Őrbottyáni Polgárőr Egyesület

05/06/2026

24/12/2025

Az év végéhez közeledve szeretnénk megköszönni a lakosság bizalmát, együttműködését és türelmét, amely egész évben kísérte a közös munkát.
A biztonság nemcsak szolgálat kérdése, hanem közösségi érték — figyelem, felelősség és egymás iránti tisztelet.

Kívánjuk, hogy az ünnepi időszak a megérdemelt nyugalmat, békét és feltöltődést hozza el minden család számára.
Legyen a karácsony a csend, az összetartozás és az emberi odafigyelés ideje, az új év pedig reményt, egészséget és sikereket tartogasson mindannyiunknak.

22/11/2025

Egy elveszett (fél) füles keresi gazdáját.

19/11/2025

November 14-én megtartottuk kiberbiztonsági fórumunkat. Bár a részvétel most szerényebb volt, a jelenlévők érdeklődőek voltak, és sikerült közérthetően bemutatnunk, milyen veszélyekkel találkozhatunk nap mint nap az online térben.
Az adathalász levelektől kezdve a megtévesztő üzeneteken át a közösségi médiában terjedő visszaélésekig sok olyan helyzetet érintettünk, amely bármelyikünkel megtörténhet – és épp ezért kiemelten fontos, hogy tisztában legyünk ezekkel a veszélyekkel.

A téma jelentősége miatt folytatjuk a rendezvénysorozatot. A következő alkalomra vendégelőadót is hívunk, hogy még több gyakorlati tanácsot és útmutatást adhassunk a biztonságos internethasználathoz.

Hamarosan közzétesszük az új időpontot.

06/11/2025

Elkóborolt kutyus

Ma reggel a zebraszolgálatba menet az Őrhegyi úton megláttam egy kislányt, aki egy kutyust
pátyolgatott, meglehetős tanácstalansággal az arcán. Mikor megálltam mellette, szemmel láthatóan
megkönnyebbült, hogy talán valaki segíthet neki. A gondja az volt, hogy a kutya nem az övé,
elkóborolt valahonnan. Az iskolába menet vette észre, és nem akarta ott hagyni az út szélén, de az
iskolából sem késhetett el. Ez okozta a tanácstalanságát. Ennek ellenére még hazaszaladt, hogy
valami táplálékot hozzon neki. Szerencsénkre jött egy fiú, akinek ismerős volt a kutya, de bizonytalan
volt, hogy tényleg oda tartozik-e, ahova gondolja. Megkérdeztem őt, hogy nem csalná-e magával, és
csöngetne be a lehetséges gazdihoz. Ezt ő a világ legtermészetesebb dolgának tekintette, és az állat
követte őt. Én közben visszafordultam pórázért és nyakörvért, hogy ha mégsem oda tartozik a kutyus,
akkor velem lesz, és együtt fogjuk a zebraszolgálatot ellátni (gondolom, ez sok gyerkőcnek tetszett
volna), és utána kitalálunk valamit. Erre azonban nem volt szükség, mert a fiú felhívott, és mondta,
hogy a kutyus hazatért.

Nos, ezt a történetet két okból írtam le.
Az egyik: ezt a kislányt biztosan foglalkoztatja, hogy mi lett a vége a történetnek. Talán valaki
olyannak mesélt róla, aki most olvassa ezt a bejegyzést, és el tudja mondani neki, hogy minden
rendben. Biztosan örülne, ha tudná.
A másik: ma reggel két olyan ifjú emberrel találkoztam, akikre nyugodtan rábízhatjuk a jövőnket,
hiszen segítőkészségből jelesre vizsgáztak, és ennél többre nincs is szüksége a társadalomnak. Bizton
állíthatom – hiszen már sok mindent láttam –, hogy ez nem mindennapos.

Köszönjük Nektek! (Nemcsak a gazdi nevében.)

Lévai Sándor
polgárőr