11/04/2026
Költészet napjára itt hagynánk nektek Bőthy Attila költő új művét! Elképesztő lett ismét! ❤️
Mostanában sok tekintetben másra fókuszálódik a figyelem… de vajon van e létjogosultsága legalább a költészet napján picit az őszinte és sokatmondó érzelmekre figyelnünk? Egy pár versszaknyit…
Most sem töröm meg az alanyrejtést a sorokban, nem is tervezem, azt hiszem.
Maradjon univerzális, bárkihez, bárhogyan szólóan gyönyörű és lírai. Értékérvényes. Teremtő.
Íme:
Bőthy Attila
Hágnósz
Vajon bűnös voltam én is? …talán igen;
mikor az elején, Kölyökként a jóban hittem,
és azt, hogy elég lesz hozzá az Isten,
mégsincs a kulcs a kezekben itten’,
a ki nem nyitott aranyló kilincsen,
az üres parkban, a föld felett vagy itt benn;
a Vörös, a Lüktető: e könnyező Minden,
mert nincs dobbanás felnőttként sem ingyen,
se egyedül, sem mással, csak frígyben,
miképp a papíron felcsillan az illem:
ha sajnálom nemtelen, szeplőtlen Kincsem,
kiről rossz szavam, mint látod, sehogy sosincsen’,
kiről e rengeteg sort tán’ feleslegül’ vittem,
hisz a neve föl-föl aligha libben
s nincs a parkban, se föld felett, csak itt benn’,
ki így is akarva,-akaratlan könnyet is csen
e szakadatlan szakadó homály-bilincsen,
míg nem:
valahogy, valami a szívben
leges-de-legutót’ rendre intsen,
belátni s megérteni azt: hogy többé nincsen!
…
Mert nem vagyok parkban, se föld felett,
se neki, így benn:
mint emlék, mint ember, pláne teremtő Isten
mikben nincs út, úgy, ahogy bennünk hinnem,
őszintén, egyenest, Lélekből teremtetten;
se Földön, sem Égen, sem sehogy itt benn,
és nem is lehet a kulcs a kezemben itten’
sem általa, sem általam, sem százezer rímben:
mert ez volt, mint ilyen,
mit mélyen, magunkért még múlon megtehettem…
Márc. 21- Ápr. 11