11/08/2026
AZ ASZTAL
Van egy tárgy az életünkben, amely sokkal többet jelent önmagánál.
Az asztal.
Az asztalhoz ül a család.
Az asztal körül találkoznak a barátok.
Az asztalnál beszélgetünk, vitatkozunk, döntéseket hozunk.
A vendéget is az asztal köré vezetjük.
És vannak asztalok, amelyek legendává váltak.
Arthur király Kerekasztala nem véletlenül lett a lovagok közösségének jelképe: a körnek nincs „feje”, így az asztal körül ülők egyenrangúak. A Kerekasztalból így lett az együtt gondolkodás, a közös ügy és az egyenrangúság szimbóluma.
De van egy még különösebb történet.
A világ egyik legismertebb, intelligenciával foglalkozó szervezete, a Mensa, szintén az asztalról kapta a nevét.
A mensa latinul: asztal.
Azért választották ezt a nevet, mert azt szerették volna kifejezni: bárki is üljön az asztal körül, ott egyenrangúként találkozik a többiekkel.
Milyen érdekes.
Az asztal egyszerre lehet a család, a közösség, a találkozás, az egyenrangúság és a közös gondolkodás helye.
De talán ennél is több.
Az asztalon találkozik a termelő és a fogyasztó.
A termelő munkája és a fogyasztó döntése.
A föld termése és az ember szükséglete.
A helyi gazdaság és a mindennapi élet.
És az asztalon találkozik a múlt a jövővel is.
Amit elődeinktől örököltünk: a tudás, a gazdálkodás kultúrája, az étel, a tájhoz való viszonyunk.
És amit mi hagyunk magunk után: milyen gazdaságot tartunk életben, milyen tájat őrzünk meg, milyen rendszereket erősítünk meg a döntéseinkkel.
De itt találkozik egymással a gazdaság és a természet is.
Mert ami az asztalra kerül, annak története van.
Van mögötte föld, víz, napfény, élővilág, emberi munka és pénz.
És amikor vásárolunk, a pénzünkkel valójában irányt adunk.
Abba a gazdasági rendszerbe áramlik, amelyet a vásárlásunkon keresztül erősítünk.
Abba a tájra, amelynek jövőjéhez hozzájárulunk.
Ezért az asztal nemcsak a találkozás helye.
Az asztal a döntés helye is.
És talán ezért lehet az asztal az intelligens döntés egyik különleges helye, ( bizonyos értelemben) mértéke is.
Mert a kérdés ma már nem csupán az, hogy:
Mit teszünk az asztalra?
Hanem az is:
Milyen világot erősítünk azzal, ami az asztalunkra kerül?
Ma, amikor aszállyal, szélsőséges időjárással és egyre mélyülő ökológiai válsággal találkozunk, talán újra érdemes asztalhoz ülni.
Nem azért, hogy kész válaszokat mondjunk egymásnak.
Hanem azért, hogy együtt gondolkodjunk:
Mi lehet ma az intelligens döntés?
És milyen jövőt teszünk lehetővé azzal, amit nap mint nap az asztalunkra teszünk?