Origó-Ház Egyesület

11/06/2026

A Vasutas Zenekar Fuvolakvartettje és Bartalovics Zoltán

28/05/2026

Már elindulás az első szerelvény a modellvasút bemutatón!

14/01/2026

Tegnap a pécsi Kodály Központban egy operaként meghirdetett előadáson voltunk. A történet drámai ívű volt, a befejezés egyetlen súlyos szóval zárult, mégis az odáig vezető út tele volt váratlan, sokszor provokatív fordulatokkal. Az előadás tudatosan játszott a műfajokkal: nem volt világos, hogy komédiát vagy tragédiát látunk-e, és talán éppen ez volt az alkotók szándéka. A bizonytalanság, a határátlépés, a kizökkentés. Ami azonban igazán megmaradt bennem, az nem pusztán az előadás formája volt, hanem a közönség reakciója. Feltűnően erős, hangos nevetés és ováció kísérte azokat a pillanatokat, amikor trágár, pukkasztó kifejezések hangzottak el. Olyan szavak, amelyek önmagukban nem viccesek, nem szellemesek, nem hordoznak klasszikus értelemben vett humort – mégis, a nézőtér ezeken nevetett a leginkább. Ez a jelenség óhatatlanul kérdéseket vet fel. Miért lett a trágárság a legbiztosabb hatáskeltő eszköz? Miért ezek a szavak váltják ki ma a legerősebb közösségi reakciót, még egy alapvetően drámai történet közegében is? Vajon valóban viccesek, vagy inkább felszabadítóak? Vagy csak ismerősek? Netán biztonságosak, mert nem igényelnek gondolkodást, értelmezést, belső munkát? Úgy tűnik, mintha a mai humor – vagy legalábbis a közönség reflexe – egyre inkább a sokkra és az áthágásra épülne. A trágár szó nem poén, hanem jelzés: „itt most szabad nevetni”. Egy gyors, ösztönös reakció, ami kizökkent a drámai feszültségből, és feloldja azt anélkül, hogy valódi feldolgozás történne. Mintha nehezen bírnánk el a tiszta tragédiát, a csendet, a súlyt – és azonnal kellene valami, ami elviselhetővé teszi. Számomra ebben volt valami szomorú. Nem azért, mert a humor vagy az irónia ne lenne jogos eszköz egy drámai műben. Hanem azért, mert a nevetés itt nem a felismerésből, nem az emberi helyzetek abszurditásából fakadt, hanem pusztán abból, hogy „valami durva hangzott el”. Mintha a humor jelentése kiüresedett volna, és egyetlen biztos kapaszkodója maradt volna: a nyelvi agresszió. Lehet persze azt mondani, hogy ízlések és pofonok, és ez igaz is. De amikor egy drámai előadás legnagyobb hatását nem a történet, nem az érzelmi csúcspont, hanem a trágár szavak váltják ki, akkor érdemes elgondolkodni. Nem az alkotókon, nem is a közönségen külön-külön – hanem azon a korról, amelyben élünk. Talán ma már nem azon nevetünk, ami valóban vicces, és nem azon sírunk, ami igazán fáj. Talán a humor lett a pajzsunk, a trágárság pedig a legegyszerűbb eszköz, amivel elkerülhetjük a valódi szembenézést. És ha így van, akkor ez az előadás – akaratlanul is – pontos lenyomata volt a jelennek. Nem biztos, hogy komédiát láttunk. Nem biztos, hogy tragédiát. De biztos, hogy tükröt – és az nem mindig kényelmes.

23/12/2025

Évbúcsúztató verselős beszélgetős összejövetel az Origó-Ház Közösségi Térben

23/12/2025

Ünnep

Csengő szól,
víg dal száll,
szép karácsony itt van már.

Csillag fénye,
gyertya lángja,
békességet hoz a házba.

Üveg gömbök,
fenyő díszek,
csilingelő szép emlékek.

Ajándékok díszdobozban,
szívekben a szeretet,
kis Jézuska született.

