06/06/2026
Roma női történetek – 3. rész
Mert a betegségek nem válogatnak.
A tiszteletnek sem kellene!
„A váróteremben”
Anita korábban érkezett a nőgyógyászati vizsgálatra.
Leült a váróteremben, és csendben várta, hogy szólítsák.
Ahogy telt az idő, egyre többen érkeztek. Többen is utána jöttek, mégis sorra előttük kerültek be a rendelőbe.
Először azt hitte, csak véletlen.
Aztán hallotta a félhangosan elejtett megjegyzéseket.
– Ezek úgysem szoktak vigyázni magukra. Minek jönnek ennyit orvoshoz?
Anita lesütötte a szemét.
Nem szólt semmit.
Nem csak azért, mert nem fájt.
Hanem mert egész életében megtanulta, hogy néha egyszerűbb csendben maradni.
Amikor végül bejutott a rendelőbe, a vizsgálat néhány perc alatt véget ért. Kérdései lettek volna, de úgy érezte, siettetik.
Hazafelé azon gondolkodott, vajon csak ő érzi ezt így, vagy más roma nők is találkoznak hasonló helyzetekkel.
Később egy női beszélgetőkörben rájött: nincs egyedül.
Sokan meséltek hasonló történeteket.
És bár minden történet más volt, egy dolog közösnek tűnt:
Nem maga a vizsgálat fájt a legjobban.
Hanem az az érzés, hogy emberként kevesebbet érnek.
Pedig az egészségügyben nem lehetne fontosabb semmi annál, hogy minden embert egyenlő méltósággal kezeljenek.
A tisztelet nem kerül pénzbe.
A figyelem sem.
Mégis vannak, akiknek ezekből jut a legkevesebb.
❤️ Ha hiszünk az egyenlő esélyekben, akkor az egészségügyben kellene a legkevésbé számítania annak, hogy valaki honnan jött, milyen a bőrszíne vagy mennyi pénze van.
Mert a betegségek nem válogatnak.
A tiszteletnek sem kellene.
Szeretjük ezeket a női beszélgetőköröket.
(MI fotó)