18/09/2025
Olvasni haszontalan. A művészet haszontalan. Gondolkodni haszontalan. Klasszikus zenét hallgatni haszontalan. Írni a legbutább dolog a világon. És aki „csendre és magányra” vágyik, az csak különc lehet. Nagyon különc.
Néhány héttel ezelőtt egy hölgy, egy ókori szexualitásról szóló posztom alá kommentelte: „Na és? Mire jó ez nekünk?” – Tényleg, mire jó ismerni a történelmet, a latint, elolvasni Platón Lakoma című művét vagy egy kétszáz éve élt orosz írót? Milyen előnyt jelent mindez a mindennapi életben? A gondolat, a kíváncsiság, a képzelet, a művészet, a költészet – minden, ami nem eladható, megvehető vagy fitogtatható – gyakran gúnyos leereszkedéssel „haszontalannak” van bélyegezve. És ha te szereted ezeket a dolgokat, akkor „furcsának” fognak tartani. De két út áll előtted.
Az első: azt csinálod, amit mindenki. Nézed a tévét, követed a műsorokat, amikről mindenki beszél, vasárnaponként plázákba jársz, olyan dolgokra vágysz, amik nem fognak boldoggá tenni – csak szegényebbé. Szegényebbé időben. Azért élsz, hogy „öld az időt”, mígnem egy nap visszanézel, és rájössz: elpazaroltad az életedet mások elvárásait hajszolva, csak hogy egy legyél a sok közül.
Vagy választhatod a másik utat: hogy nem foglalkozol mások véleményével, teszel rá, hogy kinevetnek vagy lenézően néznek rád – de legalább élni fogsz.
Emlékszel ezekre a szavakra? „Nem azért születtetek, hogy oktalan barmokként éljetek, hanem hogy erényt és tudást kövessetek.”
Pár éve el akartam menni Firenzébe, megnézni egy Caravaggio-kiállítást. Sokan azt kérdezték: „Ugyan, minek?”
Egy másik alkalommal egy barátom – jót akart – megajándékozott egy Fabio Volo-könyvvel. Nem viccelek. Azt hitte, segít ezzel, mert szerinte „úgy kellene írnom, mint Fabio Volo, attól lehet híresnek lenni”.
Ma már bánom azt az időt, amit mások tanácsaira hallgatva vesztegettem el. Többé nem engedem, hogy mások véleménye irányítson. Ha könyvet akarok olvasni, elolvasom. Ha úgy érzem, felülök egy vonatra és 300 kilométert utazom egy „halott festő” kiállításáért – hát megteszem. Ha „haszontalan könyveket” akarok írni, megírom őket. Megáldom és megköszönöm ezt a „haszontalant”, ami széppé és teljessé teszi az életet.
G. Middei
