23/11/2025
A Csemeteház olyan hely, ahová jó megérkezni: biztonság, nyugalom és szeret***eljes figyelem vár minden családot. A gyerekek játszva fejlődhetnek, miközben a szülők valódi segítséget kapnak a mindennapokban – ügyintézésben, tanácsadásban vagy épp csak egy jó szóban. Itt senki sincs egyedül, mert a közösség megtart, a dolgozók pedig szívvel-lélekkel támogatnak. 🙏👊
Ahol a család áll a középpontban: így épít közösséget a helyi gyerekház
Az okányi Biztos Kezdet Gyermekház, ismertebb nevén a Csemeteház 2013-ban nyitotta meg kapuit, azóta pedig stabil közösségi, találkozási ponttá vált a helyi családok életében. A Csemeteház nem pusztán gyermekmegőrző: a közösségépítés, a szülői kompetenciák fejlesztése és a mindennapi támogatás kulcsfontosságú terepe. Látogatásom során az intézmény vezetőjével Nagy Katalinnal beszélgettem a munkájuk fontosságáról.
Amint belépünk a Csemeteház ajtaján, azonnal hallani a gyerekkacajt és érezni lehet a nyugalmat, a biztonságot, amelyet a hely biztosít a gyerekek és családjaik számára. Vannak, akik napi szinten visszajárnak és vannak, akik egy-egy jeles napra, ünnepségre látogatnak el. A házban rendszeresen megtartják a születésnaposok buliját, vagy éppen egészségnapot tartanak, de nagyon fontos, hogy akár pszichológus segítségét is kérhetik az odalátogatók térítésmentesen.
Nagy Katalin, becenevén Kató, tíz éve a gyerekház vezetője, aki naponta ingázik Biharugráról. Három diplomával rendelkezik, a tanítás az élete része, és ezt a nehéz munkát is szeret***el és elhivatottsággal végzi. Egy 15 éves nagylánya van, akire nagyon büszke. Helyben a gyerekház értékét abban látja, hogy a programok és a közösségi alkalmak mellett a mindennapok szintjén is érezhető a pozitív változás a munkájuknak köszönhetően. Helyettese Varjú Zoltánné Balogh Tünde, aki a kezdetektől fogva szintén a Csemeteház alapköve, valamint két szuper segítőjük Krucsóné Vadász Elza és Tóth Mária.
A programok, mint például a babamasszázs, babatorna és kompetenciafejlesztő foglalkozások, nemcsak a gyermekek fejlődését szolgálják, hanem a szülők készségeit is erősítik. Munkájuk többrétű. Segítik a családokat az ügyintézésben, a hivatalos papírok kitöltésében, formanyomtatványt, kérvényt töltenek és végig követik az ügyintézést, segítve a későbbi eljárási folyamatokat. A közös munkában kiemelkedő szerep jut a védőnőnek. Volt már rá példa, hogy a védőnő kísérte át és segít***e a szülőt az első lépés megtételében: általa ismerte meg a hátrányos helyzetű család a Csemeteház profilját és kapcsolódhatott be az ott zajló programba.
Jelenleg a gyermekházat rendszeresen 23 gyerek látogatja, közülük 15 fő került be szorosan a dokumentációs rendszerbe. Ez 17-18 családot jelent, akik napi szinten felkeresik az intézményt és ezen családok rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülnek. Ezek a számok, csúnyán nevezve indikátorok szükségesek ahhoz, hogy az intézmény fenntudjon maradni és állami támogatásban részesüljön. „Sokszor megvagyunk lőve. Nekünk minden szeptemberben azzal kell szembesülnünk, hogy nőnek ki a gyerekek és mennek óvodába vagy az édesanya talál munkát és idő előtt – még nem oviskorú a gyerek – bölcsődébe adja. Most például szeptemberben kilenc gyerek ment el tőlünk.”
De nem mindig könnyű ez a munka. Akadnak napok, amelyek lelkileg is megviselik a dolgozókat – meséli Kató, majd folytatja elcsukló hangon - „szerintem Tündi nevében is mondhatom, hogy előfordul, amikor mi is megrogyunk a háttérben. Amikor a gyerekek itt vannak, erősek vagyunk, tartjuk őket, próbálunk számukra kis bástyát jelenteni, de néha mi is elfáradunk. A legapróbb sikerekbe kapaszkodunk: hogy na, ez most sikerült! Volt olyan család, ahol már azon voltak, hogy kikapcsolják a gázt. Próbáltam a kezembe venni az ügyet és sikerült megmenteni őket – védett fogyasztóvá tettük őket.”
Kató szerint a legnagyobb siker akkor mérhető, amikor egy-egy család rendszeresen visszatér. Az étkeztetés, a tanácsadás, a foglalkozások mind részei ezen komplex rendszernek. Van mosási, szárítási lehetőség is az odalátogatók részére. Amíg főznek, sütnek vagy tart egy-egy program, addig ki is tudnak mosni és még meg is tudják szárítani a paplant, ruhát vagy épp, amit visznek – és mindez egyáltalán nem ciki!
Az elhivatott munkának mindig megvan a gyümölcse. Az odalátogató szülők, családok rendszeresen támogatják ezt a kis közösséget – „ez is jól jelzi, milyen kis közösség alakult ki és mennyire jól együtt vagyunk. Mi sosem kérjük, de szeretnek adni. Megmondom őszintén, mi munkatársak is így teszünk. Tündi rendszeresen hoz otthonról tojást, kolbászt, zsírt és Marika is nagyon sokszor hozott alapanyagokat, vagy például kreatív foglalkozásokhoz otthonról ilyen-olyan csecsebecsét. Legutóbb az édesapám csinált egy csomó befőttet, én pedig fogtam négy üveggel és behoztam. Most például Elza adta a tepertőnek valót a Márton napi ebédhez, de ő is nagyon sokszor járult már hozzá különböző alapanyagokkal a vendéglátáshoz, így mi is nagyon sokat teszünk hozzá munkatársak.”
A szakemberek folyamatosan figyelik a kicsik fejlődését, a családok igényeit, és a lehetőségekhez mérten az intézmény új programokat indít. „A legfontosabb, hogy a családok érezzék: nem hagyjuk őket magukra. Minden nap azon dolgozunk, hogy mindenki, aki belép a gyerekházba, otthon érezze magát, és hogy a gyerekek számára ez ne csak játék legyen, hanem tanulás, fejlődés, egy közösségi élmény” – fejezte be Katalin a gondolatait.
A Csemeteház támogatója és fenntartója Okány Község Önkormányzata. Az Okányi Roma Nemzetiségi Önkormányzat anyagi támogatásának köszönhetően több program is megvalósult már és a vezetők azóta is szoros, szakmai kapcsolatban állnak.
Katalin kedvenc idézetével zárom az írást. „Két dolgot adhat egy szülő a gyereknek: gyökereket és szárnyakat.” Az okányi Csemeteházban minden nap valósággá válik ez a mondat. Gyökereket adnak – biztonságot, szeretetet, közösséget. És szárnyakat – fejlődési lehetőséget, tudást, támogatást, amivel a legkisebbek és szüleik is képesek lesznek megerősödni és hinni magukban.
Írta: Lingurár Tímea
