24/09/2026
Nem az iskolában kezdődik az esélyegyenlőtlenség. Sokszor már hároméves korban eldől, milyen lehetőségek nyílnak meg egy gyermek előtt.
Ez a kutatás nagyon fontos dolgot mutat meg: az, hogy egy gyermek melyik óvodába kerül, milyen elvárásokkal találkozik, és később milyen iskolát ajánlanak neki, hosszú évekre meghatározhatja az útját.
A Működőknél mi abban hiszünk, hogy egyetlen gyermek jövőjét sem határozhatja meg a családja társadalmi helyzete, a lakcíme vagy az, hogy romának tartják-e. A hátrányokat nem akkor kell elkezdeni kezelni, amikor a gyermek már lemaradt. Ott kell jelen lenni, ahol az esélyek még alakíthatók: a családok mellett, már a legkorábbi évektől!
Már hároméves korban szétválhatnak a gyerekek iskolai esélyei – ezt mutatja egy miskolci kutatás
Már az óvodába kerüléskor jelentősen befolyásolhatja egy gyerek későbbi iskolai lehetőségeit, hogy milyen családból érkezik, és romának tekintik-e az intézményekben. Zolnay János szociológus kutatása szerint Miskolcon az oktatási szelekció három-négyéves korra hozza előre a tanulói utak szétválását.
A Szociológiai Szemlében megjelent tanulmány a 2023–2024-es tanévben végzett vizsgálatra épül. A kutatás mind a harminc miskolci önkormányzati óvodára kiterjedt: adatokat gyűjtöttek a gyerekek óvodába járásáról és iskolai továbbhaladásáról, valamint interjút készítettek az intézmények vezetőivel.
A harminc önkormányzati óvoda közül hatot szegregáltnak találtak, miközben négy intézménybe egyáltalán nem jártak romának besorolt vagy hátrányos helyzetű gyerekek. Az elkülönülést a lakóhelyi különbségeken túl az is erősítette, hogy sok család a körzeti helyett másik óvodába vitte – vagy kényszerült vinni – a gyerekét.
Az óvodaválasztás azonban nagyon eltérő eredménnyel jár a roma és a nem roma családok számára. Az önkormányzati óvodák között ingázó nem roma gyerekek 62 százaléka a körzetinél magasabb társadalmi státuszú óvodába került. Az ingázó roma gyerekeknél ez az arány 41 százalék volt, 48 százalékuk pedig a körzetinél alacsonyabb státuszú intézménybe járt. Ez a besorolás az óvodások szociális összetételét jelzi.
A kutatás szerint az óvodák egy része már az iskolák számára is előválogatja a gyerekeket. Az intézményvezetők gyakran a gyerekek „képességeivel” indokolják, kinek milyen iskolát javasolnak, a szerző elemzése szerint azonban ezekbe az ítéletekbe a család társadalmi helyzete és a gyerek vélelmezett etnikai hovatartozása is beépül.
A megkérdezett vezetők beszámolóiban az is megjelent, hogy egy-egy roma gyereket személyes közbenjárással próbálnak bejuttatni egy nem szegregált iskolába. Más családokat a várható költségekre vagy a kirekesztés veszélyére hivatkozva beszélnek le erről. „A szülők és gyerekek kinézik” – fogalmazott az egyik interjúalany.
Az elkülönülésben az óvodák és iskolák közötti kapcsolatoknak is fontos szerepük van. Több egyházi iskola saját óvodát hozott létre, az önkormányzati óvodák egy része pedig szülői és iskolai nyomásra alakított ki együttműködést általános iskolákkal. Egyes kapcsolatok keresett iskolákba nyitnak utat, mások szegregált intézmények felé terelik a gyerekeket.
A tanulmány szerint a miskolci óvodások mintegy harmadánál már az óvodaválasztás valószínűsíti a bejutást egy magas presztízsű iskolába. Minden tizedik óvodásnál viszont azt vetíti előre, hogy csak szegregált iskolában kezdheti meg tanulmányait.
Zolnay következtetése szerint az óvodák átveszik az iskolai szelekciós feladatok jelentős részét. Így a gyerekek oktatási lehetőségei évekkel az első becsengetés előtt elkezdenek szétválni.
Link a kommentek között.
Fotó: Zsolnai Péter