Soós Andrea versével kívánunk Békés Karácsonyt, és boldog új évet!
Origó-Ház Közössége

21/12/2025

Ma fellobbant az adventi koszorún a negyedik gyertya lángja, a szeretet fénye.
Ezzel a lánggal teljessé válik a várakozás – nem azért, mert minden készen áll, hanem mert a szívünk készen áll a befogadásra.
A szeretet az, ami összeköti az elmúlt hetek csendjét, reményét és örömét.
Ott van a kimondatlan figyelmességekben, az egymás felé fordulásban, a türelemben és az elfogadásban. Nem tökéletes – de őszinte.
Advent negyedik vasárnapján megállunk egy pillanatra.
Elengedjük a sietséget, és helyet készítünk annak, ami igazán számít: az együttlétnek, az odafordulásnak, az emberi méltóságnak.
Az Origó-Ház Egyesület közössége számára ez a nap emlékeztető arra, hogy a szeretet nem csak érzés, hanem cselekvés is. Apró tettekben, meghallgatásban, jelenlétben válik valódivá – nap mint nap.
Gyújtsuk meg a negyedik gyertyát, és engedjük, hogy a szeretet fénye vezessen bennünket az ünnep küszöbére.
A várakozás beteljesedik. A csoda közel van.

19/12/2025

Kedves ismerőseink! Egy nagylelkű felajánlás keretében lehetőség nyílik frissen vágott hivatalos forrásból származó 1,5-3 m magas lucfenyő megvásárlására 5000 Ft/ darabáron, szombat, vasárnap, hétfői napon. Várjuk jelentkezését mindenkinek, akit érdekelne a 06 30 179 8154-ös telefonszámon Armandnál. Az említett napokon reggel 9-16 óráig az Origó-Házban (7629 Pécs, Komlói út 94.) is várják az érdeklődőket.

14/12/2025

Advent harmadik vasárnapja – az öröm gyertyája
Ma fellobbant az adventi koszorún a harmadik gyertya lángja, az öröm fénye.
Ez a vasárnap kicsit más, mint az eddigiek: nem a csendes várakozásé, hanem annak az emlékeztetője, hogy az öröm már most is itt van közöttünk – még akkor is, ha a mindennapok ezt néha elfeledtetik velünk.
Az öröm nem mindig hangos és látványos.
Sokszor egy kedves szóban, egy megértő pillantásban, egy együtt elfogyasztott kávéban, vagy abban a megkönnyebbülésben bújik meg, amikor érezzük: nem vagyunk egyedül.
Advent harmadik vasárnapján arra hív bennünket ez a gyertya, hogy vegyük észre az apró ajándékokat.
Hogy merjünk örülni annak, ami már megadatott – és merjünk reménnyel tekinteni arra, ami még előttünk áll.
Az Origó-Ház Egyesület közössége számára ez a nap különösen fontos: hiszünk abban, hogy az öröm megosztható, és hogy a legkisebb fény is képes utat mutatni ott, ahol eddig csak bizonytalanság volt.

07/12/2025

Advent második vasárnapján újra összegyűlünk – gondolatban, lélekben és szívünkben –, hogy meggyújtsuk a következő gyertyát. A mai láng a remény gyertyája.

Ez az apró fény arra emlékeztet bennünket, hogy még a leghidegebb, legsötétebb napokban is ott él bennünk a várakozás derűje: a hit, hogy a fény egyre közelebb jön, és velünk marad minden lépésben.

A remény nem nagy szavakból épül. Sokszor csak csendes, halk jelenlét – egy jó szó, egy megértő tekintet, egy apró tett, amely azt üzeni: nincs egyedül senki sem.
Ahogy a második gyertya mellé helyezzük a fényt, engedjük, hogy bennünk is megmozduljon ez a belső melegség. Hogy merjünk hinni a jóban, egymásban és önmagunkban.

Kívánjuk, hogy ez a hét mindannyiunk számára a szelíd remény ideje legyen: küldjünk egy üzenetet valakinek, aki régen hallott felőlünk, tegyünk egy apró jócselekedetet, vagy egyszerűen csak álljunk meg néhány percre és engedjük, hogy a gyertya lángja a saját lelkünket is megvilágítsa.

01/12/2025