10/08/2026
Gabrielle Kohn és Kohn Gabriella imakönyve
Kohn Gabriella 1927-ben született Nyíregyházán, Kohn József és Kohn Rivka tizenkét gyermeke közül a hetedikként.
A német hadsereg 1944. március 19-én tört be Magyarországra. Április közepén Nyíregyházán megnyílt a gettó, ahová Kohn Gabriellát is behurcolták családjával együtt. Kohnék matracokon aludtak a zsinagóga padlóján. Május 23-án a családot az auschwitz-birkenaui lágerba deportálták. Édesanyja, Rivka megígérte gyermekeinek, hogy a háború után mindannyian találkoznak a Herzl St. 61-ben Tel Avivban, ahová testvérük, Moshe Avraham költözött még 1938-ban.
A családot Auschwitzba érkezéskor szétválasztották: Rivkát és a három legkisebb gyermeket egyenesen a gázkamrába küldték, Józsefet és a fiúkat pedig egy szénbányába munkára. József megbetegedett és meghalt. Négy nővér – Leah, Malka, Miriam és Gabriella – együtt maradtak a táborban, végig titkolva, hogy rokonok. 1944 októberében erőltetett menetben Dachau-n keresztül a theresienstadti gettóba küldték őket, amit a szovjet hadsereg 1945. május 8-án szabadított fel.
Miután Theresienstadtot felszabadították, a tábort tífuszjárvány miatt lezárták. Egy nap az egyik Kohn nővér, Miriam segített egy idős holland férfinak kiásni az imakönyvét a föld alól. Az imakönyvet Gabriele Kohn névvel látták el, arany betűkkel, és a háború előtt az idős férfi a fiának szánta. A férfi feleségét és fiát Auschwitzba deportálták és meggyilkolták. Amikor Theresienstadtba deportálták, eltemette az imakönyvet. A nővérek észrevették, hogy az címlapon lévő név megegyezik Gabrielláéval, és megtudták, hogy az eredeti tulajdonosa egyidős vele, 18 éves. A gyászoló apa kérdésére, hogy tudja-e, hogyan kell imádkozni, azt válaszolta, hogy ismeri a "Shema" imát. Neki adta az imakönyvet és megkérte, hogy vigyázzon rá, emlékezzen a fiára azzal, hogy minden nap elmondja a Shemát. Az egyik nővére magyar nyelven írt bele az imakönyvbe:
"Felejtsd el azt a helyet, ahol ezt az imakönyvet kaptad, és a szenvedést, amit itt elszenvedtél. Theresienstadt, 1945. május 21."
Gabriella megtartotta az imakönyvet, de aztán úgy döntött, hogy az imakönyv eredeti tulajdonosáról úgy tud megemlékezni igazán, ha a Yad Vashemben őrzik meg az utókor számára, ezért a múzeumnak adta, most is megtekinthető ott.